Harrison Forman 1960-ban Magyarországra látogatott, és lefotózta a boldogságot, amit a vasfüggöny mögött talált

A politikusokat tényekkel kell szembesíteni. A tudomány tényeket gyárt. Segíts minél többet publikálni belőlük!

„A termékek széles választéka látható a boltokban, még igen jó minőségű selymek és szőrmék is kaphatók. Sok nőt láttam szőrméből, vagy szőrmeszerű plüssből készült kabátban, és a férfiak is nehéz gyapjú kabátokat hordanak. Drága holmik, de úgy tűnik az embereknek van pénzük, vélhetően mert a családokban minden felnőtt, a nők is dolgoznak” – írta takaros, jól olvasható kézírással a noteszébe a budapesti utcákon szerzett benyomásait Harrison Forman amerikai fotóriporter 1960 novemberében. (A notesz digitalizált formában szabadon letölthető a Wisconsini Egyetem könyvtárának oldaláról.)

Forman szerint a munkabér a magyar nők számára nemigen hozott igazságosságot az otthon négy fala között, mert „a nők két műszakot dolgoznak le, egyet a gyárban, egyet pedig otthon”, mindezen azonban a puszta tényt megállapító fotós nem akadt fenn, mint ahogy ahhoz sem fűzött megjegyzést, hogy a hűvös idő beköszöntével a budapesti nők nem szoknyát, hanem nadrágot hordanak. 

Diákok a dunaújvárosi (akkor Sztálinváros) Széchenyi István utcán 1960-banFotó: Fortepan / UWM Libraries / Harrison Forman
Pénztár a budapesti Millenniumi Földalatti Vasút egyik állomásán 1960-ban.Fotó: Fortepan / UWM Libraries / Harrison Forman
Egy oldal Harrison Forman 1960 novemberében íródott magyarországi jegyzetfüzetéből.Forrás: UWM Libraries

Forman nemcsak fotóriporterként és íróként jeleskedett, hanem az Amerikai Földrajzi Társaság tagja is volt. Az 1920-as évek vége és az 1970-es évek közepe között Afganisztántól Tibetig, Óceániától Afrikáig keresztül-kasul körbeutazta az egész világot, és útinaplóiban, összesen 62 riporternoteszben akkurátusan feljegyezte az útjai során szerzett tapasztalatait. A modern Marco Polóként is emlegetett fotóriporter felvételei és úti élményei során szerzett tapasztalataiból írt cikkei a New York Timestól a Reader’s Digestig számos amerikai újságban és magazinban megjelentek. 

Románia, 1970.Fotó: Fortepan / UWM Libraries / Harrison Forman
Románia, 1970.Fotó: Fortepan / UWM Libraries / Harrison Forman
Románia, 1970.Fotó: Fortepan / UWM Libraries / Harrison Forman

1960-ban, 56 éves korában a vasfüggöny mögötti Európát is bejárta; Lengyelországban, Csehországban, Magyarországon és Romániában töltött hosszabb időt. A szocialista blokk országaiban készített felvételei nemcsak azért egyedülállóak, mert egy amerikai szemével láttatta a hidegháború keleti országainak mindennapjait, de legalábbis azt, amit láttatni engedtek belőle, hanem azért is, mert színes diákra fotózott, ami akkoriban ritkaságszámba ment, az 1960-as években ugyanis még jóformán csak fekete-fehér filmre fotóztak a hivatásosok és a hobbifotósok is.

Csehország, 1961.Fotó: Fortepan / UWM Libraries / Harrison Forman
Címfestő dolgozik a prágai Vencel téren 1961-ben.Fotó: Fortepan / UWM Libraries / Harrison Forman

Fotózni tilos, kivéve, ha meglepő

A mai Dunaújvárosban, „Sztálinvárosban egy építkezésen készültem fotózni. Jön felém egy mérnök, erősen felindultan. Azt kiabálja magyarul, hogy tilos fotózni. Még mindig dühösen kérdezi, hogy német vagyok-e. Nem, feleltem, amerikai vagyok. Erre annyira leesett az álla, hogy hátralépett, és amikor felemeltem a kamerám és exponáltam, egyetlen szót sem szólt” – rögzített Forman egy epizódot annak bizonyítékául, amit nemcsak magyarországi, hanem csehországi és lengyelországi útjait rögzítő noteszeiben is leírt, „úgy tűnik én vagyok errefelé az egyetlen amerikai. Legalábbis a repülőgépeken, amelyeken ültem, biztosan. A legtöbb repülő amúgy is jóformán üresen jár, a bukaresti járaton mindössze öten voltunk.”

Autóbusz-pályaudvar a dunaújvárosi (Sztálinváros) Béke téren 1960-ban.Fotó: Fortepan / UWM Libraries / Harrison Forman
A dunaújvárosi (Sztálinváros) Dózsa mozi a Dózsa György (Ságvári) téren 1960-ban.Fotó: Fortepan / UWM Libraries / Harrison Forman

A magyar történeti és politikai emlékezet az 1956-os forradalom utáni megtorlás időszakát 1963-ig datálja, amely években a Kádár-kormány a szocializmusra jellemző törvényerejű rendeletek sokaságával biztosította az „ellenforradalmi elemek” ellehetetlenítését, bebörtönzését, internálását vagy épp kivégzését. Forman érkezésekor még javában folytak a koncepciós perek a népbíróságokon, ám az amerikai fotográfus – néhány kivételtől eltekintve – tartózkodott attól, hogy jegyzeteiben a magyarországi poltitikai valóságot elemezgesse Amikor mégis megteszi, a tények rögzítésére szorítkozik: „a kormány nagyon igyekszik, hogy elnyerje a legitimitását és a diplomáciai elfogadást a külvilág szemében. A hivatalos kommunikáció szerint a lakosság 90 százalékának támogatottságát élvezi, miközben a tízmilliós lakosság soraiban legfeljebb félmillió kommunista lehet.” Forman azt is lejegyezte, hogy a forint, vagy ahogy ő írta, a „Florint” árfolyamát mesterségesen kozmetikázza a gazdasági vezetés. Miközben a hivatalos árfolyam szerint 1 dollár 23 forintot ért, a MALÉV a nemzetközi járatokra dollárban számította a jegyek árát, és ha valaki mégis forintban fizetett volna, az átváltásnál több mint a hivatalos árfolyam dupláját, 50 forintot számítottak egy dollárért. 

A Budavári Palota (korábban Királyi Palota) a pesti alsó rakpart felől nézve 1960-ban.Fotó: Fortepan / UWM Libraries / Harrison Forman
A XIV. kerületi Kerepesi út házsora az Örs vezér tere és a Róna utca között 1960-ban. A legközelebbi kapu feletti erkély homlokzatán a Kakasviadal című dombormű (Dabóczi Mihály, 1956).Fotó: Fortepan / UWM Libraries / Harrison Forman

Forman azonban a naplójában nem akadt fenn hosszan ezeken a részleteken, a mindennapok fotósaként érkezett a vasfüggönyön túli világba, így a felvételei alapján inkább azt látta, amire az 1956 decemberében 8 évre bebörtönzött, majd 1960 augusztusában amnesztiával szabadult Eörsi István író úgy reagált keserűen, hogy „kimentem a margitszigeti Palatinus-strandra, néztem a hullahoppozó bakfisok hasmozdulatait, és arra gondoltam, hogy lám csak, nem ültem hiába három és háromnegyed évet, nem hiába végeztek ki annyi embert: szabad hullahoppozni, nem úgy, mint Rákosi Mátyás országlása idején.” 

Az Eörsi szavait az ELTE Phd-hallgatójaként felidéző Morsányi Bernadett irodalomtörténész 1960-as évekről írt tanulmánya arról tanúskodik, hogy a Forman képein is megelevenedő „Kádár-rezsim távol állt a politikai demokráciától, de a hatvanas évektől az uralom technikái finomodtak, megszűntek a látványos politikai perek, nem volt cél a félelemérzet fenntartása. Az emberek kevésbé voltak kiszolgáltatva a hivatalos ideológiának, s bár a marxista–leninista szlogenek továbbra is használatban maradtak, a hatalom igyekezett depolitizálni a társadalmat s a kultúrát. Az életszínvonal fokozatos emelkedése, az anyagi gyarapodás lehetősége, a többi szocialista országénál lényegesen liberálisabb politikai berendezkedés az emberek többsége számára legitimálta a diktatúrát, a létbiztonság vált a legfontosabb értékké, a demokrácia és a szabadságjogok pedig az értékrangsorban egyre hátrébb kerültek”.

Az esztergomi Bajcsy-Zsilinszky út (11-es főút), balra a Pázmány Péter utca torkolata, fent a Várhegyen a Bazilika 1960-ban.Fotó: Fortepan / UWM Libraries / Harrison Forman
Az esztergomi Rákóczi tér 1960-ban.Fotó: Fortepan / UWM Libraries / Harrison Forman

Sok a barokk épület, de a templom kevesebb, mint Prágában

A magyarországi látogatásról sűrűn teleírt noteszben Forman több helyen is összehasonlítja a tragikus véget ért szabadságharc leveréséből még fel sem ocsúdott magyar viszonyokat azzal, amit november elejétől 24-i Budapestre érkezéséig Csehországban és Lengyelországban tapasztalt. Forman úgy vélte, a magyar fővárosban a boltok ellátottsága kitűnő, és az áruk is jobb minőségűek, mint amit Csehszlovákiában vagy Lengyelországban kapni. Még akkor is lenyűgözte a magyar fővárosban látott rengeteg barokk épület, ha a rajtuk ütött második világháborús és 1956-os golyónyomokat sem mulasztotta el megfigyelni, valamint azt is szembetűnőnek találta, hogy Prágához és Varsóhoz képest a magyar fővárosban jóval kevesebb a templom. Hasonlóságként azt említette, hogy a kelet-európai nagyvárosokban „este nyolc után akkor sem lehetne mozgó járművet eltalálni a legnagyobb sugárutakon sem, ha az ember ágyúval lövöldözne”.

Villamos végállomás a Margit-híd budai hídfőjénél, a Bem rakparton 1960-ban.Fotó: Fortepan / UWM Libraries / Harrison Forman
A 16-os pályaszámú kocsi a Millenniumi Földalatti Vasút egyik állomásán 1960-ban.Fotó: Fortepan / UWM Libraries / Harrison Forman
Perecárus a Margit-híd budai hídfőjénél lévő villamos-végállomásnál 1960-ban, háttérben a mai Germanus Gyula park.Fotó: Fortepan / UWM Libraries / Harrison Forman
A szentendrei HÉV végállomása az Árpád fejedelem útján, a Margit-híd budai hídfőjénél, 1960-ban.Fotó: Fortepan / UWM Libraries / Harrison Forman

A hotelt olcsónak találta, az általa meglátogatott éttermeket viszont drágának, igaz, azt is feljegyezte, hogy „a legjobb éttermeknek is muszáj legalább egy olcsóbb menüvariációt kínálniuk, amit még egy paraszt vagy egy munkás is meg tud fizetni, hogy ő is első osztályú éttermekben élvezhesse az étkezés örömét.” 

Magyarország, 1960.Fotó: Fortepan / UWM Libraries / Harrison Forman

Forman igyekezett feltérképezni a szabadidőtöltés jellegzetes formáit, így a noteszében olyan részletekkel szolgál, miszerint a könyvkiadók évente 176 könyvet fordítanak magyarra, amelyeknek legfeljebb a 10 százaléka amerikai. A kortárs amerikai írók közül Irwin Shaw novellista számított igazi bestsellernek, magyarra fordított műveiből 30 ezer példány fogyott. A színházak, mozik kínálatában gyakran tűntek fel olyan darabok, amelyekben a szovjet katonák a hős megmentő szerepében tetszelegnek. A többnyire három-négyszereplős darabok gyakran a romantikus komédiák műfajában igyekeztek meggyőzni a nézőket a szovjetek empátiájáról és jószívűségéről. A televíziózás – írja Forman – 1955-ben indult kísérleti jelleggel, rendszeres adás 1957-től érhető el, naponta 4-4,5 órában, a hétfő és a péntek kivételével.

A Szent Rókus-kápolna melletti kőkereszt a VIII. kerületi Gyulai Pál utcában 1960-ban.Fotó: Fortepan / UWM Libraries / Harrison Forman
A Fővárosi Ruházati Bolt Vállalat Gyermekruházati Szaküzletének „Jön a télapó!” kirakata a Szervita (Martinelli) tér 4. alatt 1960-ban.Fotó: Fortepan / UWM Libraries / Harrison Forman

Egy amerikai a magyar ugaron

Forman nem fűzött értékítéletet a vidéki Magyarországon általa tapasztaltakhoz sem, noha első kézből bizonyosodhatott meg a második világháború utántól 1961-ig két ütemben zajló erőszakos téeszesítés hatásairól. A kápolnásnyéki Petőfi TSZ-ben jártakor az amerikai fotóriporter lejegyezte ugyan, hogy 1960-ra a földek több mint háromnegyedét kollektivizálták, és a téeszekben „a parasztok minimális munkával igyekeznek letudni a kötelezettségeiket, és a saját földjeikre, háziállataikra koncentrálnak (…). Egy embernek egy tehene, két sertése és korlátlan számú csirkéje lehet, és legfeljebb egy hektárnyi földterületet használhat a takarmányok megtermesztésére.” Adatokat gyűjtött a téeszekben dolgozó parasztok munkaterheiről, mint írta, 1960-ban csak a földek megművelésével hetente 56 órát, évente 250 napot töltöttek el. 

Magyarország, 1960.Fotó: Fortepan / UWM Libraries / Harrison Forman

Amiről viszont nem írt Forman, azt csak az utókor derítette ki a szocializmus évei alatt a kíváncsiskodó szemek elől gondosan elrejtett statisztikai adatokból és esettanulmányokból. A Magyar Tudományos Akadémia egykori Bölcsészettudományi Kutatóközpontjának tudósai például feltárták, hogy a téeszesítés olyannyira erőszakos volt, hogy már azokat is évekre börtönbe zárták, akik nyílt ellenállásra buzdították gazdatársaikat. A kollektivizálást követő években százezrek fordultak a mezőgazdaságtól az ipar felé, és lettek inkább munkások a nagyvárosokban. Az ipari dolgozók ugyanis az élet minden területén előnyösebb helyzetben voltak, mint a földművesek. Több volt a gyermekeik után járó családi pótlék, és az anyasági segély, magasabb volt a fizetésük és korábban mehettek nyugdíjba.

Tereprendezés a Kisfaludi Strobl Zsigmond által tervezett Felszabadulási Emlékmű körül a Gellérthegyen 1960-ban.Fotó: Fortepan / UWM Libraries / Harrison Forman

A szocialista blokkban élők mindennapjainak erőszakos átalakításáról, a vérbe fojtott szabadságharcról, a koncepciós perekről és a rendszert átható félelemből Forman mit sem látott. Mindez hozzájárulhatott, hogy kelet-európai körútjáról készített jegyzeteiben a benyomásait így összegezte: „a politika nem játszik jelentős szerepet a mindennapokban, amelyek nagyrészt kiegyensúlyozottak. A benyomásaim jóval kedvezőbbek, mint előre hittem volna, de annyi legalábbis biztos, hogy messze nem olyan rossz az élet, ahogy azt én és a legtöbb nyugati gondolná.”

Lengyelország, 1960.Fotó: Fortepan / UWM Libraries / Harrison Forman
Lengyelország, 1960.Fotó: Fortepan / UWM Libraries / Harrison Forman
Varsó, 1960.Fotó: Fortepan / UWM Libraries / Harrison Forman
A łowiczi Stary Rynek 1960-ban, háttérben az ulica Pijarska és az ulica Zduńska sarkán a piaristra templom (Kościół Pijarów pw. Matki Bożej Łaskawej i św. Wojciecha).Fotó: Fortepan / UWM Libraries / Harrison Forman
Gyümölcsárus a varsói plac Defiladon (Felvonulás tér) 1960-ban.Fotó: Fortepan / UWM Libraries / Harrison Forman
Lengyelország, 1960.Fotó: Fortepan / UWM Libraries / Harrison Forman
Lengyelország, 1960.Fotó: Fortepan / UWM Libraries / Harrison Forman

Képszerkesztő: Virágvölgyi István. A Heti Fortepan blog a Capa Központ szakmai együttműködésével valósul meg. Az eredeti cikk ezen a linken található. Ha van olyan családi fotója, amit felajánlana a Fortepan számára, akkor írjon a fortepan@gmail.com e-mail címre!

Kapcsolódó cikkek a Qubiten: