Az öndomesztikáció újabb példája az elefántok háziasodása
A vadonban nem feltétlenül előnyös, az emberekkel vagy egymással való együttműködésben viszont kimondottan hasznos tulajdonságokat szednek magukra a háziasított állatok. A domesztikáció folyamatának lényege, hogy az állatok (és akár a növények) generációról generációra azokat a géneket szelektálják, amelyek segítik őket abban, hogy könnyebben éljenek együtt egymással (vagy akár az emberekkel): a düh és az agresszió kifejeződése helyett előnyhöz jut a proszociális és a békés viselkedés.
Kézenfekvő példa erre a farkas és a kutya esete, a ma tartott kutyafajták nagy részén jól megfigyelhetők a domesztikáció (háziasítás) jelei: barátságosabbá vált a külsejük, sok esetben kisebb lett a testméretük és általában a szőrzetük mennyisége is csökkent. De ilyen, a háziasításra jellemző tulajdonságai nem csak a kutyáknak vannak, legalábbis egy friss, a PNAS folyóiratban megjelent tanulmány szerint az elefántoknál is meg lehet figyelni néhányat.
2017-ben Brian Hare, a Duke Egyetem antropológusa vetette fel, hogy az öndomesztikáció (vagyis az élőlény önmagát háziasító folyamata) akár az embernél is megfigyelhető, ezt nevezik az emberi öndomesztikáció hipotézisének. Vagyis, ha az állatoknál egyes tulajdonságokat preferálva választunk, miért ne tehetné meg az emberiség saját magával is, hogy bizonyos előnyös tulajdonságokat örökít tovább. A szakember szerint ez a folyamat a középső és kései paleolitikum (őskorszak) időszakában zajlott és hatással volt a kommunikációra, azon keresztül pedig az agyi működésre és a koponya méretére, illetve alakjára is, írja a Science Alert.
A főemlősök öndomesztikációját vizsgálva megfigyelhető, hogy a bonobó (Pan paniscus) fejlődése során ugyancsak előnyben részesítette a faj a békésebb tulajdonságokat – ez pedig közeli rokonaiknál, a csimpánzoknál nem figyelhető meg.
A nemzetközi kutatócsoport most az afrikai (Loxodonta africana és Loxodonta cyclotis) és az ázsiai elefántok (Elephas maximus) háziasodását igyekezett feltárni, megfigyeléseik pedig abba az irányba mutatnak, hogy a Föld óriási emlősei maguk is átmentek az öndomesztikáció folyamatán. Álkapcsuk mérete ugyanis csökkent, kevesebb foggal rendelkeznek, viselkedésük pedig lényegesen békésebb, mint korábban. Érdekesség még, hogy az állatok képesek a szocializáció előmozdítását célzó játékra is, az egymás elleni agresszió pedig alig-alig jellemző. Míg a három felsorolt fajt általában egy csoportban emlegetik számos közös tulajdonságuk miatt, a kutatók a tanulmányban felvetik, hogy az ázsiai elefántoknak változatosabbak a társas kapcsolataik, miközben fenntartanak hosszú távú kapcsolatokat is fajtársaikkal.
Kapcsolódó cikkek a Qubiten: