Szavazással döntik el a csókák, hogy mikor kelnek útra

A politikusokat tényekkel kell szembesíteni. A tudomány tényeket gyárt. Segíts minél többet publikálni belőlük!

Egy nemrégiben megjelent brit tanulmány szerint a csókák (Corvus monedula) meglepően demokratikus élőlények: a csoportosan megpihenő madarak csak akkor rebbennek fel, amikor ezt a raj többsége támogatja, akkor viszont többnyire mindannyian elindulnak. Ilyenkor több száz vagy több ezer madár repül fel egyszerre, de a kutatók mindeddig nem voltak biztosak benne, hogy honnan tudják, mikor kell elindulniuk. 

Az Exeteri Egyetem ornitológusai először is belegondoltak, hogy jellemzően milyen körülmények között pihennek meg a madarak. Mivel a madarak gyakran rossz fényviszonyok között, ráadásul zegzugos terepről indulnak útnak, ráadásul pihenés közben elég nagy zajt is csapnak, a kutatók azt feltételezték, hogy nem látás, hanem hang alapján egyeztetnek egymás között. A szakemberek azt is kikövetkeztették, hogy milyen jellel tudatják a csókák a többiekkel, hogy indulni szeretnének: ilyenkor „csak-csak” hangot adnak ki. 

Alex Thornton, az Exeteri Egyetem ökológusa szerint ha egy csóka jelezte az igényét, a többiek ugyanezzel a jelzéssel csatlakozhatnak az indítványhoz, ha pedig elegendő csakcsakozó csóka gyűlt össze, a madárraj elindul. Alex Dibnah, a kutatás vezető szerzője szerint a madarakban különböző időpontokban jelentkezik az indulási igény, ez egyebek mellett attól is függ, hogy mekkora és mennyire éhes csókáról van szó.

Az éhesebb csókák valószínűleg azért nem kezdenek magánakcióba, mert a rajban repülés előnyei felülírják az éhséget: ha tömegesen mozognak, a madarak nagyobb biztonságban vannak a ragadozóktól, és több információhoz juthatnak arról, hogy merre keressenek élelmet.

Egyedül nem megy

Ha egyszer döntöttek, a csókák 5 másodpercen belül a levegőbe emelkednek. A kutatók azt is megfigyelték, hogy a raj indulása a legkorábban 45 perccel következett be, a legkésőbb pedig napkelte után negyed órával. Minél rosszabb az idő, annál később indulnak útra, a felhők és az eső is késleltetik az indulásukat. 

Dibnah és kollégái arra is rájöttek, hogy az induláshoz nem elegendő a zajos környezet: az előre felvett csakcsakozás hatására a raj átlagosan hat perccel hamarabb indult útnak, mint máskülönben, a semleges zaj lejátszása (a szélzúgás) viszont nem befolyásolta az indulási kedvüket. 

A kutatók szerint az is előfordul, hogy a madarak nem tudnak megegyezésre jutni, de ebben az esetben sem indulnak el egyedül élelmet keresni, hanem kisebb csoportokra oszlanak, és a türelmetlenebbek így hagyják el a csapat többi részét. 

Thornton szerint ez magában még csak a jéghegy csúcsa: a kutatók azt tervezik, hogy következő lépésként megvizsgálják, hogy miként hat a csókák döntéshozatali szokásaira a világszerte egyre nagyobb problémát jelentő emberi zajszennyezés.

Kapcsolódó cikkek a Qubiten: