Miközben a világ fejlett országai minden erejükkel azon vannak, hogy zöldenergiával helyettesítsék a környezetszennyező szenet, olajat és gázt, Magyarország az utóbbi években látványosan és nehezen megmagyarázható módon lemaradt a többi uniós országtól a megújuló energiaforrások felhasználását illetően.

Ahogy az Eurostat 2021-re vonatkozó adataiból látható, nálunk a bruttó áramfogyasztásnak még 15 százaléka sem származik megújuló forrásokból, miközben az ezen a téren első helyezett Ausztriában 76,2 százalék az arány, és az EU-átlag is megközelíti a 40 százalékot. Magyarország csak az utolsó helyezett Máltát előzi meg a listán.

Az érthetetlen lemaradás közvetlen okai között szerepel, hogy a magyar kormány már több mint egy évtizede ellehetetlenítette a szélerőművek telepítését az országban (azóta itthon gyakorlatilag nem lehet szélerőművet létesíteni), tavaly októberben pedig a napenergia-felhasználásra is súlyos csapást mért azzal, hogy megtiltotta a napelemekkel megtermelt áram visszatáplálását az elektromos hálózatba.

Ezt a helyzetet elégelte meg az Európai Unió döntéshozó és végrehajtó szerve, az Európai Bizottság, amely tavaly novemberben szigorú feltételekhez kötötte, hogy a magyar állam hozzáférjen a helyreállítási alap (Recovery and Resilience Facility, RRF) vissza nem térítendő forrásaihoz, összesen 5,8 milliárd euróhoz.

De vajon hogyan került az ország ebbe a helyzetbe, és mi áll a magyar kormány döntéseinek hátterében? Az elektromos hálózat elavultsága? A táj látványát romboló, csúnya szélerőművek? Nehezen kifürkészhető gazdasági érdekek? Rezsicsökkentés? Korrupció?

Radikális lépés

„Attól, hogy az ország egy adott területén, mondjuk a főváros 11. kerületének néhány utcájában esetleg túlterhelné az elektromos hálózatot egy újabb naperőmű, nem biztos, hogy a hálózat az ország teljes területén képtelen kezelni a naperőműveket. Mivel Magyarország területének csak a kisebbik részére igaz, hogy a hálózatot túlterhelik a napelemek, meglehetősen radikális lépés volt erre hivatkozva ellehetetleníteni tavaly októberben a további napelem-telepítést” – mondta a Qubit kérdésére a napelemes kapacitás bővítésének hirtelen leállításáról Mezősi András, a Budapesti Corvinus Egyetem Regionális Energiagazdasági Kutatóközpontjának tudományos főmunkatársa.

Gulyás Gergely miniszterelnökséget vezető miniszter tavaly október 13-án jelentette be, hogy a kormány, arra hivatkozva, hogy az ország elektromos hálózata nem tudja befogadni a napelemekkel gyártott energiát, egyetlen tollvonással kinyírja a jövőbeli napelemes fejlesztéseket. Azok ugyanis, akik ezután telepítenének napelemet, kizárólag a saját háztartásukat tudnák ellátni a megtermelt energiával, akkor, ha épp süt a nap, vagy ha méregdrágán belekalkulálnak a fejlesztésbe valamilyen energiatárolós-akkumulátoros megoldást, ami – mint Mezősi mondja – a háztartási kategóriában egyelőre kiforratlan, és amellett, hogy drága, nem is hatékony.

A lépés utóbb olyannyira radikálisnak bizonyult, hogy – bár ez a 24.hu január 31-i beszámolójáig senkinek nem szúrt szemet – az Európai Bizottság már november 30-án kiadott egy dokumentumot, amelyben részletesen taglalja, hogy mi mindent kell Magyarországnak teljesítenie napelemfronton ahhoz, hogy hozzáférhessen a helyreállítási alap forrásaihoz (az 5,8 milliárd eurós keret jelenlegi árfolyamon 2 272 849 733 460, vagyis 2,27 billió magyar forint). Az EU-s javaslatok lényegesen alaposabb feltételrendszert szabnak, mint ami a híradásokban eddig megjelent. Ezek értelmében Magyarországnak március 31-ig

• jelentősen fel kell gyorsítani és le kell egyszerűsíteni a megújuló erőművek telepítésére vonatkozó engedélyeztetési eljárást,
• a lakossági naperőművek esetében a hálózatra csatlakozás határideje nem lehet hosszabb a teljes hálózati kérelem benyújtásától számított két hónapnál,
• jogszabályban kell kötelezni a Magyar Energetikai és Közmű-szabályozási Hivatalt, hogy a becsatlakozási engedélyek esetleges késleltetése esetén félévente felülvizsgálja a hálózati kapacitást,
• a lakossági fotovoltaikus rendszerek hálózatra csatlakozási lehetőségét legkésőbb 2024. december 31-ig az ország teljes területén biztosítani kell és még regionálisan sem lehet korlátozni,
• jogszabály-módosítással kell kötelezni az átviteli és az elosztó rendszerek üzemeltetőit, hogy indoklással támasszák alá, ha mégis elutasítanak egy csatlakozási kérelmet,
• félévente nyilvános fórumokon kell ismertetni a napelemtelepítés műszaki és technológiai feltételeit.

A hosszabb távú ajánlások értelmében ráadásul a források egy részét kizárólag a hátrányos helyzetű, energiaszegénységben vagy ahhoz közel élő háztartások napelemes ellátottságára és/vagy fűtéskorszerűsítésére lehet fordítani, a napelemtelepítések támogatása mellett az alapból finanszírozni kell a hazai ingatlanállomány energiahatékonyságra irányuló korszerűsítését. A hazai energiatársaságoknak pedig, amellett, hogy fejlesztik az elektromos hálózatot, tárolási kapacitást kell kiépíteniük.

Ha stoppolják is, bőven lenne még kapacitás

Mezősi szerint a tavaly őszi elhibázott kormányzati intézkedésnek és az azt követő Európai Bizottsági válaszlépésnek pozitív hozadéka is van: a korábbi években nagyjából 5 ezer megawattnyi teljesítményű ipari méretű naperőműre adtak ki engedélyt úgy, hogy a beruházások azóta sem valósultak meg, viszont ezek a fejlesztések évek óta foglalják a hálózaton a becsatlakozási lehetőséget. Ezeket a foglalásokat most elkezdték felülvizsgálni, azzal, hogy aki fenntartja az igényét a hálózati csatlakozásra, annak hamarosan be is kell fizetnie a beruházás néhány százalékának megfelelő összeget, ami a milliárdos beruházásoknál jelentős költséget jelenthet. Ez Mezősi szerint azért indokolt, mert „amikor szűkössé válnak az erőforrások, jó tisztázni, hogy csak azok foglalják a csatlakozási pontokat, akiknek komoly a fejlesztési szándéka. Az ilyen gazdasági szereplők pedig ki is tudják fizetni a pénzügyi biztosítékot.”

Az a koncepció, hogy megawattonként akár több mint tízmillió forintnyi fedezetet is le kell tenni, valamint a teljes dokumentációval igazolni kell a fejlesztési tervet, Kiss Ernő, a Magyar Napelem és Napkollektor Szövetség elnöke szerint ezer sebből vérzik. Kiss elmondta: a rendszer átláthatatlan, hiszen továbbra sem lehet tudni, hogy az 5 megawattnyi lefoglalt kapacitást kik és hogyan fogják megvalósítani a jövőben, és azt is kiemelte, hogy a magyar villamosenergia-hálózatban egyébként fejlesztések nélkül is messze több a kapacitás, mint amennyi napelem-telepítési engedélykérelmet benyújtottak.

A szakmai érdekképviseleti szervezet a Fővárosi Önkormányzattal, valamint a Német Gazdasági és Klímaügyi Minisztériummal és az Agora Energiewende német kutatócsoporttal együttműködve tavaly elkészítette Budapest szolárkataszterért, amiből kiderül, hogy a fővárosi hálózatban hol érdemes vagy lehetséges még napelemeket telepíteni. A kutatómunka eredményeként kiszámolták, hogy ha minden budapesti háztetőre napelem kerülne, az összesen 5 gigawattnyi kapacitást igényelne. Miután ez óriási terhelést róna a hálózatra, bevonták a projektbe az E-on energiaszolgáltatót, amely trafókörzetekre lebontva kiértékelte, mekkora kapacitásra lehetne még – bármilyen további fejlesztés nélkül – napelemeket csatlakoztatni. „A felmérés szerint csak Budapesten mintegy 1500 megawattnyi kapacitás állna rendelkezésre, és ehhez képest adott ki a Mavir a teljes magyar piacra nullát” – mondta Kiss.

A Mavir már a kormányzati napelemstop előtt is minden lehetséges eszközzel akadályozta az ipari szereplők napelemes fejlesztéseit – állítja Kiss, aki szerint a teljes hazai hálózatnak legfeljebb öt százaléknyi területén okozhat problémát újabb napelemek csatlakoztatása. Ennek ellenére, mint mondta, „a saját célú ipari, úgynevezett önfogyasztás-csökkentő erőművek 2021 óta nem kapnak a Mavirtól rendszerhasználati engedélyt. Magyarországon a Mavir az energiahivatal jóváhagyásával, vagyis parlamenti felhatalmazással üzemviteli szabályzatokon keresztül a teljes energiaipart és a teljes nemzetgazdaságot befolyásolni tudja. Az engedélyezési folyamatot például a visszatáplálás-mentesítő megoldások beépítését, illetve a termelt energia 30 százalékára vonatkozó kiegyenlítő kapacitás biztosítását előíró üzemi szabályokkal nehezítették, ami a beruházóknak 10-15 százalékos többletköltséget jelentett.”

Igaz, időközben olyan brutális mértékben megnőtt a villamos energia ára, hogy az ipari felhasználók a tavalyi év végére „már a megemelkedett telepítési költségek mellett is 2-3 éves megtérülési idővel számolhattak, így most mindenki, aki él és mozog, akár már a saját költségén és akár a kiegyenlítési kapacitás kiépítése mellett is telepítené a napelemes rendszereket. Most viszont a Mavir arra hivatkozva nem ad ki engedélyeket, hogy a korábbi években a csatlakozási lehetőségek többszörösét engedélyezték, így nincsenek további csatlakozási lehetőségek a rendszerben” – mondta Kiss, aki szerint „az eljárásban semmi transzparencia nincs, úgy gazdálkodnak a lehetőséggel ahogy akarnak, ami a korrupció lehetőségét is felveti”.

Már a napenergiának is rossz a széljárása

A szélenergiával, amivel nemrégiben hosszú cikkben foglalkoztunk, már évek óta ugyanez a helyzet: az iparági szereplők ugrásra készen várják, hogy akár állami támogatások nélkül, önköltségen telepíthessenek megújuló energiát termelő szélturbinákat. Csakhogy a szabályozás 2011-ben még csak megnehezítette, 2016-tól pedig teljesen ellehetetlenítette a technológia kiépítését, aminek a hátterében ugyancsak gazdasági érdekcsoportok sejlenek fel. Mint forrásaink elmondták, „a szélturbinák 150-200 méter magas tornyainak a felépítése speciális szaktudást igényel, amit a hazai szereplők nemigen birtokoltak. Egyrészt az lehetett a probléma, hogy így az uniós támogatásokat is jóformán lehetetlen lett volna Fidesz-közeli cégekhez juttatni. Másrészt pedig a speciális szaktudást igénylő szélenergia-hasznosítással ellentétben a napenergia hasznosítása tökéletes KKV-feladat, csak meg kell rendelni a napelemeket Kínából, össze kell őket szerelni, valakinek rá kell kötni a hálózatra, és kész is van. Nem véletlenül alakult nagyjából 2500 napenergiás cég Magyarországon az utóbbi 10-15 évben.”

Bár a szélerőmű-telepítési feltételek potenciális változásáról több kormányzati szereplő is elejtett némi információmorzsát tavaly augusztusban, a jogi környezet azóta sem változott, pedig a tavaly november 30-i európai bizottsági direktíva értelmében az RRF-pénzek lehívásához a szélenergiát lehetővé tevő törvények szövegezése már nem várathat sokáig magára. Március 31-ig ugyanis a magyar kormány köteles úgy módosítani a hatályos jogszabályokat, hogy

„megszüntesse a szélerőművek telepítésének szükségtelen korlátozásait az ország egész területén. A jogszabályoknak lehetővé kell tenniük a szélerőművek hatékony telepítését. Konkrétan, a jelenleg alkalmazandó jogszabályokban meghatározott minimális távolságra vonatkozó szabályokat jelentősen csökkenteni kell, és a szélenergia-létesítmények és a lakó- vagy egyéb érintett területek közötti minimális távolság nem haladhatja meg az európai referenciaértékeket és a hasonló bevált gyakorlatokat. A szélturbina megengedett legnagyobb magasságára (vagy a szélerőmű rotorlapátjainak maximális átmérőjére) vonatkozó határértékeket el kell hagyni, vagy meg kell növelni, hogy összhangban legyen az európai referenciaértékekkel és az összehasonlítható legjobb gyakorlatokkal. A szélturbinánkénti maximális teljesítménykorlátozás nem maradhat fenn és új nem vezethető be.”

Sarokba szorította a kormányt azzal, hogy a támogatásokat a nap- és a szélenergia erősítéséhez kötik

Arra, hogy miből táplálkozhat az eddig erősen támogatott naperőművekkel szembeni újkeletű kormányzati ellenérzés, az általunk kérdezett szakértők egyike sem tudott egyértelmű választ adni, de többen a gázlobbit sejtik a háttérben. A kormány eszerint – akárcsak 2016-ban a szélerőművekkel szemben teljes mellszélességgel támogatott napelemes érdekeltségű vállalkozók –, most a gázturbinás és a gázmotoros erőművek létesítésében érdekelt vállalkozók mellett tette le a voksot. A gázmotoros erőműveknek van egy nagy előnyük az időjárásfüggő rendszerekkel szemben: gyors indításúak, és az időjárásfüggő áramtermeléssel ellentétben jobban tervezhető mind a működésük, mind a szabályozási kapacitásuk, így esetükben a rendszerkiegyenlítés nem okoz különösebb gondot. Más kérdés, hogy a napelemes és a szélturbinás rendszereknél lényegesen drágábbak, hosszabb idő alatt épülnek meg, és nemhogy nem csökkentik, de még növelik is az ország gázfüggőségét, és tökéletesen szembemennek a közös európai törekvésekkel.

Ezzel együtt egyébként Kiss és Mezősi egyaránt valószínűnek tartják, hogy a magyar kormány kénytelen lesz visszakozni, és legkésőbb 2024. december 31-ig az ország teljes területén feloldani a napelemzárlatot, mert csak így valósítható meg, amit az ország a Nemzeti Energia és Klímatervben vállalt, miszerint „Magyarország a villamosenergia-fogyasztásban a megújuló alapú energiatermelés arányát 2030-ra legalább 20%-ra kívánja növelni. A »zöldítés« központi elemét a napelemes kapacitások bővítése jelenti, amelyek nagysága a 2016-os nem egészen 680-ról 2030-ra közel 6.500 MW-ra nő, 2040-re pedig jelentősen meghaladhatja a 10.000 MW-ot.” (Kérdéseinkkel Lantos Csaba energiaügyi minisztert és a Mavir szóvivőjét kerestük, de cikkünk megjelenéséig nem válaszoltak. Amint ez megtörténik, beszámolunk róla.)

Mezősi mindenesetre hangsúlyozza, hogy a szabályozóképességet valóban javítani kell, mert az ország napelemes kapacitása néhány év alatt a többszörösére, mintegy 3 500 gigawattra emelkedett ugyan, de a fejlesztések éveken keresztül elmaradtak. Ez az általunk kérdezett szakértők szerint egyértelműen a rezsicsökkentés számlájára írható. Bár Magyarországon elsősorban 2014 és 2021 között olyan óriási volt a napelemtelepítési láz, hogy az ország összeurópai viszonylatban is dobogós helyen állt naperőművi telepítésekben, a hálózatfejlesztések ezt semmilyen mértékben nem követték. A rendszerhasználati díjakra ugyanis nem lehetett volna ráterhelni az elosztóhálózatok felújítási beruházásait, mert akkor a végfelhasználónál nőtt volna az áram ára, ami a rezsicsökkentés miatt politikailag megengedhetetlen lett volna. Így elmaradtak a felújítások, transzformátorcserék és vezetékbővítések; ezt most kezdtek gőzerővel – és a később remélt RRF-források előfinanszírozásával – pótolni az MVM és az E-on hálózatain is.

A diverzitás lenne a legfontosabb

Az, hogy mégis települt az országban napelem, elsősorban az éves szaldóelszámolásnak tudható be. Az Európában rendhagyó megoldásnak számító struktúra miatt egy jól méretezett napelemes rendszerrel a magyar fogyasztók úgy használhatták akkumulátorként a közös villamosenergia-hálózatot, hogy adott esetben nemcsak a szűkös időszakban, télen, borús időben vételezett áramért, hanem a rendszer használatáért sem fizettek egy fillért sem. Ha ugyanis a szolgáltató évente csak egyszer von mérleget, és a fogyasztó egységenként ugyanannyit fizet a vételezett áramért, mint amit az általa betáplált áram után egységenként visszanyert, az egész éves fogyasztása könnyedén kiegyenlítődött. A bruttó elszámolási rendszerben ehhez képest különbözik a betáplált és a vételezett áram egységára, rendszerhasználati díjat pedig nemcsak a kivett, hanem a betáplált energia után is kell majd fizetni.

A szaldóelszámolás egységes, 2024. január 1-jétől élesedő uniós kivezetése egyébként a jövőben épp arra ösztönözheti a napelemeseket, ha még lesznek új belépők, hogy optimalizálják az időjárásfüggő energia termelését. A megújuló energiaforrásokat szakemberek, köztük Munkácsy Béla, az ELTE Földrajz- és Földtudományi Intézet oktatója és az Energiaklub korábbi munkatársa és más szakértők szerint ugyanis a termelői és a fogyasztói oldalon egyaránt diverz kapacitásra lenne szükség a megújuló energiapiacon, mert az egyféle rendszer erőltetése szükségszerűen eltolódáshoz és kiegyenlítési problémákhoz vezet. Emiatt a támogatásokat, az ösztönzőrendszereket és az energiapolitikai stratégiát egyaránt aszerint kellene felépíteni, hogy a napelemes, a szélturbinás és a hőszivattyús rendszerek egymást támogatva, párhuzamosan fejlődjenek. Ezzel egyidejűleg – az uniós támogatási feltételeknek megfelelően – hőszigeteléssel, nyílászárócserékkel kellene korszerűsíteni az összes magyarországi épületet.

Kapcsolódó cikkek a Qubiten:

link Forrás

link Forrás

link Forrás