Bár az emberek körében undorítónak számít, a főemlősök között népszerű orrtúrásnak evolúciós okai vannak

A politikusokat tényekkel kell szembesíteni. A tudomány tényeket gyárt. Segíts minél többet publikálni belőlük!

Érdekes és egyben enyhén undorító részletre derült fény az inkább egy patkány és egy macska nászából született keverék fajra, mint főemlősökre hasonlító, egyébként a félmajmok közé sorolt véznaujjú makik életmódjáról. A madagaszkári illetőségű lemúrok arra használják vézna és hosszú ujjaikat, hogy az orrukból könnyedén ki tudják piszkálni az odaszáradt váladékot, majd azt kényelmesen el tudják fogyasztani – derítette ki egy hiánypótló kutatás, amelyről a Guardiantől a BBC-n át a CNN-ig minden nagyobb és kisebb angol nyelvű híroldal beszámolt. 

A véznaujjú makiknak és a félmajmoknak leginkább a kezük és a lábuk hasonlít a majmokéira, testfelépítésük, koponyájuk felépítése, és így a fizimiskájuk is eltér az emberszerű majmokéitól, de rendszertanilag a főemlősök csoportjába tartoznak és – mint azt Elizabeth Brannon főemlőskutató kiderítette – értelmi képességeik sem maradnak el jelentősen az emberszabású majmokéitól. Számos fajuk él Madagaszkáron, de Afrikában és Ázsiában máshol is előfordulnak. Legismertebb képviselőjük a népszerűségét nem kis részben a Madagaszkár című hollywoodi animációs produkció révén szerző gyűrűsfarkú maki. 

Az éjszakai életmódot folytató véznaujjú makik orrturkálási szokásait megfejteni szándékozó Anne-Claire Fabre, a Berni Egyetem evolúcióbiológusa azért lett figyelmes a Madagaszkáron aje-ajénak hívott állatok viselkedésére, mert nem tudta elképzelni, hogyan és hová süllyesztik el a közel nyolc centiméteres ujjaikat, lévén, hogy azok hosszabbak, mint a koponyájuk átmérője. A kutató szerint adta magát a kérdés, hogy vajon az agyukig elhatolnak-e az ujjaikkal, vagy valami egészen más történik. Más történik: amint az Fabre CT-felvételeken alapuló 3D-s anatómiai modelljéből kiderül, a makik az orruk tartalmát az orrüregükön keresztül a szájüregükbe tolják és lenyelik. A maradékot pedig lenyalogatják az ujjaikról. 

A makik hosszú ujjainak egyébként korántsem az orrtúrás az egyetlen funkciója. Alapesetben arra használják, hogy a fák üregeiből kipiszkálják az ott talált lárvákat. Az orrukat a középső ujjukkal turkálják, amely gömbízülettel csatlakozik a kézfejük csontjaihoz, ennek köszönhetően, mint soktengelyű ízület, változatosan és sok irányban mozgatható. 

Az orrturkálás egyébként általánosan elterjedt szokás a főemlősök körében, nemcsak a csimpánzok, orangutánok és makákók piszkálják ki az odaszáradt váladékot az orrukból, hanem az emberek is. Hogy az emberek körében általában undorítónak ítélt szokásnak mi lehet az evolúciós háttere, arról nincs az ezt kutatók körében egyetértés. Bár a kutatók egy része úgy véli, hogy a szokás csak az üregeik megtisztítására szolgál, miután az orrturkáló fajok többsége meg is eszi az így kikotorászott váladékot, a szokásnak más magyarázata is lehet.

Fabre professzor a BBC-nek azt hangsúlyozta, hogy bár az orrtúrást elintézzük azzal, hogy egy rossz szokás, amiről a gyerekeket le kell szoktatni, miután kutatások szerint ez az esetek túlnyomó többségében nem jár sikerrel és a felnőttek is rendszeresen turkálják az orrukat, jó lenne kideríteni, vajon miért teszik. Léteznek olyan tanulmányok, amelyek szerint a szokás hozzájárul a kórokozók felsőlégúti terjedéséhez, ám más elemzések szerint az sem zárható ki, hogy az orrüreg kitisztítása és a váladékban található immunsejtek újrahasznosítása épphogy az egészség megőrzéséhez járul hozzá. 

Kapcsolódó cikkek a Qubiten: