Az, hogy hová születik egy gyerek, a későbbi álmait is meghatározza
A fejlett országokban élők, köztük a magyarok kétharmada aggódik amiatt, hogy nem él majd olyan anyagi biztonságban, mint a szülei, attól pedig különösen tart, hogy a gyerekeiknek még ennél is rosszabb lesz. A megkérdezettek szerint 10 szegény gyerekből hat felnőttként is szegény lesz; emellett a legkétségbeesettebbek és a legboldogtalanabbak érzik a legkevésbé azt, hogy a politikusok képviselnék az érdekeiket. Így nem csoda, hogy a legtöbben úgy látják, hogy alig van társadalmi mobilitás az országukban, és valójában nem is tévednek nagyot: az európai OECD-országokban öt, Magyarországon hét generációnak kell felnőnie ahhoz, hogy a szegény családok gyerekei megközelítsék saját hazájuk átlagjövedelmét. A szegény családokba született gyerekek várhatóan 20 százalékkal kevesebbet fognak keresni felnőtt korukban, mint jómódú családokból származó társaik – derül ki az OECD társadalmi mobilitás helyzetét bemutató oldalán.
Az így kirajzolódó társadalmi egyenlőtlenségek rendszerében az OECD-országok átlagában a háztartások leggazdagabb 10 százaléka birtokolja a háztartások összes vagyonának több mint felét, és az egyenlőtlenség öröklődik: a legnagyobb jövedelemmel rendelkező családok gyerekei átlagosan több mint kétszer akkora vagyonnal indulnak neki az életnek, mint a legszegényebb háztartástokba született gyerekek.
Az alacsony színvonalú munkahelyekről a legnehezebb kitörni: nagyon kicsi eséllyel lehet elhagyni a rosszul fizetett és átmeneti munkák világát, ahogy az alacsony iskolai végzettségűeknek sincs sok lehetőségük arra, hogy át- vagy továbbképezzék magukat. Ezen a helyzeten a technológiai fejlődés sem segít igazán, hiszen az automatizálás, a mesterséges intelligencia és a digitalizáció miatt kicsi a kereslet a középszintű készségek iránt, miközben a magas és alacsony szintű készségekkel (a nehezen automatizálható feladatokra) egyre könnyebb elhelyezkedni a munkaerőpiacon. A vidéken élőknél különösen súlyos a helyzet, mert ott az alacsonyabb technológiai felkészültség miatt nehezebb alkalmazkodni az új világhoz – írja az OECD január 31-én publikált, az oktatási méltányosságról és inklúzióról szóló jelentése. A vagyoni egyenlőtlenségeket a nemek közötti egyenlőtlenségek is fokozzák: hiába töltenek a nők több évet iskolákban, még mindig jóval kevesebbet keresnek és sokkal kisebb arányban töltenek be vezető pozíciót, mint a férfiak.
A nők mellett a kisebbségi csoporthoz tartozásnak is nagy ára van. A tanulmányok azt mutatják, hogy az etnikai kisebbségekhez tartozó és LMBTQI embereket kisebb valószínűséggel hívják be állásinterjúra, és az álláslehetőségeik is rosszabbak, ami nemcsak emberi jogi, de komoly gazdasági károkat is okoz.
Az egyenlőtlen életkezdésen az iskola sem tud sokat javítani
Azt, hogy a társadalmi különbségek mennyire befolyásolják a gyerekek iskolai eredményeit, a serdülőkorra lesznek igazán nyilvánvalók – derül ki az OECD oldalán. Azok a tizenöt évesek, akiknek szülei a társadalmi-gazdasági helyzet szempontjából a felső 25 százalékba tartoznak, az oktatási rendszerek eredményességét mérő PISA-teszteken is jobban teljesítenek, mint az alsó 25 százalékba tartozó gyerekek. De nemcsak a család, hanem az iskolai környezet is sokat számít: azokban az iskolákban, ahol a legtöbb tanuló hátrányos helyzetű családból származik, a gyerekek rosszabbul teljesítenek – függetlenül attól, hogy milyen státuszúak a szüleik. Magyarán a szegregált iskola minden oda járó gyerek eredményét lehúzza, erősítve ezzel az esélyegyenlőtlenséget.
Az, hogy hová születik egy gyerek, a későbbi álmait is meghatározza: az OECD-országokban a szegény családból származó 15 éveseknek csak a fele számít arra, hogy el fog jutni az egyetemig, míg a magas státuszú családok gyerekei esetében ötből több mint négy készül úgy, hogy diplomát szerez. Ezt aztán az adatok vissza is igazolják: a diplomás szülők gyerekei 45 százalékponttal nagyobb valószínűséggel szereznek maguk is egyetemi diplomát, mint azok, akik szüleinek legfeljebb középfokú végzettsége van. Emellett valószínűleg egészségesebbek lesznek, és a pénzük is több lesz.
A lányok és fiúk közötti iskolai különbségek az egyetlen olyan terület, ami sokat javult az elmúlt bő évtizedben
Nemcsak felnőttkorban, de az iskolában is vannak a lányok és fiúk között különbségek: a lányok még mindig rosszabbul teljesítenek matematikából és számolásból, és alulreprezentáltak az egyetemeken a természettudományok, a technológia, a mérnöki tudományok és a matematika (STEM) területén. Ennek ellenére az adatok azt mutatják, hogy a nemek közötti különbség az egyetlen olyan terület, ami a PISA eredményei szerint is 2009 és 2018 között számottevően javult: sok országban jelentős mértékben csökkentek a lányok és fiúk közötti különbségek – olvasható az OECD január 31-én publikált jelentésében. Az OECD-országok átlagában a fiúk olvasási pontszámai nőttek, a lányoké viszont csökkentek; Csehországban, Észtországban, Írországban, Lengyelországban, Szlovéniában és Svédországban a fiúk és a lányok pontszámai egyaránt nőttek, de a fiúk esetében nagyobb mértékben, így tehát csökkent a nemek közötti különbség; Magyarországon, Japánban, Új-Zélandon, Szlovákiában és Svájcban pedig épp ellenkezőleg, mindkét csoport pontszámai csökkentek, de a lányok teljesítménye nagyobb mértékben, így ezekben az országokban emiatt csökkent a nemek közötti különbség.
Faluról és a lepusztult városrészekből sem könnyű a kitörés
Az OECD-országokban – a felsorolt problémáktól egyáltalán nem függetlenül – átlagosan minden ötödik gyerek él olyan helyen, ahol zaj van és szennyezett a környezet, nem beszélve arról, hogy a hátrányos helyzetű gyerekek nagyobb valószínűséggel élnek olyan környéken, ahol a bűnözés és az erőszak is jellemző, márpedig ezek mind kihatnak a gyerekek egészségére és munkavállalási kilátásaira. A legszegényebb környékeken élő gyerekek még a gazdag Hollandiában is 5-6 százalékkal kevesebbet fognak keresni, mint a gazdag környékről származók – olvasható az oktatási jelentésben. Ezek a problémák aztán gyakran együtt járnak a lakóhelyi szegregációval, az egyszülős családok nagyobb koncentrációjával és a jövedelmi egyenlőtlenségekkel, ami azt jelenti, hogy az a különbség, amit a társadalmi helyzet okoz a gyerekek oktatási sikereiben, egyszerre előrejelzője és eredménye is a szegregációnak.
Az iskolák közötti különbségekre nemcsak a városi egyenlőtlenségek, hanem a vidék hanyatlása is hatással van. A mezőgazdaság és a hagyományos iparágak visszaszorulása miatt a városok egyre vonzóbbá váltak, így sok országban elnéptelenedtek a falvak. A városokban élők száma az elmúlt 40 évben több mint kétszeresére nőtt, az 1975-ös 1,5 milliárdról 2015-re 3,5 milliárdra; a világ népességének csaknem fele városokban él, és ez az arány 2050-re a becslések szerint eléri az 55 százalékot. Ez aztán kihat az oktatás minőségére és az oktatáshoz való hozzáférésre is, hiszen a városok több és jobb oktatási lehetőséget kínálnak, mint a vidéki települések. Emiatt számos OECD-országban a vidéki iskolákban több a hátrányos helyzetű diák, akik rosszabbul teljesítenek és kisebb valószínűséggel lesznek diplomások, mint városi társaik – áll a friss oktatási jelentésben.
Cyberbullying, gyűlöletbeszéd és bosszúpornó
Bár egyre több diák használ internetet, a digitális készségek iskolai elsajátítása korántsem általános – írja a jelentés. A gazdagabb gyerekek inkább járnak olyan iskolákba, ahol jobbak a digitális oktatás feltételei, és bár a digitalizáció komoly lehetőség arra, hogy gyerekek játszhassanak, tanulhassanak és felfedezhessék a világot, ez sok kockázattal is jár. A cyberbullying, a gyűlöletbeszéd és a bosszúpornó negatívan hatnak a gyerekek jólétére, állítja a jelentés, ráadásul a cyberbullying áldozatául esett gyerekek jobban szoronganak és gyakrabban mutatnak depressziós tüneteket, ami aztán hatással van az iskolai tanulási eredményeikre is. A sajátos nevelési igényű vagy LMBTQI tanulók különösen ki vannak téve a cyberbullying kockázatának, és a lányokat nagyobb valószínűséggel éri internetes zaklatás, mint a fiúkat.
A migráció alapjaiban kérdőjelezi meg, hogy mit kellene tanítani az iskolákban
A migráció sok OECD-országban alapvetően változtatta meg az iskolákba járó gyerekek összetételét, ez pedig az oktatás alapjait, az iskolák nyelvi, történelmi, identitásformáló és a nemzetállamok építésében betöltött szerepét is feszegető kérdéseket vet fel. A jelentés szerint a globalizáció révén egyre vegyesebb összetételű országokban megkérdőjeleződnek a korábbi asszimilációs modellek, amelyek hosszú évtizedeken át úgy működtek, hogy a bevándorlóknak előbb-utóbb be kellett olvadniuk a befogadó országokba. A közbeszédben is egyre több szó esik a toleranciáról és mások elfogadásának fontosságáról, mivel a világbéke fenntartásához és az éghajlatváltozás kezeléséhez olyan globális kompetenciákat kell megtanítani a gyerekeknek, amik képesek az országok közötti együttműködéseket fenntartani.
Kapcsolódó cikkek a Qubiten: