Ami a házasságkötéseket illeti, Magyarország egyre jobban hasonlít a 19. századi Angliára
- Link másolása
- X (Twitter)
- Tumblr
Az utolsó elérhető adatok szerint az Európai Unión belül Magyarországon a legmagasabb az egy főre eső házasságok száma. Nálunk ezer emberre 7,4 házasság jut, míg az EU átlaga 3,9. Nem volt ez mindig így: 2011-ben, a Fidesz házassághoz kötött családpolitikai intézkedései előtt Magyarországon 3,6 volt ez az arányszám.
És bár egyes kutatások szerint a házasságban élők boldogabbak és több pénzt keresnek, mint a többiek, a nyugati társadalmakban, így nálunk is jellemző a házasság intézményének rendiesedése: a gazdagok jellemzően gazdagokkal, a diplomások diplomások diplomásokkal házasodnak, ami kifejezetten negatív hatással van a társadalmi mobilitásra, vagyis arra, hogy mennyi átjárás van az egyes csoportok, osztályok, rétegek között.
Egy a konzervatív Manhattan Institute által kiadott City Journalban megjelent cikk szerint a házasságban élő emberek
kisebb eséllyel lesznek erőszakos cselekmények áldozatai, mint azok, akik nem élnek házasságban;
tovább élnek egészséges életet;
a gyermekeik élete is egészségesebb lesz, mint a házasságon kívül született gyermekek élete;
több pénzt keresnek;
jobban is bánnak a pénzzel és így vagyonosabbak is lesznek, mint azok, akik nem kötöttek házasságot;
tényleg hűségesebbek, mint azok a párok, akik nem kötöttek házasságot;
mentálisan is egészségesebbek;
boldogabbak;
gyakrabban és több élvezettel élnek szexuális életet.
Az persze kérdés, hogy ezek a megállapítások akkor is igazak-e, ha a házasságok egy részét kifejezett kormányzati ösztönzők hatására kötötték meg, de a lényeg talán Magyarországon is igaz: összességében jobban jár az, aki valóban elkötelezi magát egy életre.
Az USA-ban ráadásul a válások aránya is csökkenőben van: az 1980-as években még 23 válás jutott 1000 házasságra, 2019-ben pedig már csak 15. Ez az amerikai kutatók szerint összefüggésben lehet azzal, hogy a nyolcvanas években még jellemzően 21-22 éves korban kötöttek házasságot az emberek, ma viszont már 29-30 évesen, és úgy tűnik, hogy a később meghozott döntések tartósabbak.
A trend Magyarországon is hasonló. Nálunk a KSH ezer lakosra (és nem ezer házasságra) vetítve tartja nyilván a válások arányát, és ebből az adatsorból is folyamatos csökkenés látszik. Míg az 1980-as évek közepén még 2,8 válás jutott minden ezer lakosra, 2022-ben már csak 1,8. Ez persze azért is lehet, mert 2010-ig jóval kevesebb házasságot kötöttek Magyarországon, mint mondjuk a nyolcvanas években, így nyilván jóval kevesebb házasságot is lehet felbontani. A csökkenő trend viszont egyelőre nem tört meg az elmúlt tíz évben sem, bár az is igaz, hogy azokat a mostanában házasodókat, akik CSOK-ot vagy babaváró támogatást vesznek igénybe, a visszafizetési kötelezettségek is benne tarthatják a házasságokban.
Egyre szűkebb körben köttetnek
A Freakonomics podcast június 28-i epizódjában a biológus-antropológus Helen Fisher arra hívta fel a figyelmet, hogy az USA-ban a házasságok egyre szűkebb körben köttetnek, és ez részben az egyre specializáltabb társkereső applikációknak tudható be: a Farmers Only alkalmazás például csak vidékieket szeretne összekötni egymással, a MillionerMatch pedig csak gazdagokat. (Vannak persze kivételek is: a magyarországi milliomosok.hu például az első számú „sugar daddy és sugar baby társkeresőként” hirdeti magát, vagyis gazdagokat kíván összehozni kevésbé tehetősekkel.)
A Bergeni Egyetem közgazdász adjunktusa, Marc Goñi szerint a házassági piac ma egyre inkább a 19. századi Anglia viszonyaihoz kezd hasonlítani: ahogyan az akkori arisztokrácia saját magát erősítette meg a házasságokkal, ma is a hasonló pozíciókban lévők kötnek házasságot (Goñi maga a legjobb példa erre, hiszen ő és barátnője is a közgazdaságtan doktora).
Fisher szerint a házassági piac nemcsak abban hasonlít a 19. századi brit viszonyokhoz, hogy az egyes társadalmi csoportok tagjai maguk között házasodnak, hanem a közvetítő intézmények is hasonlóan működnek: akkoriban az arisztokrácia által szervezett bálokon lehetett partner találni, és máshol nem igazán, ma pedig az online appok segítenek abban, hogy mindenki megtalálhassa a magához valót. Az általa ismertetett adatok szerint az utolsó randihoz az egyedülállók 40 százaléka az interneten talált partnert, 25 százaléka barátokon keresztül, 10 százaléka pedig a templomban és csak a többiek munkahelyen vagy egyéb helyen. Az internetes társkeresésre létrehozott, jól célzó alkalmazások pedig hatékonyan elősegítik a homogámiát, vagyis az egymáshoz hasonlók közötti házasságkötést.
Similis simili
A társkereső appok ilyen jellegű hatásait Magyarországon még nem kutatták, de hogy jelen vannak, és rengetegen használják őket, az biztos: Berger Viktor szociológus néhány évvel ezelőtt a Replikában megjelent Mediatizált szerelem – A Tinder fenomenológiája című írásában arra jutott, hogy „a szenvedély és szerelem eszményének igézetében a Tinder a nagy Ő megtalálásának egyik fontos színterévé válik, miközben az offline világban [...] gyakran nehezebbé válik a lehetséges partnerek fellelése.”
Erát Dávid, a Pécsi Tudományegyetem szociológusának doktori értekezése arra mutat rá, hogy a Magyarországi házassági boom közepette is érdemes azzal foglalkozni, milyen szerepet töltenek be a társadalmi mobilitásban a párkapcsolatok, a legutóbbi Társadalmi Riportban megjelent cikke pedig rávilágít arra, hogy
Magyarországon 1980-hoz képest 2016-ra nőtt az azonos végzettségi kategóriából párt választók aránya;
az eltérő iskolai végzettségű párok között a férfiak iskolázottsági előnye háttérbe szorult a nők iskolázottsági előnyével szemben, azaz ha eltérő a páron belül az iskolai végzettség, akkor ma már gyakoribb, hogy a nők rendelkeznek magasabb iskolai végzettséggel;
egyre több az alacsony (általános iskolai vagy annál alacsonyabb) végzettségű személyből álló pár;
rohamos számbeli növekedést mutatnak a két diplomásból álló kapcsolatok;
a párválasztás és a kapcsolatok felbomlása között a nők esetében kimutatható kapcsolat van – kisebb eséllyel ér véget azon nők házassága, akik azonos vagy alacsonyabb iskolai végzettséggel rendelkeznek, mint férjük. Ez magyarázható a párjuknál magasabb iskolai végzettséggel rendelkező nők jobb anyagi helyzetével, ugyanis ez lehetőséget ad nekik a párkapcsolat befejezését követő anyagi nehézségek leküzdésére és a jobb alternatívák megtalálására.
A szociológus a 25-34 éves korosztályra vonatkozó alábbi ábrán homogámiának hívja azt, amikor a pár két tagjának azonos szintű az iskolai végzettsége, heterogámiának azt, ha eltérő. A heterogámián belül megkülönböztetni a hipergámiát, amikor a nő magasabb iskolai végzettséggel rendelkező férfival van együtt, és a hipogámiát, amikor a nő nála alacsonyabb iskolai végzettségű férfit választott.
A magyar adatok egyértelműen összefüggésben vannak a társadalmi mobilitás leállásával, hiszen ha az egyre kevesebb diplomás csak egymással házasodik, akkor csak az ő gyermekeiknek lesz majd esélyük diplomás, azaz gyakran vezető pozíciók megszerzésére. Magyarországon pedig a 25-34 éveseknek csak nagyon alacsony aránya szerez felsőfokú végzettséget: az EU 2021-es 42,4 százalékos arányához képest nálunk csak 32,9 százalék volt ez az arány. Így viszont kevesek között osztódhatnak újra a jobban fizetett és gyakran vezetői helyeket jelentő pozíciók.
Erát és munkatársai egy másik kutatásukban arra jutottak, hogy „a társadalmi csoportok közötti távolságok egyre élesebbek lesznek, mely a hierarchia tetején az erőforrások koncentrációját, alján pedig azok hiányának állandósulását implikálja, növelve a társadalomban uralkodó anyagi egyenlőtlenségek mértékét.” Azt is írják, hogy „a tanulmányunkban feltárt bezáródási folyamat a gazdasági egyenlőtlenségek mellett rendies jellegű határokat alakíthat ki, tovább növelve a magyar társadalom szegmentált jellegét.”
Erát megosztott a Qubittel a 2016-os adatokkal dolgozó kutatásnál frissebb, jelenleg még nem publikált adatokat is. Ezekből is látszik, hogy
a szociál- és oktatáspolitikai változások csökkentik a társadalmi mobilitást, vagyis azt, hogy valaki iskolai végzettségben előrébb juthasson a szüleihez képest;
a társadalom egyre zártabb lesz mind a generáción belül történő, házasság révén elérhető mobilitást, mind a szülők generációjához viszonyított mobilitást tekintve.
Erát szerint a jelenlegi eredményeik alapján az látható, hogy a szocialista időszak gyakran morálisan kétséges, de mobilitást elősegítő döntései idején nőtt a mobilitás és a heterogámia is. Ahogy viszont haladtunk előre az átmenet és a piacgazdasági berendezkedés felé, a társadalom elkezdett bezáródni. Ez a folyamat a közép-kelet európai posztszocialista országok többségében lezajlott, és Erát szerint a piacgazdaságra való átmenet okozta instabilitásnak, illetve a kormányok elhibázott társadalompolitikájának tudható be. A homogámia végzettségspecifikus folyamatai, mint például a diplomások egymás közötti párkeresése ugyanakkor nemcsak Magyarországon, hanem a legtöbb országban kimutathatók.
Úgy tűnik tehát, hogy lassan Magyarország is visszatalál a 19. századi Anglia társadalomképéhez, de ez nálunk nagyobb baj lehet, mint azokban az országokban, ahol a felsőoktatásban a népesség nagyobb része vesz részt. Hiába segít ugyanis a házasság sok mindenben, ha az erőforrások a társadalom felső rétegében oszlanak meg.
Kapcsolódó cikkek a Qubiten:
Tartóssá váltak az egyenlőtlenségek Magyarországon, és nem látszik a kiút
Hogyan kereshet többet egy szakmunkás, mint egy egyetemi tanár? Huszár Ákos szociológus fontos tanulmányban mutatja be az országra jellemző merev osztályszerkezet és az alacsony társadalmi mobilitás hatásait.
Budapesten ad elő Raj Chetty, aki kimérte, hogyan haldoklik az amerikai álom
Az amerikai fiatalok többsége jóval kevesebbet keres, mint annak idején a szülei. A Harvard sztárközgazdásza, aki szerdán veszi át a Rajk Szakkollégium díját, bebizonyította, hogy az ok a társadalmi mobilitás csökkenésében keresendő.
Az, hogy hová születik egy gyerek, a későbbi álmait is meghatározza
A társadalmi különbségek alapvetően befolyásolják a gyerekek iskolai eredményeit, és ez a serdülőkorra válik igazán nyilvánvalóvá – derül ki az OECD friss, az oktatási méltányosságot és befogadást elemző jelentéséből.
Öcsém, milyen doktor vagy te, hogy ilyen autóval jársz?
Az első generációs diplomások gyakran komoly lelki árat fizetnek a társadalmi mobilitásért. Miközben úgy érzik, hogy elárulták a közösséget, ahonnan származnak, és bűntudatuk van, az új világba is nehezen tudnak beilleszkedni: meggyűlik a bajuk a nyelvével, a kulturális kódjaival és a vicceivel is.
Magyarországon a legkisebb az oktatási mobilitás az európai OECD-tagok között
Az európai OECD-tagállamok közül Magyarországon befolyásolja leginkább az iskolai teljesítményt a tanulók és az oktatási intézmény társadalmi-gazdasági státusza. Bulgáriában is kevésbé bebetonozott az egyenlőtlenség.
