Idegbajt kapnak a forgalom zajától a vörösbegyek
Az angliai Ruskin Egyetem és a török Koç Egyetem kutatói a városi és vidéki vörösbegyek (Erithacus rubecula) vizsgálata során arra jutottak, hogy a városi madarak agresszívebbek, mint vidéki társaik, ennek az elsődleges oka pedig a folyamatos zajszennyezés, amiben élnek.
Az már korábban kiderült, hogy a városi madarak kötekedőbbek, de az nem, hogy miért, most kiderült, hogy a városi zajszint a békésebb vidéki vörösbegyekből is kihozza az állatot.
A kutatók 3D nyomtatóval készítettek egy művörösbegyet, majd két helyszínen tesztelték, hogy a valódi állatok hogyan reagálnak a nem kívánt társaságra. A vörösbegyek meglehetősen territoriális madarak, ha egy rivális állat bukkan fel a területükön, először megpróbálják elijeszteni, végül pedig meg is támadják a másik madarat.
Az egyik csalimadarat egy forgalmas út közelében lévő isztambuli parkban helyezték el, a másikat pedig a várostól távolabb, egy csendes, erdős részre telepítették. A műmadarakat hangszóróval is felszerelték, amelyről vörösbegyhangokat játszottak le, egy közelben elhelyezett hangszóróból pedig a csendes részen a városi forgalom zaját játszották le a madaraknak.
Ének, melldüllesztés, erőszak
Mint kiderült, a városi vörösbegyek hozzászoktak a zajhoz: hiába érte őket a forgalom és az építkezés hangja, nem lettek tőle agresszívabbak, mint eleve voltak, ebből a kutatók azt a következtetést szűrték le, hogy a madarak hozzászoktak a zajhoz. Ez persze nem jelenti azt, hogy béketűrőek lettek volna: eleve erőszakosabbak voltak, de ezen a hangfelvétel már nem változtatott.
A vidéki madarak viszont már megérezték a különbséget: amikor zajszennyezésnek tették ki őket, agresszívabban reagáltak a betolakodó érkezésére. A kutatás eredményeit összefoglaló tanulmány vezető szerzője, Çağlar Akçay szerint a forgalom zaja elnyomhatja a madarak természetes énekét, ezért reagálhatnak agresszívabban azok az állatok, amelyek nem szoktak hozzá.
A vörösbegyek először az énekükkel, majd a mellükön található vörös tollazat mutogatásával próbálják elriasztani a riválisaikat, csak ezután fordulnak a fizikai agresszió eszközéhez – de ha a másik madár nem hallja, ahogy elzavarják, nincs más hátra, csak a böllönködés.
Akçay szerint azért is meglepő ez a viselkedés, mert a vörösbegyekhez hasonló kis termetű madarak csak végső esetben bocsátkoznak verekedésbe és kockáztatják meg az esetleges sérülést. A zajszennyezésre adott válasz nem is túl kifizetődő a vörösbegy számára: amellett, hogy így könnyebben megsérülhet, a feldühödött madár kevésbé figyel a környezetére, így azt is nehezebben veszi észre, ha ragadozók bukkannak fel a közelben.
Kapcsolódó cikkek a Qubiten: