Mivel az agyhullámok dekódolásával nemcsak a beszédképességüket elvesztettek előtt nyílhat meg újra a kommunikáció lehetősége, hanem újszerű módokat biztosíthat az emberek és a számítógépek közötti interakciókra, nem véletlen, hogy a leginnovatívabb techcégek már egy ideje vizsgálják a területet.

A legnagyobb fejlődést az invazív agy-számítógép interfészekkel sikerült elérni, amelyek esetében elektródákat ültetnek be az agy szürkeállományába, és olyan rendszerre kötik, ahol a mesterséges intelligencia (AI) megtanulja értelmezni az agyi jeleket. Ezzel a technikával sikerült már mözgásképtelen embereknél elérni, hogy pusztán az agyukkal írjanak üzeneteket, vagy hogy a karjaikat irányítsák étkezés közben.

Az invazív beavatkozás, a chip beültetése nyilvánvaló hátrányokkal jár, nem is lehet minden betegnél alkalmazni, és az eszközök elhasználódása felveti annak a lehetőségét, hogy rendszeresen cserélni kell őket. A Meta AI-kutatási részlege ezért úgy döntött, hogy nem-invazív megoldások nyomába ered az agyi jelek dekódolásának területén.

A kutatók az agyi aktivitás méréseinek négy korábbi adatbázisára támaszkodtak: az ezekben szereplő adatokat 169 olyan embertől gyűjtötték, akiknek akkor rögzítették az agyi jeleiket, miközben beszélő embereket hallgattak. Az agyi és a hangadatokat három másodperces részletekre bontották, majd egy olyan neurális hálózatba táplálták, amely mintákat keresett a két adatsor között.

Ezután az AI előtt ismeretlen beszédekkel tesztelték a rendszert, és a 793 megtanult szóból álló készlet alapján 73 százalékban potenciálisan eltalálta, hogy melyik szót „hallotta” – ez azt jelenti, hogy minden kiejtett szóra egy 10 szóból álló listát állított, és a valóban elhangzott szó 73 százalékban a listáján szerepelt. Ez persze a gyakorlatban még nagyon kevés lenne, de a kutatás még nagyon korai stádiumban jár, és a Meta szerint ha sikerrel járnak, akkor az invazív megoldásoknál sokkal szélesebb körben bevethető technológiát fejleszthetnek.

Más cégek, például az Elon Musk-féle Neuralink, ennek ellenére úgy gondolják, hogy ahogy egyre eredményesebbnek és megbízhatóbbnak bizonyulnak a beültetéses agy-számítógép interfészek, idővel megengedőbb lesz az emberiség az invazív megoldásokkal szemben.

Kapcsolódó cikkek a Qubiten: