Magyar kutatók egy afrikai kullancsfaj szaporodni képes populációját fedezték fel Magyarországon
Az Eötvös Loránd Kutatási Hálózat (ELKH) és az Állatorvostudományi Egyetem (ÁTE) együttműködésében megalakult ELKH-ÁTE Klímaváltozás: Új Vérszívó Paraziták és Vector-borne Kórokozók Kutatócsoport tagjai, Dr. Keve Gergő és Prof. Hornok Sándor országos szintű kutatásuk során megvizsgálták, hogy van-e különbség a madarakon élősködő kullancsok területi eloszlásában. A Balaton nyugati térségében a foltos nádiposzáta és az idei év madarának választott barkóscinege egyedein az Afrikában elterjedt Hyalomma rufipes faj összesen tíz, még nem kifejlett példányát azonosították. Mivel ezek a madárfajok költési periódusukban nem vonulnak, továbbá a róluk eltávolított kullancsok egyike még vérszívása elején lévő lárva volt és három, anyai ágon öröklődő gén szekvenciája mind a tíz kullancs esetében azonosnak bizonyult, megállapítható, hogy helyi populációból származnak, sőt valószínűleg ugyanazon genetikai ághoz tartoznak. A fiatal lárva és a szoros genetikai rokonság egyben azt jelenti, hogy a most felfedezett populáció hazánkban szaporodni is képes. Az eredményeket bemutató publikáció a Frontiers in Veterinary Science tudományos folyóiratban jelent meg.
A kutatást a Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület (MME) ornitológusai segítették, akik 2022-ben gyűrűzésre befogott madarak átvizsgálása során csaknem ezer kullancsot távolítottak el 540 egyedről. A Dunántúlról származó minták között egy különösen veszélyes kullancsfaj, a Hyalomma rufipes (H. rufipes) példányait azonosították, amely elsősorban Közép- és Dél-Afrikában él, de populációi kisebb területeken Észak-Afrikában is megtelepedtek.
A Balaton nyugati térségében az egyik madárvonulás-kutató helyen a nádasokban élő foltos nádiposzáta és barkóscinege összesen öt egyedén tíz, még nem kifejlett H. rufipest találtak ugyanazon a napon. A kullancsok helyi eredetét igazolja, hogy június végén, a költési periódusban élősködtek a madarakon, így azok nem hozhatták őket déli országból, különösen nem Afrikából. Az egyik madáron felfedezett fiatal lárva és a szoros genetikai rokonság a gyűjtött egyedek között egyben azt jelenti, hogy a felfedezett populáció – amelynek alapító példányait korábban délről érkező vonuló madarak hozhatták be – hazánkban szaporodni is képes. Ugyanakkor nem biztos, hogy át tudnak telelni, bár az enyhe tél ennek kedvez, és szakirodalmi adatok szerint a H. rufipes évente akár 120 fagyos napot is eltűr.
A Hyalomma csoportba tartozó kullancsok kifejlett példányainak rendszeres hazai előfordulását már 130 éve, 1893-ban publikálta Dr. Karpelles Lajos atkakutató, majd a 20. század elején – ráadásul szintén a Dunántúlról – Prof. Kotlán Sándor. A H. rufipes szaporodni képes helyi populációja azonban eddig sem Magyarországon, sem Európában nem volt ismert. E kullancsfaj kifejlett példányait a jelenlegi kutatás vezetője 2011-ben azonosította szarvasmarhákon ugyanebben a dunántúli vármegyében.
Forrás: Eötvös Loránd Kutatási Hálózat
Kapcsolódó cikkek a Qubiten: