Milyen árat fizetnek a biztonságért az Ukrajnából szüleik nélkül menekülő gyerekek?

A politikusokat tényekkel kell szembesíteni. A tudomány tényeket gyárt. Segíts minél többet publikálni belőlük!

Az ukrajnai háború elején, idén februárban és márciusban a tánc- és sportegyesületek aktív tagjaiként nyilvántartott ukrajnai gyerekek közül sokan egyesületi szervezésben, tanáraikkal és az edzőikkel, szüleik nélkül hagyták el otthonaikat és menekültek nyugatra. Kijevből és Harkovból például több mint száz artistanövendék menekült március elején tanáraival Budapestre. Ők nyáron a Nemzeti Színházban is felléptek egy produkcióval, amelyet Magyarországon állítottak össze a monte-carlói Nemzetközi Cirkuszfesztivál szervezőinek felkérésére. Tanáraikkal és a produkció magyar producerével még a nyári fellépés előtt beszélgettünk. 

A felkészítő tanáraikkal érkezett artisták mellett több sportegyesület is az edzők segítségével menekítette át Magyarországra és más nyugati országokba a növendékeit. Bár ezeknek a gyerekeknek számos korábbi élménye lehetett arról, milyen a szüleik nélkül utazni vagy huzamosabb ideig külföldön lenni, fellépések, edzőtáborok alkalmával, ezúttal nem tudják mikor ér véget a rendkívüli helyzet, mikor találkozhatnak újra a családjaikkal. 

A szüleik nélkül menekülő gyerekeknek zsonglőrködniük kellene az őket sújtó ambivalens érzelmekkel, ami hosszú távon megbetegítheti őket.Fotó: Qubit screenshot

Az, hogy közösségben érkeztek, az együttlét élményét nyújthatja számukra, és az is előny lehet a többi menekült gyerekkel szemben, hogy a napjaikat az első perctől kezdve szigorú rend szerint töltik, és itt létük alatt is konkrét célokért küzdenek a sportban vagy a művészeti tevékenységben, amit végeznek. Mint ahogy a gyerekekkel foglalkozó összes szakember elmondta, a mozgásnak, a napi rutinnak, az előadásokra, megmérettetésekre való felkészülésnek önmagában is jelentős feszültséglevezető szerepe van. 

Csakhogy az ő esetükben a háborús traumát tetézi a család elvesztésétől való félelem, a mindennapjaikat folyamatos várakozásban, készültségben és bizonytalanságban élik, ami felőrölheti a tartalékaikat. Az is nehézséget okozhat nekik, hogy az őket körülvevő felnőttekhez, felkészítő tanárokhoz, edzőkhöz vagy épp az iskolakezdés óta a magyarországi pedagógusokhoz kötődni kezdenek, afféle gondozóként tekinthetnek rájuk. Bár mindez támaszt nyújthat nekik, az általunk kérdezett pszichológusok, Roszik-Volovik Xénia és Frank-Bozóki Eszter szerint azzal is számolni kellene, hogy ez bűntudatot ébreszthet bennük otthon maradt szüleikkel szemben. Az ambivalens érzések neurotizált állapotot idézhetnek elő, ami azért igényel figyelmet, mert a psziché „olyan, mint az immunrendszer, ami ha nincs megtámogatva, nem kap elég vitamint, nincs megfelelő ruházat, a szervezet megküzd vele egy darabig”, de a túlzott igénybevétel előbb-utóbb betegségek forrásává válhat. 

A videó elkészítését az Oriens és a Science+ támogatta.

A Qubit szerkesztősége azért dolgozik, hogy a magyar nyilvánosság hiteles, alapos és közérthető tudományos ismeretekhez jusson. Tesszük ezt politikamentesen, közszolgálati hevülettel, száznál több kutató és tudós bevonásával. Égető kérdések, dermesztő válságok és zavaros álhírek sűrűjében igyekszünk tartani a fáklyát immár havi bő hétszázezer olvasónknak. Cikkeink ingyen olvashatók, de nem ingyen készülnek. Segítsd a munkánkat!

Kapcsolódó cikkek a Qubiten: