A vértől, a repüléstől, az injekciótól való félelmet is segíthet kezelni a VR-terápia

A politikusokat tényekkel kell szembesíteni. A tudomány tényeket gyárt. Segíts minél többet publikálni belőlük!

„Manapság egyre többen fordulnak pszichológushoz, ez egyre kevésbé jelent társadalmi stigmát. Az viszont még mindig nem része a mindennapos gondolkodásnak, hogy pszichológushoz ugyanúgy lehet rendszeresen járni, mint szűrővizsgálatokra. Igaz, a szakemberek sem érhetők el könnyedén, a támogatott szakrendelés kevesek számára érhető el, magánorvoshoz meg csak az megy, aki meg tudja fizetni. A VR [virtual reality, virtuális valóság] egyik nagy előnye, hogy nem túl költséges a felszerelésigénye és szélesebb körben elérhetővé teheti a jövőben a terápiát. Nemcsak terápiás üléseken használható, hanem akár otthon, állapotfenntartó jelleggel is, emiatt szinte biztos vagyok benne, hogy át fog szűrődni a mindennapi gyakorlatba” – mondja a terápiáról Zsidó András Norbert pszichológus, a pécsi Vice Lab kutatócsoport vezetője.

Zsidó András Norbert, a VR-terápiát kutató pszichológusForrás: Zsidó András Norbert

A Vice Lab kutatásai azt vizsgálják, hogy milyen kognitív, érzelmi és viselkedéses szinten megjelenő változások állnak a különböző fóbiák hátterében. Az ilyen vizsgálatok azért hasznosak, mert segíthetnek a szakembereknek a terápiákat olyan aktív, jól struktúrált, viszonylag rövid ideig tartó kezeléssorozat formájában végezni, amelyben a kliens diszfunkcionális gondolkodása és viselkedése az egészséges működés irányába változik. Mivel a terápia révén megváltozik, ahogy az érzéseinket és a viselkedésünket értelmezzük, az is módosul, ahogyan a világot saját magunk számára struktúráljuk. 

„A specifikus fóbia egy olyan szorongásos zavar, amelyet tartós, túlzott és irreális félelem jellemez a fóbia tárgyának jelenlétében (vagy akár arra gondolva is), és mindez meggátolja a személy funkcionálását egy vagy több területen (például munka, szociális kapcsolatok). A specifikus fóbia jellegzetessége az erős distressz érzése (...), jellemzően a fóbiás személy szorongást, félelmet vagy pánikot tapasztal, amikor szembesül a rettegett tárggyal vagy helyzettel. Ezekből kifolyólag a személy elkerüli azokat a helyzeteket és helyeket, amelyekről úgy véli, hogy a fóbia tárgyával találkozhat. A túlzott félelem nem csupán jelentős szorongást vagy interferenciát okoz a személy mindennapi életében, hanem ezekből kifolyólag súlyos egészségügyi következményekkel is járhat” – írják a pécsi kutatócsoport szerzői egy idén nyáron megjelent, a VR-alapú viselkedésterápiát elemző tanulmányukban.

Az első lépés a valóság felé

„Ebben a folyamatban használhatják egy terápia során a VR-t, mert az nem teljesen valós grafikai megjelenítése miatt segíthet a páciensnek, hogy könnyeben leválassza magát a helyzetről. Mivel tudja, hogy a helyzet, amiben a szorongása beindul, nem valós, ezért a segítővel könnyebben tud azon dolgozni, hogy a szorongása egyébként is, élesben is csökkenjen. Ha valaki tériszonyos vagy fél a repüléstől, akár a pszichológus irodájában is ki tudja próbálni, milyen érzés lenne a valóságban is ilyen helyzetben lenni. Ha ott már nem fél, a valóság egy következő lépcsőfok. A fokozatosság elve a fóbiák kezelésében nagyon fontos, a VR pedig egy első lépés lehet a valóság felé” – magyarázza Zsidó.

A tanulmány másik szerzője, Kiss Botond, a Pécsi Tudományegyetem pszichológia szakos Phd-hallgatója évek óta kutatja a vér-, sérülés- és injekciófóbiát, így jött számára az ötlet, hogy a doktori képzés során virtuális környezetben is végezzen expozíciós kutatásokat, míg a kutatócsoport más tagjai szociális szorongással foglalkozó VR-terápiás kísérleti felállást tervez. A kutatócsoport, átfogó áttekintést kíván nyújtani a fóbiakezelésekben még csupán gyerekcipőben járó, de igen ígéretes VR-terápiákról.

Kiss Botond, pszichológus doktoranduszForrás: Kiss Botond

Az első VR-terápiát egy amerikai kutatócsoport végezte Barbara Rothbaum pszichológus vezetésével az ezredfordulón: ők a repüléstől való félelem feloldási lehetőségeit kutatták, de volt már példa az úgynevezett önirányított, otthoni VR-terápia vizsgálatára is. 

VR-szimulációForrás: Vice Lab

A fóbiák kezelésére egyébként többféle módszer is létezik, ilyen a figyelmi tréning, a mindfulness vagy az expozíciós terápia - ennek során a kliens olyan helyzetekkel találkozik, amelyek félelmet vagy szorongást keltenek benne. Ezek jellemzően olyan ingerek, amelyeket a való életben elkerülni igyekszik. A VR-technológia azért segíthet, mert a szorongást kiváltó inger nem a valós térben, hanem szimulált környezetben jelenik meg. A Qubit által megkérdezett kutatók szerint a terápiának addig kell tartania, amíg sikerre nem vezet. Egy-egy ülés során növelik az adott tárggyal vagy szituációval való találkozás intenzitását, a szorongás a pszichológus segítségével fokozatosan oldódik, a páciens hozzászokik az adott tárgy jelenlétéhez, ami lassan közömbössé válhat számára. A szakembernek a VR-terápia közben is lehetőséget kell biztosítani, hogy a terápiás folyamatot a páciens bármelyik pillanatban megszakíthassa, „ami azért előnyös, mert a virtuális környezet a szokásosnál nagyobb kontrollérzetet ad: a valós helyzetben az azonnali kilépés nem biztosított. Ezért lehet sikeresebb a virtuális valóság felhasználása” – mondja Kiss.

VR-terápiás kísérlet közbenForrás: Vice Lab

Kiss és Zsidó szerint a jelenlegi hatásvizsgálatok arra mutatnak, hogy virtuális kognitív viselkedésterápiával már öt ülés alatt is jelentős változást lehet elérni. Bevett nemzetközi gyakorlat, hogy a VR-terápiás kezeléseknél a páciensek adatait rögzítik a folyamat megkezdése előtt, közvetlen utána, majd 3 és 12 hónappal később is. Az utánkövetési eredmények szerint egy év elteltével a pácienseknél visszaesés következik be, de az közel sem csúcsosodik ki olyan mértékű szorongásban, mint amit a terápia elején tapasztaltak. Az eredményeken felbuzdulva nem csak fóbiákat, hanem poszttraumás stressz szindrómát, depressziót is próbáltak már gyógyítani. Korábbi kutatásokban például felmerült, hogy a társadalmi elszigeteltség a depressziós tünetek egyik fő kiváltó oka lehet, a kapcsolódás érzése pedig a depresszió csökkenésével járhat együtt. Egy speciális VR-élmény, az Isness-D például ezért kínál újféle kapcsolódási formát, feltalálója, David Glowacki szerint pedig még az elszigeteltség és a depresszió kezelésében segíthet.

A VR az új LSD?

Glowacki és kutatócsoportja olyan VR-élményt fejlesztett, ami az agyból az LSD vagy a pszilocibin által keltett érzethez hasonló hatást vált ki. A kísérletükben szereplők saját testük, és más, szimulált organizmusok testének keletkezését és szétoszlását élik meg, ezáltal az élmény által pedig – legalábbis Glowackiék szándéka szerint – misztikus és transzcendens élményekkel gazdagodnak.

A kultúrelméleti és művészeti kérdésekkel aktívan foglalkozó Glowacki célja az volt, hogy a VR-élmény segítségével megváltoztassa a résztvevők világérzékelését, egyúttal pedig elősegítse a virtuálsi térben való elmélyülést. Félig művészeti, félig pszichológiai kutatása középpontjában, mint azt Glowacki egy Nature-tanulmányban kifejtette, az egó határainak a megsemmisülése a cél.

A VR-technológiák pszichedelikus hatásaival Glowacki kísérletezett elsőként, egy korábbi projektjének központi kérdése az volt, mennyire lehet a virtuális valóság szárnyán elérni a transzcendentális élményt. A résztvevők pozitív érzelmekről, az egó határainak a gyengüléséről és a kapcsolódás egységtudatáról számoltak be. Egy ilyen VR-élmény 50 percig tart, egy szerverre 4 vendég és egy koordinátor tud egy időben belépni. Egymást fénylő, homályos formákként látják, így idővel nem tudják, hol kezdődik a saját testük határa és hol végződik a másiké. Glowacki ezt így értékelte publikációjában: „Az energetikai összeolvadás élménye az identitásfúzió egy különösen kifejezett formáját képviselheti, amely egy csoporttal való egység zsigeri érzésével jár együtt. Átmenetileg meghaladja a társadalmi struktúrákat, feloldva azokat a normákat, amelyek a struktúrált intézményi kapcsolatokat jellemzik. Olyan, mint amikor két csepp egybeolvad”.

Kapcsolódó cikkek a Qubiten: