Ami a házasságkötéseket illeti, Magyarország egyre jobban hasonlít a 19. századi Angliára
Az utolsó elérhető adatok szerint az Európai Unión belül Magyarországon a legmagasabb az egy főre eső házasságok száma. Nálunk ezer emberre 7,4 házasság jut, míg az EU átlaga 3,9. Nem volt ez mindig így: 2011-ben, a Fidesz házassághoz kötött családpolitikai intézkedései előtt Magyarországon 3,6 volt ez az arányszám.
És bár egyes kutatások szerint a házasságban élők boldogabbak és több pénzt keresnek, mint a többiek, a nyugati társadalmakban, így nálunk is jellemző a házasság intézményének rendiesedése: a gazdagok jellemzően gazdagokkal, a diplomások diplomások diplomásokkal házasodnak, ami kifejezetten negatív hatással van a társadalmi mobilitásra, vagyis arra, hogy mennyi átjárás van az egyes csoportok, osztályok, rétegek között.
Egy a konzervatív Manhattan Institute által kiadott City Journalban megjelent cikk szerint a házasságban élő emberek
kisebb eséllyel lesznek erőszakos cselekmények áldozatai, mint azok, akik nem élnek házasságban;
tovább élnek egészséges életet;
a gyermekeik élete is egészségesebb lesz, mint a házasságon kívül született gyermekek élete;
több pénzt keresnek;
jobban is bánnak a pénzzel és így vagyonosabbak is lesznek, mint azok, akik nem kötöttek házasságot;
tényleg hűségesebbek, mint azok a párok, akik nem kötöttek házasságot;
mentálisan is egészségesebbek;
boldogabbak;
gyakrabban és több élvezettel élnek szexuális életet.
Az persze kérdés, hogy ezek a megállapítások akkor is igazak-e, ha a házasságok egy részét kifejezett kormányzati ösztönzők hatására kötötték meg, de a lényeg talán Magyarországon is igaz: összességében jobban jár az, aki valóban elkötelezi magát egy életre.
Az USA-ban ráadásul a válások aránya is csökkenőben van: az 1980-as években még 23 válás jutott 1000 házasságra, 2019-ben pedig már csak 15. Ez az amerikai kutatók szerint összefüggésben lehet azzal, hogy a nyolcvanas években még jellemzően 21-22 éves korban kötöttek házasságot az emberek, ma viszont már 29-30 évesen, és úgy tűnik, hogy a később meghozott döntések tartósabbak.
A trend Magyarországon is hasonló. Nálunk a KSH ezer lakosra (és nem ezer házasságra) vetítve tartja nyilván a válások arányát, és ebből az adatsorból is folyamatos csökkenés látszik. Míg az 1980-as évek közepén még 2,8 válás jutott minden ezer lakosra, 2022-ben már csak 1,8. Ez persze azért is lehet, mert 2010-ig jóval kevesebb házasságot kötöttek Magyarországon, mint mondjuk a nyolcvanas években, így nyilván jóval kevesebb házasságot is lehet felbontani. A csökkenő trend viszont egyelőre nem tört meg az elmúlt tíz évben sem, bár az is igaz, hogy azokat a mostanában házasodókat, akik CSOK-ot vagy babaváró támogatást vesznek igénybe, a visszafizetési kötelezettségek is benne tarthatják a házasságokban.
Egyre szűkebb körben köttetnek
A Freakonomics podcast június 28-i epizódjában a biológus-antropológus Helen Fisher arra hívta fel a figyelmet, hogy az USA-ban a házasságok egyre szűkebb körben köttetnek, és ez részben az egyre specializáltabb társkereső applikációknak tudható be: a Farmers Only alkalmazás például csak vidékieket szeretne összekötni egymással, a MillionerMatch pedig csak gazdagokat. (Vannak persze kivételek is: a magyarországi milliomosok.hu például az első számú „sugar daddy és sugar baby társkeresőként” hirdeti magát, vagyis gazdagokat kíván összehozni kevésbé tehetősekkel.)
A Bergeni Egyetem közgazdász adjunktusa, Marc Goñi szerint a házassági piac ma egyre inkább a 19. századi Anglia viszonyaihoz kezd hasonlítani: ahogyan az akkori arisztokrácia saját magát erősítette meg a házasságokkal, ma is a hasonló pozíciókban lévők kötnek házasságot (Goñi maga a legjobb példa erre, hiszen ő és barátnője is a közgazdaságtan doktora).
Fisher szerint a házassági piac nemcsak abban hasonlít a 19. századi brit viszonyokhoz, hogy az egyes társadalmi csoportok tagjai maguk között házasodnak, hanem a közvetítő intézmények is hasonlóan működnek: akkoriban az arisztokrácia által szervezett bálokon lehetett partner találni, és máshol nem igazán, ma pedig az online appok segítenek abban, hogy mindenki megtalálhassa a magához valót. Az általa ismertetett adatok szerint az utolsó randihoz az egyedülállók 40 százaléka az interneten talált partnert, 25 százaléka barátokon keresztül, 10 százaléka pedig a templomban és csak a többiek munkahelyen vagy egyéb helyen. Az internetes társkeresésre létrehozott, jól célzó alkalmazások pedig hatékonyan elősegítik a homogámiát, vagyis az egymáshoz hasonlók közötti házasságkötést.
Similis simili
A társkereső appok ilyen jellegű hatásait Magyarországon még nem kutatták, de hogy jelen vannak, és rengetegen használják őket, az biztos: Berger Viktor szociológus néhány évvel ezelőtt a Replikában megjelent Mediatizált szerelem – A Tinder fenomenológiája című írásában arra jutott, hogy „a szenvedély és szerelem eszményének igézetében a Tinder a nagy Ő megtalálásának egyik fontos színterévé válik, miközben az offline világban [...] gyakran nehezebbé válik a lehetséges partnerek fellelése.”
Erát Dávid, a Pécsi Tudományegyetem szociológusának doktori értekezése arra mutat rá, hogy a Magyarországi házassági boom közepette is érdemes azzal foglalkozni, milyen szerepet töltenek be a társadalmi mobilitásban a párkapcsolatok, a legutóbbi Társadalmi Riportban megjelent cikke pedig rávilágít arra, hogy
Magyarországon 1980-hoz képest 2016-ra nőtt az azonos végzettségi kategóriából párt választók aránya;
az eltérő iskolai végzettségű párok között a férfiak iskolázottsági előnye háttérbe szorult a nők iskolázottsági előnyével szemben, azaz ha eltérő a páron belül az iskolai végzettség, akkor ma már gyakoribb, hogy a nők rendelkeznek magasabb iskolai végzettséggel;
egyre több az alacsony (általános iskolai vagy annál alacsonyabb) végzettségű személyből álló pár;
rohamos számbeli növekedést mutatnak a két diplomásból álló kapcsolatok;
a párválasztás és a kapcsolatok felbomlása között a nők esetében kimutatható kapcsolat van – kisebb eséllyel ér véget azon nők házassága, akik azonos vagy alacsonyabb iskolai végzettséggel rendelkeznek, mint férjük. Ez magyarázható a párjuknál magasabb iskolai végzettséggel rendelkező nők jobb anyagi helyzetével, ugyanis ez lehetőséget ad nekik a párkapcsolat befejezését követő anyagi nehézségek leküzdésére és a jobb alternatívák megtalálására.
A szociológus a 25-34 éves korosztályra vonatkozó alábbi ábrán homogámiának hívja azt, amikor a pár két tagjának azonos szintű az iskolai végzettsége, heterogámiának azt, ha eltérő. A heterogámián belül megkülönböztetni a hipergámiát, amikor a nő magasabb iskolai végzettséggel rendelkező férfival van együtt, és a hipogámiát, amikor a nő nála alacsonyabb iskolai végzettségű férfit választott.
A magyar adatok egyértelműen összefüggésben vannak a társadalmi mobilitás leállásával, hiszen ha az egyre kevesebb diplomás csak egymással házasodik, akkor csak az ő gyermekeiknek lesz majd esélyük diplomás, azaz gyakran vezető pozíciók megszerzésére. Magyarországon pedig a 25-34 éveseknek csak nagyon alacsony aránya szerez felsőfokú végzettséget: az EU 2021-es 42,4 százalékos arányához képest nálunk csak 32,9 százalék volt ez az arány. Így viszont kevesek között osztódhatnak újra a jobban fizetett és gyakran vezetői helyeket jelentő pozíciók.
Erát és munkatársai egy másik kutatásukban arra jutottak, hogy „a társadalmi csoportok közötti távolságok egyre élesebbek lesznek, mely a hierarchia tetején az erőforrások koncentrációját, alján pedig azok hiányának állandósulását implikálja, növelve a társadalomban uralkodó anyagi egyenlőtlenségek mértékét.” Azt is írják, hogy „a tanulmányunkban feltárt bezáródási folyamat a gazdasági egyenlőtlenségek mellett rendies jellegű határokat alakíthat ki, tovább növelve a magyar társadalom szegmentált jellegét.”
Erát megosztott a Qubittel a 2016-os adatokkal dolgozó kutatásnál frissebb, jelenleg még nem publikált adatokat is. Ezekből is látszik, hogy
a szociál- és oktatáspolitikai változások csökkentik a társadalmi mobilitást, vagyis azt, hogy valaki iskolai végzettségben előrébb juthasson a szüleihez képest;
a társadalom egyre zártabb lesz mind a generáción belül történő, házasság révén elérhető mobilitást, mind a szülők generációjához viszonyított mobilitást tekintve.
Erát szerint a jelenlegi eredményeik alapján az látható, hogy a szocialista időszak gyakran morálisan kétséges, de mobilitást elősegítő döntései idején nőtt a mobilitás és a heterogámia is. Ahogy viszont haladtunk előre az átmenet és a piacgazdasági berendezkedés felé, a társadalom elkezdett bezáródni. Ez a folyamat a közép-kelet európai posztszocialista országok többségében lezajlott, és Erát szerint a piacgazdaságra való átmenet okozta instabilitásnak, illetve a kormányok elhibázott társadalompolitikájának tudható be. A homogámia végzettségspecifikus folyamatai, mint például a diplomások egymás közötti párkeresése ugyanakkor nemcsak Magyarországon, hanem a legtöbb országban kimutathatók.
Úgy tűnik tehát, hogy lassan Magyarország is visszatalál a 19. századi Anglia társadalomképéhez, de ez nálunk nagyobb baj lehet, mint azokban az országokban, ahol a felsőoktatásban a népesség nagyobb része vesz részt. Hiába segít ugyanis a házasság sok mindenben, ha az erőforrások a társadalom felső rétegében oszlanak meg.
Kapcsolódó cikkek a Qubiten:
