Magyarországon a legkisebb az oktatási mobilitás az európai OECD-tagok között

A 2015-ös PISA-felmérés alapján Magyarország az oktatási mobilitás terén a sereghajtók közé tartozik, az európai OECD-tagok közül pedig a legutolsó. A Magyarországnak kiszámolt 21 százalékos érték azt jelenti, hogy a 2015-ös mérés alapján a természettudományos tesztek jelentősen eltérő eredményeit 21 százalékban magyarázza a tanulók társadalmi-gazdasági státusza. 

Meglepetésre az európai rangsor szerint Franciaország (20 százalék) és Németország (16 százalék) iskolarendszerében is rendkívül nehéz leküzdeni a szociális-gazdasági-kulturális hátrányokat. Az Egyenlőség az oktatásban: a társadalmi mobilitás akadályainak felszámolása című október 23-i OECD-jelentés szerint a legjobban Hongkong teljesít 5 százalékos mérőszámal, míg Kína 19 százalékkal a sereghajtók között található. 

A friss jelentés címlapjaFotó: Qubit

A mobilitás terén bőven van mit fejlődnie Latin-Amerika és a Közel-Kelet országainak is, viszont az Egyesült Államok a 2006-os eredményén nagyot javítva 2015-re 11 százalékot produkált, ami jobb, mint a 13 százalék körüli OECD-átlag.

Bár egy kicsit nőtt az oktatási egyenlőség az OECD-tagállamokban, az új jelentés szerint továbbra is vannak problémák: a lemaradás már a tízévesek körében is tapasztalható, összességében pedig elmondható, hogy rendkívül szoros az összefüggés az iskola társadalmi-gazdasági státusza és a tanulók teljesítménye között. Az OECD-országokban a hátrányos helyzetű tanulók több mint 47 százaléka (Magyarországon több mint 56 százaléka) hátrányos helyzetű iskolában tanult az elmúlt évtizedben. Ahogy az alábbi ábra mutatja, ebben a tekintetben nincs európai OECD-tag, amelyet megelőznénk, Bulgáriában is nagyobb a mobilitás.

Azoknak a hátrányos helyzetű gyerekeknek az aránya, akik hátrányos helyzetű iskolába járnak. (Hátrányos helyzetűnek vették azokat a tanulókat, akik gazdasági, társadalmi és kulturális státuszukat tekintve a kohorsz alsó negyedébe tartoznak. Hátrányos helyzetű iskolának minősül az az intézmény, amely ugyanezen tényezőket tekintve a nemzeti oktatási intézmények mezőnyében az alsó 25 százalékban végzett.)Illusztráció: OECD

Hogy miért fontos tényező ez? A jelentésből kiderül, hogy a hátrányos helyzetű, de nem hátrányos intézményekben tanuló diákok átlagosan 78 százalékponttal jobban teljesítettek, mint a szegregátumban oktatott társaik. Az OECD szakemberei szerint ez nagyjából azt jelenti, mintha két és fél évvel több időt töltöttek volna el az oktatásban. 

Elégedettséggel a hátrányok ellen?

Az iskola társadalmi-gazdasági státusza és az ott elért eredmények legerőteljesebben  Belgiumban, Bulgáriában, Franciaországban, Magyarországon, Szlovákiában, Szlovéniában és Hollandiában érhetők tetten. A felsorolt országok elitintézményeiben átlagosan 130 ponttal teljesítenek jobban a hátrányos helyzetűek, mint amennyit sorstársaik az alacsony státuszú sulikban érnek el. 

Kiderült ugyanakkor, hogy a társadalmi mobilitás növelésében nem csupán az oktatási intézmény és az egyén objektív státusza játszik szerepet. Az OECD-jelentés szerint a magát szociálisan és érzelmileg is biztonságban érző hátrányos helyzetű diákok teljesítménye szignifikánsan jobb, mint az effélét nem megélő társaiké. 

Horvátországban, Csehországban, Finnországban, Franciaországban, Németországban, Izlandon, Lettországban, Hollandiában és Svájcban a legnagyobb az ilyen diákok aránya (30 százalék), míg Magyarországon, Bulgáriában, Portugáliában és az Egyesült Királyságben jóval szerényebb, kevesebb mint 20 százalék a magukat elégedettnek vallók aránya.

Nincs elég korán

A jelentés szerint az oktatáshoz való korai hozzáférés kulcsfontosságú, mint ahogy az is, hogy a gyerekek, különösen a hátrányos helyzetű családokból érkezők minél előbb képesek legyenek elsajátítani az alapvető szociális és érzelmi készségeket. Az OECD szerint a pedagógusoknak is jóval több támogatásra van szükségük, hogy felismerhessék a diákok szükségleteit, szoros kapcsolatokat épíhessenek ki környezetükkel, ösztönözve a szülőket gyerekeik taníttatására. 

Az OECD magyarországi oktatással kapcsolatos megállapításaival több cikkben foglalkoztunk már: