Nyakunkon az energiaválság, miért nem lehet szélerőművet építeni Magyarországon?

A Qubit a szabad és tájékozott magyar nyilvánosságért dolgozik. Segítsd a munkánkat!

Miközben az Ukrajnában zajló háború és az Oroszországot sújtó szankciók miatt Európa súlyos energiaválsággal küzd, és az európai államok kétségbeesetten kutatnak alternatív energiaforrások után, Magyarországon az a felettébb különös helyzet állt elő, hogy nálunk 2011 óta nem épült szélerőmű. 

Na és hogy miért? Kezdetben állítólag azért, mert egy miniszteri rendelet olyan feltételeket szabott meg, amelyeknek a kereskedelmi forgalomban kapható szélturbinák nem feleltek meg, 2016-tól pedig azért, mert a Fidesz-kormány hozott egy olyan rendeletet, ami gyakorlatilag ellehetlenítette, és máig lehetetlenné teszi a turbinák telepítését. Na és hogy miért? Senki nem tudja, és aki esetleg tudja, az nem árulja el. Az elmúlt évtizedben elhangzott érvek – a szélturbina csúnya, veszélyes a madarakra, és Magyarországon nem fúj eleget a szél ahhoz, hogy gazdaságosan lehessen üzemeltetni – egyike sem tűnik elég meggyőzőnek ahhoz, hogy indokolja egy sok helyen bevált, az újranyitott szénbányákhoz és kivágott erdőkhöz képest kifejezetten környezetkímélő technológia tiltását, különösen a mostani helyzetben. 

A rendelet, ami 2016-ban praktikusan ellehetetlenítette a szélturbinák telepítését az ország teljes területén, nem más, mint a településrendezési és építési követelményekről szóló 1997-es kormányrendeletet, amit nyolc éve úgy módosítottak, hogy „beépítésre szánt területen és beépítésre szánt terület határától számított 12 000 méteren belül – a háztartási méretű kiserőműnek számító szélerőmű kivételével – szélerőmű, szélerőmű park nem helyezhető el.” Mivel pedig Magyarország sűrűn lakott, kis ország, gyakorlatilag nincs egy talpalatnyi hely, ahová a rendeletet betartva turbinát lehetne telepíteni. 

A kicsi nem elég hatékony

Arra, hogy a háztartási igényeket kiszolgáló kiserőművek miért nem terjedtek el, nehéz pontos választ adni, mert a témában nem nagyon kutakodott senki. Az viszont biztos, hogy nemcsak Magyarországon ritkák, mint a fehér holló, hanem a szélenergiát jobban támogató államokban is, amiből arra lehet következtetni, hogy nem túl jók a kisebb rendszerek megtérülési adatai – mondta el a Qubitnek Kácsor Enikő, a Regionális Energiagazdasági Kutatóközpont (REKK) főmunkatársa. Hogy az ezek által megtermelt energia elegendő lenne-e a kisfogyasztóknak, arra a napelemek számadataiból lehet következtetni, mondja a szakember: egy átlagos családi ház energiaigényeihez napelemből 2-12 kilowattosakat (kW) szoktak telepíteni. Egy 10 kW-os rendszer éves termelése körülbelül 12-13 ezer kilowattóra, miközben egy átlagos négyfős háztartásban ennek nagyjából a felét használják fel évente. Bár a háztartási méretű szélkerekek éves átlagos termelésére kevés a megbízható adat, azt lehet tudni, hogy a nagyobb szélturbinák esetében ugyanakkora kapacitás esetén a napelemeknél nagyobb, körülbelül másfélszeres kimenettel lehet számolni. 

Ipari méretű szélturbinát, pláne szélerőparkot az országban gyakorlatilag sehol nem lehet létrehozni 2016 óta, mert nincs olyan hely, amely megfelelne a 12 kilométeres pufferzóna követelményeinek. Ehhez képest augusztus közepén egy pillanatra úgy tűnt, mintha változás készülődne: 

  • elsősorban hadiipari együttműködést előkészítő ankarai újtán Palkovics László technológiai és ipari miniszter – sajtóértesülések szerint – arra célozgatott, hogy enyhülhet a szélenergiával szemben Magyarországon táplált kormányzati ellenszenv.
  • Kaderják Péter, az ITM korábbi energiaügyekért és klímapolitikáért felelős államtitkára a HVG-nek adott interjújában még szeptember elején is azt fejtegette, hogy „Magyarországon 330 megawatt szélerőmű-kapacitás van, és azt gondolom, hogy reálisan akár 1500 megawatt olyan potenciál is van, amely tájképileg még nem teszi tönkre Magyarországot. Ez azt jelenti, hogy a jelenlegi termelés ötszöröse érhető el, és így a szélerőművek a magyarországi áramfogyasztás mintegy 5 százalékát termelnék meg.”
  • Kaderják vízióival nagyjából egy időben a Technológiai és Ipari Minisztérium is reagált az augusztus óta intenzívvé vált találgatásokra, igaz, nem Palkovics, hanem a minisztérium államtitkára, Rácz Zsófia szögezte le, hogy „a megújuló energiaforrások közül leginkább a napenergiának kedveznek a magyar természeti adottságok, ezért a kormány elsősorban a naperőművek használatát és fejlesztését tartja indokoltnak és célszerűnek.”

Adottságok

Vajon valóban indokolják-e „a magyar természeti adottságok” a szélenergia évtizedes üldöztetését? „Kisméretű, alacsonyan dolgozó szélerőművek hazai alkalmazása átlagos adottságú területeken – a jelenleg elérhető technológiákkal – nem szerencsés. Hazánkban inkább ritka kivételnek tekinthető az, ha például egy kedvező adottságú szélcsatorna alkalmat kínál a gazdaságos hasznosításra, ám ez esetben is különféle műszaki és adminisztratív nehézségek akadályozhatják a projekt sikeres végrehajtását” – olvasható az Energiaklub Szakpolitikai Intézetnek a témában 2020-ban kiadott tanulmánykötetében. Az ELTE-TTK Környezet- és Tájföldrajzi Tanszékén tanító, és nem mellesleg a doktori disszertációját épp a szélenergia és a területi tervezés viszonyáról jegyző Munkácsy Béla, a kötet szerkesztője azonban az általa írt tanulmányban továbbmegy, és leszögezi, hogy „a nagyobb szélerőművek telepíthetőségére vonatkozóan árnyaltabb a helyzet, mert ezek munkamagasságában (120-150 méter) az ország jelentős része a szélklíma szempontjából alkalmasnak látszik.”

Hogy mennyire látszik alkalmasnak, azt jól jelzi, hogy a hazai, 2000 és 2011 között telepített, tehát már nem éppen korszerű szélturbinák kihasználtsága átlagosan 23,3 százalékos, miközben az EU-ban ugyanez a mutató átlagosan 22,1 százalékon áll. Németországban, ahol a szélerőművek által termelt villamos áram mennyisége az ezredforduló óta közel 90-szeresére nőtt, és ahol a teljes villamosenergia-felhasználás több mint harmadát szélenergiából fedezik, a szélturbinák átlagos kihasználtsága hajszállal 20 százalék alatt marad.

Ennek persze oka lehet az is, hogy Magyarországon annyira kevés a szélerőmű, hogy ami van, azt legalább sikerült a lehető legelőnyösebb helyekre telepíteni, de egyúttal azt is jelzi, hogy bőven akadna még azokból a Rácz által említett természeti adottságokból, amelyek gazdaságosan hasznosíthatók lennének szélenergia termelésére. A szélenergia kiszorítása pedig azért is erősen megkérdőjelezhető, mert vannak számítások, melyek szerint a szélerőművek tiltása évente 25 milliárd forintnyi többletköltséget eredményez a szélturbina-ellenes energetikai politika.

A napelemparkok napi átlagos kapacitásfaktora 20 százalék körüli, télen csak 10 százaléknyi. A szélerőművek a téli időszakban átlagosan 30, míg nyáron 15 százalékos kapacitással működnek. Forrás: Energiaklub / MAVIR

Ennek ellenére az ITM által kiadott új Energiastratégia és Nemzeti Energia és Klímaterv (NEKT) szerint, noha a stratégiai dokumentum célkitűzése állítólag „az energiaszuverenitás és az energiabiztonság megerősítése, a rezsicsökkentés eredményeinek fenntartása, valamint az energiatermelés dekarbonizálása”, az EU-követelményeknek megfelelően 2020-ban kiadott és 2030-ig irányt mutató dokumentum egyáltalán nem számol a szélerőművi kapacitás bővítésével. Sőt, 2040-ig tartó kitekintésében egyenesen azzal kalkulál, hogy az ország szélerőművi kapacitása csökken, majd gyakorlatilag teljesen eltűnik.

Bár a NEKT ennek okait nem részletezi, az ugyancsak az ITM által kiadott Nemzeti Energiastratégia 2030, kitekintéssel 2040-ig című dokumentum adhat némi támpontot a kormányzati érvekről. Igaz, a szélenergiában rejlő, Magyarországon finoman szólva is kiaknázatlan lehetőségek előnyeit és hátrányait az utóbbi összefoglaló is legfeljebb érintőlegesen említi, például amikor „a szélenergia alkalmazásának tájromboló hatása”, valamint az inkább a napenergiának kedvező adottságok kerülnek szóba. 

Ki nem járna jól, ha mindenki jól járna?

A hazai energiastratégia kritikusai minden lehetséges fórumon évek óta hangoztatják a szélenergia kizárásának negatív hatásait. A NEKT-ről az Energiaklub kutatói által összeállított kritika szerint például „a megújuló energiaforrások szerepét illetően kifejezetten súlyos aggályok merülnek fel a célokat illetően. Mindenekelőtt a napelemekre alapozott egyoldalú bővítési elképzelés rendszerszintű következményei, illetve a szélenergia mesterséges háttérbe szorítása tűnik aggasztó elemnek a szakértő szemlélők számára. Ez utóbbi technológia kapcsán határozottan kijelenthető, hogy a megtérülési mutatók, a meglévő hazai szélerőpark európai szinten is igen jó kapacitásfaktora, de a természetvédelmi szempontok is ennek a műszaki megoldásnak a pozitívumait és versenyképességét támasztják alá.”

„Az, hogy Magyarországnak ne lennének szélenergia hasznosítására alkalmas adottságai, egészen egyszerűen nem igaz, ezt mára több adat és kutatás is alátámasztja. Az is a szélenergia mellett szólna, hogy mára a szélerőművek a telepítésükhez szükséges energiát fél év alatt visszahozzák, ami a töredéke például az atomerőművek telepítéséhez szükséges energia megtérülési idejének. A technológia ráadásul olyan óriásit fejlődött az utóbbi években, hogy mára a szélenergia az egyik legolcsóbb és leggyorsabban megtérülő megújuló energiaforrás lett” – állítja Kácsor.

Az iparági szereplők mára akár támogatások nélkül is telepítenének szélerőműveket, hiszen a szélenergiára alapozott áramtermelés a napenergia mellett a legolcsóbb megoldás a mai technológiákkal. Így ezek a beruházások piaci alapon is gyorsan megtérülnének Magyarországon, mondja Magyar László, az Energiaklub szakértője, aki szerint a hazai piac már csak azért is kecsegtető a befektetőknek, mert több mint tíz éve parlagon hever. Magyar szerint vannak olyan külföldi beruházók, akik ugrásra készen várják a hazai szabályozás megváltozását, de a szélerőművek létesítése sokféleképpen lehetne jövedelmező a magyar vállalkozások számára is. „Nemcsak a potenciális beszállítók járnának jól a vadonatúj megrendelői körrel, hanem például azok az önkormányzatok is, akik minden előnyét élveznék a helyi megújuló forrás hasznosának, vagy azok a mezőgazdasági szereplők (akár nagybirtokosok), akik kettős hasznosításra rendezhetnék be birtokaikat, a naperőművekhez képest jóval kevesebb növénytermesztésre szánt területet veszítve. Azok, akiknek a földjein helyet kapnának a szélturbinák, olyan, az ideihez hasonló aszályos években is számíthatnának passzív jövedelemre, amikor a földjeik nem a várt hozamban termelnek” – érvel Magyar.

„Miután a szél általában akkor fúj, amikor a Nap nem süt, a nap- és a szélenergia tökéletesen kiegészíti egymást. A szélenergia mára épp olyan olcsó, a kibocsátásra vonatkozó életciklus-elemzésekben pedig le is körözi a napenergiát, így aztán mi teljes mellszélességgel a mostani értelmetlen szabályozás feloldását kívánjuk” – tette hozzá Harmat Ádám, a WWF Magyarország Éghajlatváltozás és Energia Programjának vezetője, aki szerint a szélenergiánál nem létezik környezetbarátabb megoldás.

A szélenergia túlságosan tiszta

Ha ennyire egybehangzó a szélenergia támogatottsága, mi lehet az oka annak, hogy a kormány mégsem akar szélturbinákat látni Magyarországon? A kérdésre a szektor szereplői közül senki nem tudja a valódi választ, de erős tippjei az ágazatot ismerő szakértők mindegyikének voltak. A jelenleg meglévő szélerőművi kapacitás még az MSZP-kormány alatt épült ki, nagyrészt külföldi tőkéből. Ez vélhetően állami támogatás mellett is így maradt volna, mert – mint azt a szakértők elmondták – a szélturbinák 150-200 méter magas tornyainak a felépítése speciális szaktudást igényel, amit a hazai szereplők nemigen birtokoltak. Egyrészt az lehetett a probléma, hogy ekképp az uniós támogatásokat is jóformán lehetetlen lett volna Fidesz-közeli cégekhez juttatni. Másrészt pedig a speciális szaktudást igénylő szélenergia-hasznosítással ellentétben a napenergia hasznosítása tökéletes KKV-feladat, mondta az egyik Qubit által kérdezett szakértő: „csak meg kell rendelni a napelemeket Kínából, össze kell őket szerelni, valakinek rá kell kötni a hálózatra, és kész is van. Nem véletlenül alakult nagyjából 2500 napenergiás cég Magyarországon az utóbbi 10-15 évben.” 

Kácsor szerint valódi szakmai érv nemigen hangzott el az utóbbi tíz évben a szélenergia ellen, bár tény, hogy Németországban adódtak konfliktusok abból, hogy a lakosságot zavarta a táj- és a zajszennyezés, vagy épp a telepítés környékén élő madarak és denevérek tömeges pusztulása. A szakértő ezért indokoltnak tartja a gondosan meghatározott pufferzónák betartását, de a 12 kilométeres védőövezet szerinte mindenképp indokolatlan. A WWF Magyarország szakértője a Qubit kérdésére azt mondta, még ha az összes természet- és környezetvédelmi szempontot figyelembe veszi is a szabályozás, akkor is marad az országnak nagyjából 10 százaléknyi területe, amelyen az élővilág tökéletes tiszteletben tartása mellett is lehetne szélturbinákat telepíteni. Ekkora területen pedig a jelenlegi szélerőművi kapacitás többszörösét el lehetne érni. 

Nemhogy a kutyát, a madarakat se zavarná túlságosan

„A madarak nem térképolvasók, nem feltétlenül tartják be a számukra kijelölt Natura 2000-es terület határait, amikor költenek vagy vonulnak, leginkább azt nézik, merre a legbiztonságosabb az útvonal, illetve hol van annyi táplálék, hogy biztonságosan fel tudják nevelni a fiókáikat” – mondta el a nyilvánvalót a Qubit kérdésére Fidlóczky József ornitológus, aki többször is szervezett kerecsensólyom-védelmi programokat Magyarországon. Bár a madarak szemszögéből jónak tűnhet a mostani szabályozás, a szélturbinák teljes kitiltását Fidlóczky sem tartja indokoltnak. Mint mondja, a szélenergia kiaknázása elsősorban a tengerparti területeken veszélyezteti a madárállományt, abból is leginkább a nagytestű fajokat, többnyire azért, mert a tengeri szélerőparkokban túlságosan sűrűn állítják fel a turbinákat. 

A kerecsensólymok vizsgálatából a ragadozó madarak és a szélerőművek kapcsolatáról hazai viszonylatban mindössze annyi derült ki, hogy a madarak távolról elkerülik a szélturbinákat, amelyeket mozgását messziről meghallják. Ez a madaraknak azért rossz, mert a turbina által elfoglalt terület és annak a vonzáskörzete megszűnik létezni a számukra, kiszorulnak abból a térségből. „Ez addig nem olyan nagy baj, amíg van hová arrébb menni, baj akkor van, ha túl sűrűn állnak a turbinák, mert akkor egy teljes térség megszűnhet a számukra, ezért kell a turbinák potenciális helyét minden érintett terület szakértőjének a bevonásával meghatározni. A kerecsensólymok védelmében indított uniós LIFE-programban mindenesetre az derült ki, hogy a szélturbinák kiszoríthatják a madarakat egy-egy élőhelyről.” – magyarázza Fidlóczky. Győr környékén egy szélerőmű közelsége miatt egy sólyompár például bizonyíthatóan arrébb kényszerült költözni. 

Cikkünk elkészítéséhez emailben tettünk fel kérdéseket Palkovics László technológiai és ipari miniszternek, akinek hivatala augusztus 24-én visszaigazoló emailben fogadta megkeresésünket, választ viszont azóta sem kaptunk. Nem reagált megkeresésünkre a Magyar Szélenergia Ipari Társaság és a REKK igazgatójából államtitkárrá, majd a Zéró Karbon Központ igazgatójává lett Kaderják Péter sem.

A Qubit szerkesztősége azért dolgozik, hogy a magyar nyilvánosság hiteles, alapos és közérthető tudományos ismeretekhez jusson. Tesszük ezt politikamentesen, közszolgálati hevülettel, száznál több kutató és tudós bevonásával. Égető kérdések, dermesztő válságok és zavaros álhírek sűrűjében igyekszünk tartani a fáklyát immár havi bő hétszázezer olvasónknak. Cikkeink ingyen olvashatók, de nem ingyen készülnek. Segítsd a munkánkat!

Kapcsolódó cikkek a Qubiten: