Minden eddiginél ősibb gerinces agyát sikerült rekonstruálni
Egy évszázada ismert ősi halkoponya CT-vizsgálata tárta fel, hogy milyen volt egy 319 millió évvel ezelőtt élt gerinces idegrendszer – írja a New Atlas a Michigani Egyetem kutatóinak friss eredményeire hivatkozva.
A Rodrigo Figueroa által vezetett és a Nature-ben ismertetett kutatásban a sugarasúszójú halak (Actinopterygii) osztályához tartozó, 319 millió évesnek datált Coccocephalus wildi fosszíliáját vizsgálták az egyik legújabb orvosi képalkotó eljárással. Az ősi halfaj egyetlen ismert példányának vizsgálata során tett felfedezéssel egy vagy több hiányzó láncszem is a helyére kerül a halak hosszú törzsfejlődésében.
A kutatók szerint a C. wildi agya leginkább a valódi tokfélék (Acipenseridae), illetve a kanalastokfélék (Polyodontidae) fajaiéhoz hasonlít, amelyek törzsfejlődése 300 millió évvel ezelőtt vált el a sugarasúszójú osztálytól, idegrendszerük morfológiája pedig a primitívebb formákat őrzi. A michigani kutatók úgy vélik, hogy a fosszília egy olyan időszakról árul el sokat, amikor még a sugarasúszójúak idegrendszere sem alakult még át.
A kutatócsoport szerint a fosszília azért őrizhette meg a lágyszövetek lenyomatát, mert az állat teteme nagyon gyorsan és nagyon kevés oxigén jelenlétében került az üledék alá. Figueroa és kollégái úgy vélik, hogy a koponyában ennek következtében olyan speciális kémiai környezet alakult ki, amely elősegítette az agy és az idegrendszer egy részének szövetek megkövesedését.
Az alábbi videóban a tanulmány mozgóképesített összefoglalója látható:
Kapcsolódó cikkek a Qubiten: