„Határozza meg, mi a magyar!”
„Ez fasizmus, ez fasiszta beszéd… Határozza meg, mi a magyar!” – hördült fel a közönség egyik tagja kedd este a Benczúr hotelben, ahol az érdeklődők Éber Márk Áron és Nyírő Zsanna Jozefa szociológus és Pogátsa Zoltán közgazdász-szociológus beszélgetését kísérhették figyelemmel, míg a negyedik résztvevő, Boldogkői Zsolt molekuláris biológus online jelentkezett be az eseményre. A gyorsan elsimuló affér (félreértésről volt szó) is jól mutatta, amivel Pogátsa, az est moderátora kecsegtette a közönséget: itt bizony komoly és megosztó kérdésekről is szó lesz.
A mostani beszélgetésen, ami a Friedrich Ebert Stiftung Budapest és az Új Egyenlőség magazin közös sorozata, az Észlelések és valóság első rendezvénye volt, a részvevők arra a kérdésre keresték a választ, hogy miért olyan az ember, amilyen, és hogy mennyi szerepe van mindebben a géneknek, és mennyi a szocializációnak. A válaszadás sikerült is, meg nem is.
Aki megmondja a tutit, az gyanús
A nagyjából egyórás beszélgetésen nem sikerült egyszerű választ adni arra, hogy miért olyan az ember, amilyen: ahogyan Éber fogalmazott, erről nagyon sok mindent nem tudunk még, ezért érdemes onnan megközelíteni a kérdést, hogy vajon mi az, amiben biztosak lehetünk. Három olyan dolgot sorolt fel, ami szerinte egészen biztosan nem létezik: nincs lopás-, szorgalom- vagy tehetséggén, aki pedig nagyon biztos a dolgában, és meg tudja mondani a tutit, az ezen a területen inkább gyanús, mint meggyőző.
Az embert ugyan meghatározza a genetika, de ez nem minden, sőt bizonyos területeken csak elhanyagolható szerepe van – mondta Boldogkői, amikor a viselkedés genetikai hátteréről volt szó, bár azt azért hozzátette, hogy van olyan genetikai sajátosság, ami például hajlamosabbá teszi az embert az agresszióra.
A vér nem válik vízzé?
Ez okozhatta a beszámoló elején idézett félreértést is: Boldogkői úgy fogalmazott, hogy „a magyarok genetikájában nincs semmi különleges, a kultúra határoz meg mindent”, legalábbis ami a viselkedést illeti. Azok a történetek, amelyek a „vér nem válik vízzé” vonalat követik, általában anekdotikusak, nincs mögöttük semmilyen tudományos kutatás, az viszont látszik, hogy a környezet hogyan változtathatja meg akár ugyanannak az embernek a viselkedését is attól függően, hogy az adott kontextusban mi számít normálisnak. Boldogkői példájával élve például elképzelhető, hogy valaki a budapesti lakásában irtózatos kupiban él, de ha Németországban dolgozik, szelektíven viszi ki a szemetet, és rendet tart maga körül, mert ott az a szokás.
Ezek persze nem maguktól jók, és végképp nem genetikailag meghatározott vonások: a kontextustól függ, hogy ki mihez akar alkalmazkodni, vagy épp miben tér el a szokásoktól. Nyírő szerint az is árulkodó, hogy milyen sok szó esik a tehetségről és a kitartásról: ezek (már ha önmagukban meghatározhatók egyáltalán) inkább annak a mítoszát támasztják alá, hogy mindenkiből lehet valaki – annak ellenére, hogy Magyarországon a legalacsonyabb a társadalmi mobilitás, vagyis a hétköznapi tapasztalat nem éppen azt mutatja, hogy ez önmagában garanciát jelentene a sikerre. Előfordulhat, hogy valaki a mélyszegénységből nehéz munkával felküzdi magát, de ehhez a körülményeknek is megfelelően kell alakulniuk.
Az interakció szerepe
Éber szerint a tehetség is mindig interakciók során jön létre vagy mutatkozik meg: egyedül még a csodagyerek se lenne csodagyerek, ahogy az is helyzetfüggő, hogy valakiről egyáltalán milyen tehetség derül ki. Megfelelő oktatással, valamint azzal, ha minden gyerek több lehetőséget kapna arra, hogy szélesebb körben képezzék, csodás eredményeket lehetne elérni, jelenleg viszont a lehetőségek egy része csak egy szűk körnek hozzáférhető.
De ha minden a kontextustól függ, milyen szerepe marad a genetikának? Úgy tűnik, hogy egyszerre minden és semmi: Boldogkői szerint a genetika mindenestül meghatározza az ember génjeit, de nagy valószínűséggel kijelenthető, hogy maga a boldogulás és a viselkedés kialakulása nem ezen múlik. A helyzetet tovább bonyolítja, hogy nyilvánvalóan maga a téma is hihetetlenül komplex, még külön-külön is, sőt vannak olyan tevékenységek és viselkedési formák, amelyek változásokat tudnak okozni például az agyszerkezetben. És itt nem is valami extrém dologra kell gondolni: Boldogkői szerint kimutatható, hogy a felnőttkori nyelvtanulás hatására megváltozik az agy szerkezete.
A genetika viselkedésre gyakorolt hatása is tagadhatatlan, de olyan sok komponensből áll, hogy nehéz pontosan meghatározni. Boldogkői szerint például a születés előtti fejlődés is nagyban nyomot hagyhat az emberen, de döntő szerepe szerinte továbbra is a társas kapcsolatoknak van ebben a kérdésben.
A beszélgetés megtekinthető a Facebookon.
Kapcsolódó cikkek a Qubiten: