Először sikerült közvetlenül bizonyítani, hogy az európai angolna természetes szaporodó helye valóban a Sargasso-tenger
Az európai angolna (Anguilla anguilla) katadrom faj, azaz a tengerben zajlik az ívása, de életének nagy részét édesvízben tölti. Az ívás helyét évezredeken át találgatták a tudósok és a tengerészek, míg nem 1967-ben Erik Bertelsen dán ichthiológus a Ráktérítő és a nyugati hosszúság 60. fok metszéspontjánál, a Sargasso-tengerben valószínűsítette az európai angolna természetes szaporodási centrumát.
A Scientific Reports-ban október 13-án megjelent tanulmány szerint az Egyesült Királyság Környezetvédelmi Ügynökségének kutatói még 2018-ban és 2019-ben szereltek műholdas helymeghatározásra alkalmas eszközöket 26 nőstény európai angolnára, majd szabadon engedték őket az Azori-szigetek körüli vizekben – írja az IFL Science.
A 26 egyedből 23-ról hat és 12 hónap közötti időszak alatt érkeztek vissza adatok, kiderült, hogy mindössze három jutott el a Sargasso-tengerig. Ezzel elsőként sikerült közvetlenül bizonyítani, hogy az európai populáció kifejlett példányai is az Észak-Atlanti-óceán közepén ívnak.
A kutatók szerint ugyan a teljes vándorlási útvonal a 10 ezer kilométert is elérheti, de adatok csak a vonulás 2500 kilométeres szakaszáról vannak, az angolnaszaporodás finomabb részleteinek feltárása még várat magára. Egyelőre nem lehet tudni pontosan, hogy az angolnák milyen mélységben ívnak, de a lárvafogási adatok szerint a legtöbb 200–500 méter közötti mélységből származik, így kutatóik ebben a mélységben tételezik fel szaporodásukat.
A faj meghökkentő vándorlási és szaporodási szokásait a korábbi kutatások a földtörténeti kontinensvándorlásokkal hozzák összefüggésbe. Az elképzelések szerint az ősi ívóhely az afrikai és dél-amerikai kontinens között helyezkedhetett el, ami fokozatosan vándorolt mai helye felé, ezt pedig a halak is követték.
Kapcsolódó cikkek a Qubiten: