Videóajánló: Tényleg úgy tervezik a termékeket, hogy hamar elromoljanak?
Ki?
Derek Muller azon kevés youtuberek egyike, akik pompásan megélnek abból, hogy tudományos ismeretterjesztéssel foglalkoznak az interneten. 2011-ben indított, Veritasium nevű csatornájának mára több mint 13 millió feliratkozója van, és videóival könnyedén hozza a tízmilliós megtekintéseket. A Kanadában mérnök-fizikus alapszakon végzett, majd a Sydney-i Egyetemen fizikaoktatás-kutatással foglalkozó Muller érthetően és szórakoztató módon dolgoz fel olyan szerteágazó témákat, mint a párhuzamos világok létezése, a súlytalanságban történő folyadékbevitel, a bicikli működése, vagy hogy valójában mennyire veszélyes, ha egy felhőkarcoló tetejéről ledobunk egy érmét.
Mit?
A tervezett elavulás fogalma körülbelül száz évre, az autóipar első nagy átalakulásának idejére vezethető vissza. Miután Henry Ford 1914-ben úgy döntött, hogy az összes T-modellnek feketének kell lennie, mert nem a külső megjelenés, hanem az egységesen tökéletesített mérnöki munka a legfontosabb az autók gyártásánál, az amerikai utak sötétbe borultak. A húszas évek közepére egyre nagyobb konkurenciája a Fordnak, ami részben annak köszönhető, hogy a General Motors vezére, Alfred P. Sloan kitalálta, hogy minden évben új modelleket kell piacra dobni, lehetőleg változatos színekben. A vásárlásra, az autók minél gyakrabb cseréjére ösztönző gyakorlatot Sloan dinamikus elavulás névre keresztelte, de kritikusai inkább a tervezett elavulás fogalmát kezdték használni. A módszer mindenesetre bevált, az 1930-as évekre a General Motors lépett elő a legtöbb modellt eladó autógyártóvá.
Ez a taktika alapvetően meghatároz bizonyos iparágakat, például a divatot, de a hozzáállás mára rengeteg más területre is átszivárgott – elég csak az olyan, komolyabb minőségbeli javulást nélkülöző termékkínálat-frissítésekre gondolni, ami például az okostelefonok piacát jellemzi. Az iPhone-tulajdonosok pedig egy másik oldalát is ismerhetik a történetnek: míg a mobiltelefonoknál sokáig alapvető funkció volt, hogy ki lehet cserélni az akkumulátorukat, az Apple a felnyithatatlan dizájn mellett döntött, és ezt a gyakorlatot később a versenytársak is átvették. Így ha a telefon aksijával baj van, jobb esetben el lehet küldeni szervizeltetni (ha van rá garancia), rosszabb esetben új készüléket kell venni, ami sok esetben még az olcsóbb opciót is jelenti. A gyakorlatot ellenző right-to-repair mozgalom hosszú küzdelmek árán elérte a célját, legalábbis az Európai Unióban: decemberben hirdették ki, hogy 2026-tól minden készülékben biztosítani kell a házilag is egyszerűen elvégezhető aksicsere lehetőségét.
Az pedig már a konteóhívők szívét is megmelengetheti, ami a Veritasium videójának keretét adja: a Phoebus-kartell sztorija, avagy a nagy villanykörte-összeesküvés. Az izzólámpák gyártóinak az 1920-as évek közepére különös problémával kellett szembenézniük: annyi villanykörtét adtak el, hogy egy idő után rohamosan visszaesett irántuk a kereslet, hiszen egy-egy izzó meglehetősen sokáig (kb. 2500 órán át) elműködött, így cserélni nem nagyon kellett őket, a villanykörte nélküli fogyasztói réteg pedig egyre csökkent. A világ legnagyobb gyártói (többek közt az Osram, a Philips, a GE vagy a magyar Tungsram) ezért 1925 januárjában titkos találkozót hívtak össze Genfben, ahol megegyeztek, hogy 1000 órában maximalizálják az izzók működési idejét, és az áremelésről is közösen, a piaci verseny szellemét mellőzve döntsenek.
Hol?
A Veritasium Youtube-csatornáján.
Kapcsolódó cikkek a Qubiten:
