Az elefántok tényleg nem felejtenek, 12 év után is emlékeznek a családtag trágyájának szagára
A hosszú távú szaglási emlékezet az afrikai elefántoknál címmel közölte a rangos Animals folyóirat azt a tanulmányt, amely a Wuppertali Egyetem zoológiai tanszékén folytatott rendhagyó kutatás eredményeit ismertette.
A New Scientist beszámolója szerint az etológiai vizsgálat ötletét az adta, hogy 2020-ban Németországban több olyan állatkertek közötti családegyesítés is indult, amelyek keretében egymástól több évre elválasztott afrikai elefántokat (Loxodonta africana) készültek újra összeköltöztetni.
A programban két olyan anya-lánya párost is kiválasztottak, az egyik tagjai 24 hónapot, a másiké pedig kerek 12 évet éltek egymástól távol, más-más városok állatkertjeiben. A kutatók arra voltak kíváncsiak, hogy az anyák és borjaik vajon mennyire emlékeznek egymásra, és, hogy az emlékezet kiterjed-e az érzékszervi ingerek közül az evolúciós szempontból legősibbnek mondott szaglásra is.
A teszteléshez jobb híján az alanyok, kontrollként pedig más nem rokon példányok trágyáját használták a kutatók. Kiderült, hogy az idegen fajtársak székletmintái mindkét páros tagjait hidegen hagyták, megszagolták ugyan a szekrétumokat, de viselkedésük egykedvű maradt akkor is, ha a velük közös elefántházban lakó valamelyik ismerős példány anyagcseretermékéről volt is szó.
Ezzel szemben, amikor a tehén a lánya, a borjú pedig az anyja trágyáját szagolhatta, a kutatók meglepően intenzív érzelmi reakciókat tapasztaltak. Az állatok újra és újra szagmintát vettek az ürülékből, aztán pedig dörmögő, az elefántcsaládokon belüli kommunikációhoz hasonló hangokat kiadva izgatottan lépdeltek, toporogtak miközben füleikkel csapkodtak. Az ilyen reakciók a kutatók szerint pozitív érzelmekhez kapcsolódnak, vagyis, így a tudományos interpretáció, szaglással csupán a trágya alapján azonosították régen látott anyjukat, illetve lányukat. A következtetést alátámasztja, hogy szinte egy az egyben hasonló viselkedést mutattak, amikor végre sor került a valódi családegyesítésre.
A kutatók szerint a hosszú távú, akár 12 év távlatában sem halványuló szaglási memória a vadon élő populációknál is kulcsfontosságú lehet, mivel a csoportok időről időre szétválnak, később pedig gond nélkül egyesülnek, anélkül, hogy gondot okozna egymás felismerése, pedig még az elefántok is jelentős változásokra képesek, már ami fizikai megjelenésüket illeti. Trágyájuk szagán ezek szerint ugyanis nem fog a múló idő sem.
Kapcsolódó cikkek a Qubiten: