Megállt, de azóta mégis forog a Föld belső magja
A Pekingi Egyetem kutatói szerint 2019 környékén megállhatott a Föld belső magja, ami befolyásolhatja a Föld mágneses mezőjét, és a napok hosszát. A Nature Geoscience szaklapban publikáló kínai szeizmológusok szerint nem ez az első eset, hogy a Föld magja változtat a forgási sebességén. Elméletük értelmében a Föld magja soha nem is forgott egyenletesen, hanem ingaszerűen működik, vagyis a forgása nem állandó sebességű, és folyamatosan oda-vissza változik.
A Föld magjának a forgását a külső földköpeny által generált mágneses mező okozza. Ha sikerülne pontosan megérteni a Föld magjának és a földköpenynek az egymáshoz viszonyított mozgását, a szeizmológusok jobban értenék a földrengések természetét, és hosszú távon azok előrejelezhetősége is javulhatna. A mostani eredményt a kínai tudósok földrengéshullámok elemzésével következtették ki. Szerintük a Föld magja az 1990-es évektől kezdődően a felszínhez képest egyre gyorsuló ütemben forgott, majd 2019 környékén megállt, hogy aztán újrainduljon.
A Pekingi Egyetem kutatói úgy vélik, hogy egy forgási ciklus nagyjából 70 évig tart, vagyis a Föld magjának forgási sebessége 35 évente változik. Eszerint az előző leállás az 1970-es években történhetett, a következő pedig a 2040-es évek közepén várható. A földfelszínen mindebből vajmi keveset érezni, a belső forgási sebesség legfeljebb a mágneses mezőre gyakorol minimális hatást. Ami esetleg az emberek által is érzékelhető mindebből, az a napok hosszának minimális változása lehet.
A Nature Geoscience-ben megjelent tanulmány vezető szerzője, Hsziatonk Szonk egyébként több mint három évtizede vizsgálja a bolygón áthaladó rengéshullámokat és azok révén a Föld mélyében zajló folyamatokat. Első megfigyeléseihez kollégáival az Atlanti-óceán legdélebbi részén, a Falkland-szigetekhez közeli Déli-Sandwich-szigetekről kiinduló ismétlődő földrengéseket használta, azok utazási idejének parányi változásait rögzítették alaszkai szeizmográfokkal.
Már akkor előálltak azzal az elmélettel, hogy a rengéshullámok egyre gyorsabban haladtak át a belső magon. Eredményeiket 1996-ban publikálták a Nature-ben, már akkor feltételezték, hogy a Föld legmélyebb rétege a bolygó fennmaradó részéhez viszonyítva évente 1 fokkal gyorsabban, úgynevezett szuperrotációval teszi meg a Föld tengelye körüli 360 fokot. Akkor azt feltételezték, hogy a Föld magja 400 évente eggyel több fordulatot tesz meg a köpenyhez és kéreghez képest. A felfedezést nem sokkal később más kutatók is megerősítették.
A belső mag szuperrotációja sok geofizikust meglepett, és elfogadása máig sem teljes körű. A Pekingi Egyetemen kutató Szonk, és szerzőtársa, Ji Jank számításaik alátámasztására összeállították a világ legnagyobb adatbázisát az ismétlődő földrengésekről. Az adatbázis és más vizsgálódások alapján korábban is álltak már elő szeizmológusok olyan eredményekkel, miszerint a belső mag szuperrotációja véget ért, és immár a köpennyel azonos sebességgel forog. Mások a szuperrotáció ellentétét is feltárták, a belső mag lassabb sebességét detektálták. Szonkék ingaelmélete egyszer s mindenkorra magyarázhatná a Föld magjának forgási sebességében beálló változásokat.
Kapcsolódó cikkek a Qubiten: