Az erdei békáknak meg sem kottyan az enyhébb tél
Az ELKH Agrártudományi Kutatóközpont Növényvédelmi Intézete (ATK NÖVI) Evolúciós Ökológiai Osztályának kutatói a klímaváltozás és egy gombás fertőzés, a kitridiomikózis áttelelő kétéltűekre kifejtett együttes hatásait vizsgálták. Eredményeik szerint az erdei békák (Rana dalmatina) áttelelés alatti túlélési esélyeit sem a közeljövőben várható enyhébb téli körülmények, sem a kitridiomikózissal való fertőzöttség nem csökkentik, és a két stressztényező egyidejű jelenléte sem okozott megnövekedett arányú elhullást. A kutatást bemutató publikáció a Animal Conservation folyóiratban jelent meg, írja sajtóközleményében az intézet.
A hibernáció gyakran magas halálozási aránnyal jár, különösen fiatal állatok esetében, amit tovább súlyosbíthat a szokatlan téli időjárás, illetve a különböző betegségek. A kutatók arra voltak kíváncsiak, hogy a klímaváltozás miatt a jövőben várhatóan egyre gyakoribbá váló enyhe telek, illetve a világszerte kétéltűfajok százait tizedelő betegség, a kitridiomikózis hogyan befolyásolják együttesen a kétéltűek hibernáció alatti túlélését. Ennek vizsgálata céljából fiatal erdei békákat fertőztek meg a kitridiomikózisért felelős gomba, a Batrachochytrium dendrobatidis egy hazai törzsével. Ezután a fertőzött és a kontrollállatokat kétféle teleltetési környezet egyikének – hosszú-hideg tél (1,5 °C 91 napig), illetve rövid-enyhe tél (4,5 °C 61 napig) – tették ki laboratóriumi körülmények között. A hibernáció előtt és után megmérték az egyedek tömegét, és meghatározták fertőzöttségi állapotukat.
A kísérlet eredményei szerint az erdei békák rendkívül ellenállóak a fertőzéssel szemben. A hibernáció kezdete előtt az egyedek mindössze 37 százaléka esetében volt pozitív a minta, míg a hibernáció végére ez az arány 8 százalékra csökkent, és a fertőzés intenzitásának értékei is alacsonyak voltak. Az áttelelés alatt egyik kezelési csoportban sem volt tapasztalható pusztulás. A kétféle teleltetési környezet – hosszú-hideg, rövid-enyhe – önmagában és a gombafertőzéssel kombinálva sem okozta az egyedek testtömegének eltérő mértékű csökkenését a hibernáció alatt. A fertőzés egyformán alacsony arányban és súlyossággal érintette az egyedeket mindkét téli környezet esetén.
Az eredményekből arra lehet következtetni, hogy a klímaváltozás miatt enyhülő telek a kitridiomikózissal együtt sem fogják csökkenteni az áttelelő erdei békák túlélési esélyeit, és nem fogják megnövelni az egyedek fogékonyságát a fertőzésre, fogalmaz a közlemény Az eredmények általánosíthatóságát ugyanakkor még tesztelni kell, mivel a változó környezeti körülményekre és a kitridiomikózisra érzékenyebb mérsékelt övi kétéltűfajok esetében más reakciók várhatók, így további vizsgálatokra lesz szükség.
Kapcsolódó cikkek a Qubiten:
Nincs láthatatlanná tévő köpenyük, az üvegbékaféléket mégis alig lehet észrevenni, amikor alszanak
Mindezt annak köszönhetik, hogy ebben az időszakban képesek vörösvérsejtjeiket a májukban tárolni, így testük szinte tökéletesen áttetsző, ami segít a rejtőzködésben.
Ürüléknek álcázza magát egy frissen felfedezett békafaj
Egy ausztrál kutatás öt új békafajt azonosított Pápua Új-Guineában, az egyikük fiatal korában úgy néz ki, mint a madárpiszok. Ez később szerencsére elmúlik.
Cukinak cuki, de ha ugrani kell, szörnyen béna a miniatűr spix nyerges varangy
Egy béka, ami megbukna ugrásból? Igen, lehetséges! Az apró varangy hallójáratai annyira kicsik, hogy megakadályozzák az egyensúly megtartásában, így megesik, hogy a fején landol szegény.