„Az, hogy ki milyen pártra szavaz, legtöbbször nincs átfedésben azzal az értékrenddel, amit az emberek a hétköznapokban követendőnek tartanak, ahogy a politikai pártok jelzői sincsenek sokszor átfedésben azzal, amilyen közpolitikát a valóságban képviselnek” – kezdte előadását Bíró-Nagy András politológus, a Policy Solutions igazgatója, aki október 21-én mutatta be az intézet legfrissebb, a Friedrich-Ebert-Stiftung támogatásával készült kutatását, Magyarország értéktérképe 2022 címmel.

Így talán nem is olyan meglepő, hogy a magyarok gazdaságpolitikai értékrendje többségében baloldali, és ez még a fideszesekre is igaz, miközben arányuk azért csökken, de ez a középre tolódás leginkább a kisvárosok csökkenő balosságának tudható be. Ami pedig a magyarok társadalompolitikai értékrendjét illeti, hiábavalónak tűnik minden milliárd forint, amellyel a kormánypropaganda a konzervatív értékek felé szeretett volna hatni, ugyanis egyelőre inkább enyhe elmozdulás tapasztalható a konzervatív értékektől a centrum felé.

Ugyanakkor, ha bárki előtt egy empátiára épülő és a társadalmi szolidaritáson alapuló balos társadalom képe bontakozna ki a jobboldalra jellemző, „mindenki a maga sorsának kovácsa" szemlélet helyett, Lakner Zoltán politológus azzal hűtötte le a kedélyeket, hogy a magyarok baloldalisága vélhetően inkább az állami szerepvállalással kapcsolatos elvárásokról, és nem az egyenlőtlenségek társadalmi szolidaritásra épülő kritikai megközelítéséről szól.

A kutatók az értékeik mentén sorolták az embereket a jobb- vagy baloldalra

A Policy Solutionsszel partnerségben lévő Závecz Research által 2022-ben, két-három héttel az áprilisi országgyűlési választások után felvett kérdőívben ugyanazt a 28 gazdaságpolitikai és társadalmi-kulturális értékekkel kapcsolatos kérdést tették fel 1000-1000, a magyar társadalmat reprezentáló embernek, mint 2018-ban, így a négy év alatt az értékekben bekövetkező változásokat össze tudták hasonlítani, hogy kiderüljön, miként hatott az emberek gondolkodásmódjára a politikai propaganda és az elmúlt három év krízisei. Módszertani érdekesség, hogy nem aszerint sorolták be a válaszadókat, hogy ki milyen pártállású vagy milyen politikai oldalúnak vallja magát, hanem a kérdésekre adott válaszok alapján a kutatók sorolták be őket bal- vagy jobboldalra.

„Igyekeztük úgy megfogalmazni a kérdéseket, hogy kivettünk belőle minden napi politikai sallangot, így nincsenek benne olyan megfogalmazások, amikről a válaszadók felismerhetnék a politikai pártok napi kommunikációikban megtalálható üzeneteit, mivel mi kifejezetten az elvekre voltunk kíváncsiak” – mondta Bíró-Nagy. „Ha például úgy tennénk fel a kérdést, hogy »ön az egykulcsos vagy a progresszív adórendszert szereti-e«, akkor a fideszes rögtön fogja tudni, hogy az egykulcsos adó az a Fidesz programjának része, és azt szeretni kell. Ehelyett azt kérdeztük a kérdőívben, hogyha egyébként valakinek magasabb a fizetése, akkor a jövedelmének a nagyobb részét kell-e adóként az államnak befizetnie, ahhoz képest, akinek alacsonyabb a fizetése. És az erre kapott válaszokat soroltuk be a bal- vagy a jobboldalhoz.”

A kutatás a magyar társadalom értékrendjét egy gazdasági bal-jobb és egy társadalmi-kulturális progresszív-konzervatív tengely mentén mérte fel, „és ha ezt a két dimenziót keresztezzük, akkor az hasonló ahhoz az interneten található önkitöltős politikai értékfelmérésekhez, amikből kiderül, hogy vajon hozzánk Margaret Thatcher, Barack Obama vagy Nelson Mandela politikája áll-e a közelebb” – fejtette ki Bíró-Nagy.

A fideszesek is a progresszív adózást tartják igazságosnak

A gazdasági bal-jobb tengely értékeinek megállapításához 14 kérdést tettek fel az embereknek az állami gondoskodás, a vagyoni és jövedelmi különbségek, az állami és a magáncégek kapcsolata, az adózás és közteherviselés, valamint a munka világának témakörében, amelyeket többek között azzal mértek, hogy a válaszadóknak a következő állításokról el kellett dönteniük, mennyire értenek vagy nem értenek egyet:

• „Adónkból biztosítani kell minden magyar állampolgárnak a jó minőségű állami egészségügyet” (ennél a kérdésnél a gazdaságpolitikai baloldal álláspontjának támogatottsága 82, a gazdaságpolitikai jobboldal álláspontjának támogatottsága 16 százalék);
• „Akkor igazán jó egy társadalomban élni, ha nincsenek jelentős különbségek gazdagok és szegények között” (bal: 82, jobb: 17 százalék);
• „A rosszabb helyzetben lévők társadalmi felemelkedését az államnak támogatnia kell” (bal: 78, jobb: 21 százalék);
• „Akinek magasabb a fizetése, az a fizetése arányosabban nagyobb részét fizesse be adóként az államnak, mint akinek alacsonyabb a fizetése (bal: 73, jobb: 25 százalék);
• „Egy munkavállalónak akkor is legyen joga sztrájkolni, ha a sztrájkja miatt a lakosság többségének kényelmetlenséget okoz” (bal: 68, jobb: 28 százalék);
• „Mindenkinek annyit ér a munkája, amennyi fizetést kap érte” (bal. 55, jobb. 44 százalék);
• „Amelyik kultúrház, művelődési ház állami támogatás nélkül nem tud megélni, azért nem kár, ha csődbe megy” (bal: 48, jobb: 47 százalék);
• „Aki szegény, az tehet is róla” (bal: 47, jobb: 50 százalék);
• vagy „Munka mindig van. Aki munkanélküli, az általában nem is akar dolgozni” (bal: 29, jobb: 69 százalék).

2022-ben, ahogy 2018-ban is, a magyarok többsége a gazdasági baloldalon helyezkedik el, de a fő trend, hogy a gazdasági baloldali értékeket vallók száma csökken, miközben a jobboldali gazdaságpolitikát vallók száma nem növekszik, ellenben egyre többen helyezkednek el középen – állapítja meg a kutatás. „Ma Magyarországon az tud politikailag népszerű gazdaságpolitikai és szociális álláspontot képviselni, aki elhiteti azt, hogy ezekben a kérdésekben tudja képviselni a baloldali álláspontot” – foglalta össze a lényeget Bíró-Nagy.

Ezek szerint az értékválasztást tekintve még a fideszesek közel fele (49 százalék) is gazdasági baloldalinak tekinthető, és csupán 13 százalékuk sorolható a piacpárti gazdasági jobboldalhoz. Az, hogy nálunk még a Mi Hazánk Mozgalomhoz is inkább baloldali értékrendű emberek vonzódnak, annak Bíró-Nagy szerint az is az oka, hogy sokan nem egy hagyományos szélsőjobbos agenda miatt kapcsolódtak hozzájuk, hanem inkább olyanok miatt, mint az oltásellenesség vagy a covidjárvány alatti lezárások miatti elégedetlenkedés. „Mindenestre a mihazánkosok között 25 százalék kifejezetten baloldali önképpel is rendelkezik” – fedte fel Bíró-Nagy a meglepő adatokat egy korábbi kutatásukra hivatkozva.

De mi áll az átrendeződés mögött? – merül fel a kérdés azzal kapcsolatban, hogy 2018-hoz képest 15 százalékpontos baloldali csökkenés tapasztalható mindkét politikai oldalnál: az ellenzékieknél 75 százalékról 61-re, a kormánypártiaknál pedig 64-ről 49 százalékra esett vissza a balosok aránya. „Nem Budapesten történt a változás, hanem a kisebb településeken. Az igazi markáns változást a kisvárosokban látjuk – mondta Bíró-Nagy -, de a megyeszékhelyeken és a falvakban is látjuk a jobbratolódást.” Ez ugyanakkor valójában nem jobbratolódást, csak a korábbi markáns baloldali értékekhez képest a középre sorolást jelenti.

Ha a számokat nézzük, Budapesten 10 emberből 7 gazdasági baloldalinak számít, a tíz- és húszezres közötti kisvárosokban 48 százalék, míg a falvakban a lakosok 59 százaléka számít balosnak. A baloldali értékek iránti igény a legalacsonyabban iskolázott, tehát a legkiszolgáltatottabb, valamint a legmagasabban iskolázott réteg körében a legerősebb (61-61 százalék), míg a szakmunkások (53 százalék) és a csak érettségivel rendelkezők (52 százalék) között alacsonyabb.

Fogy az empátia a szegényekkel és a munkanélküliekkel szemben

Hogy az állami szerepvállalás iránti igény és a progresszív adózás támogatottsága nem változott 2018 óta, az Bíró-Nagy szerint azért is érdekes, mert a Fidesz egykulcsos adórendszere a kormány egyik legemblematikusabb politikája. A társadalmi egyenlőtlenség csökkentésének támogatása szintén magas a magyar társadalomban, de akkor mégis mi okozza a baloldali gazdasági értékrend visszaszorulását?

„Kifejezetten fogy a magyarokban az empátia és a szolidaritás a szegények és a munkanélküliek irányába. »Aki szegény, az tehet is róla« – ez volt az az állítás, ami a 4 évvel ezelőttihez képest 16 ponttal tolódott el abba az irányba, ami az egyénre hárítja a felelősséget. De annak az állításnak a támogatottsága, hogy »a munkanélküli magának köszönheti a helyzetét, mivel munka van, csak ő a lusta«, is 11 pontot változott az egyén felelősségének az irányába, ma már a jobboldaliak 69 százaléka ért egyet ezzel az állítással. Itt tehát a fideszes vélemény – szemben a progresszív adózással kapcsolatos véleménnyel - találkozik a közvélemény többségével” – mondta Bíró-Nagy. Bár a kutatás erre nem tér ki, ez az eredmény és Pintér Sándor belügyminiszter október 18-án benyújtatott törvényjavaslata között – amely átírná a szociális törvény elejét úgy, hogy sorrendbe tenné, kinek mekkora felelőssége van a szociális biztonság garantálásában, és ebben a sorban az állam az utolsó – lehet annyi összefüggés, hogy különösebb társadalmi ellenállásra nem kell számítaniuk a törvénycsomag elfogadásakor.

Árnyaljuk tovább a képet: az empátia és a szolidaritás leginkább a kisvárosi és falusi környezetben élők körében fogyott el, Budapesten most sem gondolkoznak erről másképp, mint 4 éve. Ez egyébként Lakner szerint teljesen érthető, hiszen a három éve zajló gazdasági-társadalmi válságban, még ha valaki teljesen objektív okokból is kerül bajba, felerősödik az áldozathibáztatás: „Ez valami státuszpánikból, frusztráltságból, biztonságvesztésből jön, amikor az emberek ilyen bizonytalan időkben azt élik meg, mintha az élet egy zéróösszegű elosztási játszma lenne, amiben mindenki azt félti, amihez ő legalább hozzáférhet, mert ha másnak adnánk, akkor neki nem jutna, és ebben a helyzetben kézenfekvő válasznak tűnik, hogy aki szegénységbe csúszik vagy munkanélkülivé válik, annak nem jár semmi, mert ő csak nem figyelt oda eléggé.”

Budapesten egyre több, vidéken egyre kevesebb a progresszív gondolkodású ember

„Sokkal kisebb a mozgás négy év alatt, és sokkal stabilabb a kép” – mondta Bíró-Nagy azzal kapcsolatban, hogy a társadalmi-kulturális értékek mentén alig történt változás a 4 év alatt. „Ilyen sokmilliárdnyi propagandára elköltött pénz után a magyar társadalom a legtöbb kérdésben nem vett fel konzervatívabb álláspontot, sőt a 14 kérdést figyelembe véve egy enyhe elmozdulás is van a konzervatív értékek felől a centrum értékeinek irányába.” A 100 pontos skálán 5 pontnál nagyobb mozgás mindössze 4 kérdésben volt a 4 év alatt. Itt olyan – családi értékekkel, társadalmi kisebbségekkel, az egyén és világ viszonyával, illetve az élettel és halállal – kapcsolatos állításokkal kellett egyet vagy nem egyet érteni a megkérdezetteknek, mint:

• „A nevelés legfontosabb célja a fegyelem és a rend megtanítása.” (A társadalmi konzervatív álláspont támogatottsága 79, a társadalmi progresszív álláspont támogatottsága 19 százalék);
• „A cigányok soha nem fognak tudni beilleszkedni a nem cigány magyarok közé” (konzervatív: 72, progresszív: 26 százalék);
• „Akkor jó a világ, ha a férfi a család feje” (konzervatív: 67, progresszív: 30 százalék);
• „Egy-egy pofon néha belefér a nevelésbe” (konzervatív: 58, progresszív: 41 százalék);
• „Magyarországnak előnye származik abból, ha más országokból emberek költöznek ide” (konzervatív: 56, progresszív: 39 százalék);
• „Szükség van halálbüntetésre” (konzervatív: 50, progresszív: 47 százalék);
• „Ha valamelyik családtagom meleg lenne, azt én szégyelleném” (konzervatív: 47, progresszív: 49 százalék);
• vagy „A nem kívánt terhességet egy nő szabadon megszakíthassa” (konzervatív: 19, progresszív: 80 százalék).

Ha az adatokat nézzük, egyenletes az eloszlás az emberek között: 2018-ban 39 százalékuk volt konzervatív, most ez 35 százalék, míg 33 százalék a centrumban van, és 32 százalék számít progresszívnek. A fideszesek 42 százaléka konzervatív, 33 százalékuk a centrumhoz tartozik, 20 százalékuk pedig progresszív, míg az ellenzékre szavazók épp ellenkezőleg: 50 százalékuk progresszív és csak 25 százalékuk konzervatív. „Ami érdekes, hogy míg a Mi Hazánkban ugyanannyi a konzervatív, mint a fideszesek között, a progresszívből több van, mint a fideszesek körében” – mondta Bíró-Nagy.

Ami a településtípusokat illeti, Bíró-Nagy szerint „itt jön ki igazán durván a kulturális szétszakadás és az a nagyváros-kistelepülés törésvonal, ahol kulturális értelemben négy év alatt szétcsúsztak a dolgok”. Budapesten 13 százalékponttal több, falun pedig 9 százalékponttal kevesebb lett a progresszív gondolkodású ember négy év alatt. „Nem a gazdasági értékrendben van a nagy különbség, hanem a kulturális értékrendben van drámai különbség. Falun legfeljebb 25 százalék a progresszív lakos, Budapesten 50 százalék sorolható ide” – mondta a politológus, aki szerint abban sincs semmi meglepő, hogy a diplomások körében sokkal több a progresszív értékrendű ember, mint az iskolázatlanok körében.

„A családon belüli szerepek, a családon belüli hierarchia, a gyermekek nevelésének a módja, ezekben nagyon konzervatív a társadalom. Azzal, hogy »akkor jó a világ, ha a férfi a család feje«, az emberek 67 százaléka egyetért, ami 2018-hoz képest 10 százalékos erősödést jelent” – mondta a kutató. Azzal, hogy „a gyermeknevelés értelme a fegyelem és a rendre nevelés”, az emberek 79 százaléka, míg a „néha egy-egy pofon is belefér” állítással 58 százalék értett egyet 2022-ben, ami csak pár pontos javulást jelent a négy évvel korábbi eredményhez képest.

Az LMBTQ-ellenes propaganda nem hatott az emberek értékrendjére

Ami a romákat, a bevándorlókat vagy a melegeket, tehát a társadalmi kisebbségeket illeti, a romákkal szemben – ahogy Bíró-Nagy fogalmaz – a legpesszimistábbak az emberek: 72 százalék úgy gondolja, hogy a beilleszkedésük soha nem fog megtörténni, és ahogy megyünk a falvak irányába, ez az arány egyre nagyobb. Ezzel szemben annál az állításnál, hogy „ha valamelyik családtagom meleg lenne, akkor ez szégyent hozna rám”, ma Magyarországon a progresszívek és a konzervatívok között is fele-fele az egyetértők és az egyet nem értők aránya, de itt is óriásiak a különbségek a falvak és Budapest között. Bíró-Nagy szerint ugyanakkor komoly komoly eredmény, hogy az elmúlt évek kormányzati LMBTQ-ellenes propagandája ellenére ezek a számok nem romlottak.

Ami általában a magyarok társadalompolitikai értékrendjét illeti, négy év alatt valamennyi ellenzékhez tartozó választó kulturálisan távolabbra került a Fidesz táborától.

A falvakban a kulturálisan konzervatív, de gazdaságilag balos, Budapesten pedig a progresszív balos üzenetekkel lehetne megszerezni a választókat

„Ha a két tengelyt keresztezzük, akkor azt lehet mondani, hogy míg 2018-ban jobban be lehetett sorolni az embereket a gazdaságpolitikai baloldalra, addig most inkább a centrum felé húznak, míg a kulturális tengely tekintetében a társadalmi jobboldalon lévő válaszok ritkultak, és jobban a közép felé kerültek 2022-ben” – foglalta össze Bíró-Nagy a négy év alatt bekövetkező változások lényegét.

A kutatók ezek alapján a következő komplex politikai értékcsoportokat alakították ki:

• piackritikus, de liberális értékeket valló progresszív-baloldali;
• progresszív értékeket valló piacpárti jobboldali;
• konzervatív értékeket valló piackritikus baloldali
• és konzervatív értékeket valló piacpárti jobboldali.

A nők néhány ponttal progresszívebbek a férfiaknál, de a fiatalok legnagyobb csoportja is a progresszív-baloldalhoz sorolható, és csak 50 felett fordul meg ez a trend: az időseknél a konzervatív-baloldaliak vannak a legtöbben.

Míg a piacpárti jobboldali értékkategóriába a magyar társadalomnak mindössze a 8-10 százaléka sorolható, és ez nem is nagyon változott a négy év alatt, ahogy a progresszív baloldal aránya sem, „addig a kulturálisan konzervatív baloldalnál a kulturális konzervativizmus nem változott, de az elmúlt négy évben a gazdasági balos értékeikből egyre többet átvesznek a Fidesz hivatalos narratívájából olyan kérdések esetében, hogy hogyan tekintsünk a szegényekre, hogyan tekintsünk a munkanélküliekre, és egyáltalán a munkaalapú társadalomra, tehát náluk érzékelni lehet a jobbratolódást” – mondta Bíró-Nagy.

A politológus szerint a drámát ebben a kérdésben is a települések közti különbség jelenti. „Budapest mintha egy másik világ lenne a falvakhoz képest. A falvakba ma kulturálisan konzervatív, de gazdaságilag balos üzenetekkel lehet elmenni, mivel 10-ből 4 falusi konzervatív-baloldali és mindössze 10-ből 2,5 ember progresszív-baloldali. Ehhez képest Budapesten 50 százalék feletti a progresszív-baloldali, ami azt jelenti, hogyha az ellenzéki politika hiteles alternatívát tud nyújtani, akkor itt a Fidesznek nincs esélye. Bár tudjuk, hogy a hitelesség kérdése nem ugyanaz, mint az értékrend kérdése” – zárta előadását Bíró-Nagy András.

Kapcsolódó cikkek a Qubiten:

link Forrás

link Forrás

link Forrás