Egy nemzetközi kutatócsoport kiterjedt kőfalhálózatot fedezett fel a Nílus mentén, Egyiptom és Szudán területén. A kutatók szerint ezek a hatalmas hullámtörő gátak a vízépítés egy kivételesen hosszú életű formájáról árulkodnak a Nílus-völgyben, továbbá fényt vetnek az Egyiptom és Núbia közötti kapcsolatokra.

A British Museum és a Szudáni Nemzeti Régiségügyi és Múzeumi Társaság közös vizsgálatát vezető Matthew Dalton szerint a műholdfelvételek, valamint a drónnal végzett és földi felmérések mellett történelmi források is segítettek a kutatóknak megtalálni a Nílus dél-egyiptomi 1. kataraktája és a szudáni 4. kataraktája között húzódó, közel 1300 hullámtörőt.

Ezek közül több száz ma már az 1970-ben átadott Asszuáni-gát víztározója, a Nasszer-tó alatt helyezkedik el, így egy 200 éves térkép, 19. századi utazók naplói és archív légifotók kellettek ahhoz, hogy megtalálják őket. A hullámtörőknek egy szintén nagyobb hányada pedig már a kiszáradt Nílus-ágak helyén létrejött sivatagokban található.

A kutatók szénizotópos és lumineszcens kormeghatározási technikákkal megállapították, hogy az ősi kőfalak egye szakaszai több mint 3000 évvel ezelőtt épülhettek. A céljuk az volt, hogy a folyó éves áradása idején visszatartsák a termékeny iszapot, ahol mesterséges öntözés nélkül lehetett gabonát termeszteni.

A Geoarchaeology folyóiratban megjelent tanulmány szerint a tájépítés ezen formáját először a térség őslakos núbiai közösségei kezdték művelni, majd az ókori Egyiptom városainak lakói folytatták, de mint a kutatás során kiderült, Szudánban még az 1970-es években is folytatták a kőfalak építését, és az általuk visszatartott iszapon még ma is gazdálkodnak. „Ez a hihetetlenül hosszú élettartamú vízépítési technológia több mint 3000 éven át döntő szerepet játszott abban, hogy a közösségek élelmiszert termelhessenek és boldogulhassanak Núbia kihívásokat rejtő vidékein” – mondta Dalton.

A nagyobb kőfalak akár öt méter vastagok és 200 méter hosszúak is lehettek, és ezek már a folyó áramlását is irányíthatták, valamint a hajók navigálásában is segítségre lehettek a Nílus vad zuhatagjain keresztül. Dalton szerint ezek a monumentális gátak segítettek összekötni Egyiptom és Núbia népét azáltal, hogy megkönnyítették az emberek, erőforrások, katonák és eszmék messzire elérő cseréjét a Nílus mindkét irányában.

Kapcsolódó cikkek a Qubiten:

Feltárták az ember által épített legrégebbi, 7000 éves gátat

Dippold Ádám tudomány 2019. december 19.

Az izraeli Tel Hreizben már a neolitikumban is megpróbáltak gátat emelni, hogy a tenger ne lepje el a falut. Ellepte. A maradványokat most tárták fel a Haifai Egyetem kutatói.

Kiszáradt egy víztározó Irakban, felszínre kerültek egy 3400 éves város romjai

Bodnár Zsolt tudomány 2022. május 31.

Az i. e. 16–14. században állt Mitanni Birodalom egyik központja, Zakhiku városának romjait, többek között egy palotát, egy erődítményt és egy óriási raktárépületet is azonosítottak a régészek a Tigris folyó partján. Ékírással díszített edények is előkerültek, amelyek a várost elpusztító földrengésről is tartalmazhatnak információkat.