Pete Péter a közgazdaságtan szerelmese és a sarlatánok ádáz ellenfele volt
Délelőtt tíz óra volt, amikor az író befejezte új drámáját. Este még két nehéz jelenete volt hátra. Átírta az éjszakát. Közben legalább tíz feketét főzött magának, és legalább tíz kilométert gyalogolt a szűk szállodaszobában alá s felezve. Most mégis olyan frissnek érezte magát, mintha nem is volna teste, olyan boldognak, mintha megszépült volna az élet, és olyan szabadnak, mintha megszűnt volna lenni a világ.
Még egy kávét főzött. Lesétált a partra. Megkereste a csónakost.
[...]
– Mit gondol? – kérdezte az író, mikor már jó darab utat megtettek. – Ide látni még a partról?
[...]
– Ide már nem.
Az író lerúgta a lábáról a szandált, és fölállt.
– Akkor húzza be az evezőt, Volentik bácsi – mondta. – Megpróbálok egy kicsit a vízen járni.
Az értelmiségi, akinek az a dolga, hogy gondolkozzon, előbb-utóbb beleszeret a gondolataiba. Elhiszi, hogy mindenhez ért, és ezt a tudását mindenkivel meg kell ossza.
Ebből születnek az olyan rettentően népszerű, de kínosan semmitmondó szövegek, mint például Thomas L. Friedman magyarul „És mégis lapos a Föld” címen megjelent könyve a globalizációról. Nem szeretnék sok szót vesztegetni egy rossz könyvre, akit érdekel, Edward Leamer recenziójában elolvashatja, hogy a szerző még a saját címét sem veszi komolyan.
Annyira szürreális dolog viszont csak Magyarországon történhet meg, mint amilyen 2011 decemberében, amikor az államcsőd árnyékában Matolcsy György akkori nemzetgazdasági miniszter, mai jegybankelnök, a Heti Válaszban fenntartott saját rovatában a piros gyümölcsök egészséges mivoltáról értekezett. Az értelmiségi ömlengéssel szemben a tudományos érvelés szigorú szabályokat követ. Nem annyira szigorúakat, mint Kövér László házelnök szeretne látni a Magyar Országgyűlésben, inkább a Brit Parlament alsóházát képzeljük magunk elé. Mindenki „honorable lady” vagy „honorable gentleman”, de aki hülyeségeket beszél, azt kifújolják.
Pete Péter a közgazdasági sarlatánok és áltudósok ádáz ellenfele volt. Ő nem a saját gondolataiba volt szerelmes, hanem a közgazdaságtanba. A közgazdaságtan világlátásába, ami nemcsak a gazdaság működését segít megérteni, hanem a társadalom és az egyéni viselkedés számos rejtélyét teszi érthetőbbé. A közgazdaságtant nem is annyira az elemzés tárgya, mint inkább a módszertani megközelítése határolja körül. A gazdaság szereplői célorientáltan viselkednek (de nem feltétlen önzők és nem feltétlen hiperracionálisak), és ezen viselkedésük komplex, de gyönyörű interakciójából alakulnak ki a gazdasági jelenségek.
Ezt a logikailag tiszta, megérthető gondolati keretet rengeteg magyar közgazdász diák Pete Pétertől tanulta meg. Pete, a magyar közgazdászok közül az elsők között, az Egyesült Államokban szerzett doktori fokozatot, majd kapott oktatói állást. 1992 és 1994 között Új-Zélandon dolgozott az ottani Pénzügyminisztérium elemzőjeként. 1994-ben hazatért Magyarországra, és az oktatásnak szentelte az életét. Tanított a Debreceni Egyetemen, a Veszprémi Egyetemen, a Láthatatlan Kollégiumban, majd a Budapesti Corvinus Egyetemen. Itt a Makroökonómia Tanszék és a makroelemző szak vezetőjeként fontos támogatója volt Chikán Attila rektor 2000-es tantervreformjának.
Miután 2003-ban a színvonalas, diákközpontú oktatásban ellenérdekelt corvinusos oktatók megbuktatták Chikánt és tantervreformját, Pete néhány lelkes kollégájával egy spinoffba mentette át a közgazdaságtan-képzést. Megalapították az ELTECON-t az ELTE Társadalomtudományi Karán, és megcsinálták Magyarország legjobb közgazdasági alapképzését. A közgazdaságtan és a közgazdászok hazai helyzetének jellemző tünete, hogy azóta az ELTECON is megszűnt. Mint Pete egy előadásában szemléletesen elmagyarázza, az üzletember egyedi sikereket keres, így próbál boldogulni, a közgazdász rendszerben, gazdaságban, társadalomban gondolkodik. Az olvasóra bízom annak elképzelését, mekkora igény van jelenleg ilyen szakpolitikai tanácsokra Magyarországon.
Kivételes élmény volt Pete diákjának lenni. Nekem a Láthatatlan Kollégiumban volt a tutorom a 90-es évek végén. Ez az angol college-októl átvett oktatási forma azt jelentette, hogy a tutor hetente találkozik egy, legfeljebb két diákjával egy szeminárium keretében, amin megvitatják a kiadott tananyagot. Pete monetáris makroökonómiát tanított, olyan kérdéseket segített megérteni, hogy hogyan működik a pénzügyi rendszer, mitől van infláció, és mi a dolga a jegybanknak. A szemináriumok gyakran sörözésbe torkollottak, de ott is mindig közgazdaságtanról, tudományról, és tudományos közéletről volt szó. Hasonló meghatározó élményekről számoltak be debreceni, corvinusos és elteconos diákjai is.
Vitapartnerének lenni már sokkal kellemetlenebb lehetett. Számtalan recenzióban és vitacikkben harcolt a tudománytalan és zavaros gondolatok és szövegek ellen. Rendszeres szerzője volt a HVG-nek, a Magyar Narancsnak és a BUKSZ-nak. Fegyelmezett érvelését és fanyar, angolos humorát mindig élvezettel olvastam vagy hallgattam, de nem szerettem volna a célkeresztjébe kerülni. Pete nem kereste kortársai és elöljárói elismerését. A diákjainak és laikus olvasóinak élt. Gondolatai és szavai bennünk élnek tovább. És ez talán többet ér, mint bármelyik állami díj vagy kitüntetés.
Pete Péter közgazdász, az ELTE emeritus professzora 2022. szeptember 19-én halt meg, 69 éves korában. Barátai, tanítványai és pályatársai október 24-én búcsúztatták a Lágymányosi Campuson.
A szerző közgazdász, a CEU professzora.
Kapcsolódó cikkek a Qubiten: