Az ukrajnai menekült gyerekeknek nem felzárkóztatásra, hanem pozitív élményekre lenne szükségük az iskolában
Milyen szerepet tölthet be a művészet az oktatásban? Hogyan használható a kreatív pedagógia eszköztára a hátrányos helyzetű gyerekek tanulási folyamataiban? Hogyan segíthetnék a különféle művészeti ágak képviselői az oktatási rendszerben az Ukrajnából az orosz-ukrán háború miatt Magyarországra érkezett gyerekek integrációját? Hogyan juthatnának pozitív élményekhez az ukrajnai háború elől Magyarországra menekült, vagy akár az eddig is a magyar iskolákat látogató gyerekek az iskolában? Egyebek mellett ezekről beszélgettünk Németh Szilvia oktatáskutatóval, a T-Tudok Oktatáskutató Központ és a Kreatív Partnerség Magyarország vezetőjével.
A magyar iskolarendszer Németh szerint nem kalkulált azzal, hogy az Ukrajnából a magyar oktatási rendszerbe beesett gyerekek friss traumatikus élményektől szenvednek. Többnyire az ukrán anyanyelvű gyerekek esetében is legfeljebb a nyelvi nehézségekről esik szó, a kárpátaljai, nagyrészt magyar anyanyelvű gyerekeknél pedig már-már természetesnek tűnhet, hogy jól elboldogulnak az új helyzettel. Csakhogy az otthonaikat hirtelen elhagyni kényszerülő, otthon maradt barátaik, rokonaik miatt aggódó gyerekek életéből a trauma nem múlt el azzal, hogy átlépték a magyar határt, amire az oktatáskutató szerint az iskolákat és a befogadó közösséget is fel kellett volna készíteni. A magyar iskolákban azonban alapból nem áll rendelkezésre elég iskolapszichológus.
Beszélgetésünket hallgasd alább:
Az oktatáskutató szerint a menekült gyerekeknek nem elsősorban felzárkóztatásra, sokkal inkább pozitív élményekre, önbizalomerősítésre lenne szüksége ahhoz, hogy megnyíljanak, illetve bizakodóan tudjanak a jövőbe tekinteni. Ebben nyújthatnának segítséget például a kreatív tanórák, amelyeken művészek és pedagógusok dolgoznak együtt azon, hogy a gyerekek 21. századi oktatásban részesüljenek. Ez nemcsak abban merül ki, hogy kreatív módszerekkel, a művészetek eszköztárával tanulhatják a tantervben foglalt tananyagot, hanem megtapasztalhatják, hogy az őket tanító felnőttek kíváncsiak a visszajelzésükre és a véleményükre, van ráhatásuk a saját tanulási folyamataikra.
Ezáltal nemcsak a tanulás válik élménnyé, hanem a gyerekek szociális készségei is sokat fejlődnek. A korábban a tanórákon passzív, rosszul teljesítő gyerekek teljesítménye a kreatív tanóráknak köszönhetően minden mérés szerint javul, de fontos tapasztalatokhoz jutnak a hagyományos keretek között jól teljesítő, a poroszosnak mondott elvárásoknak könnyedén megfelelő gyerekek is. Utóbbiak többnyire meglepődve tapasztalják, hogy mások is hozzá tudnak szólni az órához, másoknak is van véleménye, sőt, akár jobban is teljesíthetnek náluk. Ez megdönti az osztályban már kialakult rutint és hierarchiát, fontos szociális készségekhez juttatva mindkét csoport tagjait. Németh szerint a gyerekek néhány hét után csillogó szemmel várják a művésszel hetente eltöltött 90 perces tanórákat.
Az epizód elérhető Spotify-on, Google Podcasts-on, Apple Podcasts-on, sőt RSS-ben és egyre több csatornán, iratkozz fel!
Ha van három perced, arra kérünk, töltsd ki rövid kérdőívünket is! Köszönjük.
A podcast elkészítését az Oriens és a Science+ támogatta.
Kapcsolódó cikkek a Qubiten: