Már az USA fővárosában is felbukkant a különös kullancs, aminek csípése egy életre szóló húsallergiát okoz
Az ember elmegy kirándulni, megcsípi egy kullancs, kiszedi, lemossa a csípést, nem is gondol rá többet, megvacsorázik, aztán éjjel arra ébred, hogy nem kap levegőt. Nem hangzik túl jól, de Amerikában egyre többször előfordulhat, az oka pedig az, hogy bizonyos esetekben a csípés húsallergiát okoz, amire egyelőre még csak tüneti kezelés létezik, gyógymód nem.
Az alfa-gal-szindrómát (AGS), közkeletű nevén húsallergiát egy magányos csillag nevű kullancs (angolul lone star tick, rendszertani elnevezése Amblyomma americanum) csípése okozza. A kullancs alfa-gal cukrot (pontosabban: galaktóz-alfa-1,3-galaktózt) juttat a szervezetbe, ami olyan immunválaszt válthat ki, ami miatt a fertőzött embereknél allergiás reakciók jelentkezhetnek vörös húsok (marha, sertés, bárány, kecske) fogyasztása után. A reakció a viszketéstől akár a halálos anafilaxiás sokkig terjed, és már egy olyan gyógyszer is kiválthatja, amihez zselatint használnak hordozóanyagként, de szélsőséges esetben akár még egy gyapjúpulóver is kiütéseket okozhat a különösen érzékeny betegeknél. A Washington Post vasárnapi cikke arról számol be, hogy a magányos csillag már az USA fővárosában, Washingtonban is garázdálkodik.
Előfordul, hogy a tejfogyasztás is tüneteket okozhat, de az amerikai népegészségügyi hivatal, a CDC tájékoztatása szerint sok AGS-ben szenvedő betegnél nem okoz tüneteket a tej vagy a tejtermékek fogyasztása. A szervezet a honlapján részletesebb listát is közöl a lehetséges allergénekről és a biztonságos élelmiszerekről, valamint azokról a gyógyszerekről, amelyek fogyasztása nem ajánlott a betegségben szenvedőknek. A lista korántsem teljes: Jennifer Platt, az Észak-Karolinai Egyetem kutatója szerint a zsírkréta, egyes tisztálkodási szerek, tamponok, sőt, akár az aszfalt is kiválthat reakciókat.
Nem hétköznapi allergia
Azon kívül, hogy a tüneteket az emlős állatok húsában, kisebb mértékben tejében megtalálható cukor okozza, még mindig elég keveset lehet tudni a szindrómáról. Scott Commins, az Észak-Carolinai Egyetem allergológusa, a szindróma egyik azonosítója szerint ez azért is van, mert az AGS nem hasonlít az ismert ételallergiákra. Az első esetekről csak 2008-ban számoltak be, és mivel viszonylag újonnan azonosított betegségről van szó, sokan még a szakemberek közül sem ismerik. A szindróma által kiváltott tünetek (kiütések, hasmenés) gyakran évekig jelen vannak, mire azonosítják a betegséget, az pedig, hogy a kórt terjesztő kullancsok újabb és újabb államokban jelennek meg, nem segít a diagnosztikában. A tünetek is elképesztően sokfélék: Platt szerint az AGS a klasszikus tünetek mellett kardiovaszkuláris és idegrendszeri tüneteket is okozhat, a betegség zavartságot, depressziót vagy épp pánikrohamokat is kiválthat.
A magányos csillag és társai
A magányos csillag az Egyesült Államok délkeleti részén él, de az élőhelye észak és nyugat felé is terjeszkedik. Nevét az állat hátán látható csillagról kapta, ennek ellenére nem magányos, csapatosan indul vadászni. Más elképzelések szerint a kullancs nevében a lone star Texasra utal, mert a folt valamennyire hasonlít az állam alakjára, Texas beceneve pedig a Lone Star State, ami az állam 1836-ban Mexikótól elnyert és tíz évig fennálló függetlenségére utal.
Amerikán kívülről is érkeztek beszámolók húsallergiás esetekről, ezért a kutatók azt feltételezik, hogy más kullancsfajok csípése is kiválthatja a szindrómát. Az Egyesült Államokon kívül már Európában, Ausztráliában és Ázsiában is találtak AGS-es eseteket. Egy svéd kutatás a közönséges kullancs (Ixodes ricinus) szervezetében is kimutatta az allergiát kiváltó alfa-gal jelenlétét, de mindeddig nem dokumentáltak olyan esetet, ahol bizonyítottan ez az állat okozott volna megbetegedést. Egy japán kutatás a Haemaphysalis longicornis nevű kullancsfaj nyálában találta meg az anyagot, de teljesen egyértelmű összefüggést itt sem sikerült kimutatni a fertőzött kullancsok és a húsallergiás esetek között.
Tünetmentesen is veszélyes
A kutatásokból mindenesetre kiderült, hogy már három alcsalád tagjairól is feltételezhető, hogy képesek kiváltani a betegséget, amelynek az esetszámai világszerte emelkednek. Az Egyesült Államokban 2009-ben csak 12 esetről tudtak, 2019-ben viszont már 34 ezret tartottak számon. Commins szerint azokon a területeken, ahol őshonos a magányos csillag, a lakosság 15-30 százaléka lehet érzékeny az alfa-galra.
Az is rejtély, hogy mitől függ a reakciók hevessége, ahogyan az is, hogy miért fordulhat elő, hogy egyeseknek életük végéig tartózkodniuk kell a vörös hús (és minden galaktóz-alfa-1,3-galaktóz-tartalmú termék) fogyasztásától, mások esetében viszont néhány éven belül csökken a reakciót kiváltó antitestek száma, és visszatérhetnek a húsevéshez. Amellett, hogy még az sem egészen világos, hogy milyen tüneteket okoz a betegség, úgy tűnik, hogy még tünetmentesen is jelentős egészségügyi kockázatot jelent, az antitestek jelenléte egy 2020-as kutatás szerint ugyanis megnöveli a koszorúér-betegség kialakulásának kockázatát.
A kullancsnyál titkai és a húsmentes disznó
Gyógyszer vagy oltás egyelőre még nem létezik a betegség kezelésére, sőt, még a létrejöttét sem ismerik pontosan. Egyes kutatók szerint még az sem biztos, hogy közvetlenül az alfa-gal okozza a bajt. Bár a témával foglalkozó tanulmányok óvatosan fogalmaznak a kérdésben, az eddigi svéd, ausztrál és japán kutatások alapján úgy tűnik, hogy ott, ahol megtalálható a kullancsok nyálában az alfa-gal, több AGS-es eset fordul elő. A legnagyobb gondot az okozza, hogy a kullancsok nyála évmilliókon keresztül tökéletesedett, hogy a parazita minél sikeresebb legyen, eközben pedig olyan bonyolulttá vált, hogy kullancsnyálkutató legyen a talpán, aki megérti, hogy mi folyik benne. A kullancsok evolúciós sikerét ráadásul tovább növeli az is, hogy számos gazdaállaton tudnak élősködni – ami remek alkalmat ad arra is, hogy a fajok között szállítsák a patogéneket.
Girish Neelakanta és Hameeda Sultana, a Tennessee-i Egyetem állatorvos-kutatói szerint a legtöbb kullancsfaj nyálának pontos összetétele sem ismert, de az állatokban található kórokozók előszeretettel gyűlnek össze a paraziták nyálmirigyeiben, azt pedig, hogy mindeközben milyen változtatásokat eszközölnek a nyál összetételén annak érdekében, hogy könnyebben tudjanak szaporodni, még fel kell tárniuk a szakembereknek.
Annak, aki már elkapta a betegséget, marad a tüneti kezelés és a bizakodás abban, hogy a nyálkutatók mihamarabb megfejtik, mi is folyhat le egy kullancsban – ez egyébként több általuk terjesztett betegség, így a babéziózis, a Lyme-kór vagy éppen a nyúlpestis megelőzésében is kulcsfontosságú lehet. Ha pedig nagyon húsra vágynak, talán nemsokára már erre is lesz megoldás: egy amerikai cég, a Revivicor 2003-ban fejlesztett ki egy módszert az alfa-galt előállító gén módosítására, a későbbiekben az így kezelt disznók szerveinek beültetésével kísérleteztek. Az alfa-gal nemcsak az allergiáért felelős, hanem a hiperakut kilökődést is ez okozza. A Revivicor nemrégiben jelentette be, hogy bővíti a tevékenységi körét: a génmódosított sertéshúst az amerikai élelmiszer-felügyelet, az FDA is biztonságosnak ítélte, az így előállított élelmiszerek pedig hamarosan kereskedelmi forgalomba kerülhetnek. A Revivicor nem reklámozza az újítást, egyelőre csak néhány kiválasztott amerikai húsallergiás juthatott ingyen termékmintákhoz, amelyet még további teszteknek vetnek alá, mielőtt hivatalosan is biztonságosnak nyilvánítanák az ételallergiások számára – az eddigi tapasztalatok mindenesetre kedvezőek.
Kapcsolódó cikkek a Qubiten:
