Ezekkel az aljas módszerekkel gyilkolják a fákat Magyarországon
„Van, hogy »csak« több helyen bele fúrnak az élő törzsbe, van, hogy biztosabbra akarnak menni és a keletkező lyukakat gázolajjal be is öntik. Ez alkalommal 3, egyébként egészséges fa esett áldozatul” – írta július 10-én Lengyel Róbert, Siófok polgármestere saját Facebook-oldalán. A város ezüstparti kikötőjének parti szakaszán álló évtizedes fák ellen nem először követtek el vandál merényletet ismeretlenek.
„A vízparti apartmanházak rohamos gyarapodása óta tapasztaljuk: gázolajjal, baltával, fűrésszel, különféle vegyszerekkel támadják a balatoni panorámát eltakaró fákat” – olvasható az önkormányzati honlapon július 12-én megjelent cikkben, amely szerint idén „már több mint 30 fiatal fa lett a gázolajos, vagy egyszerűen félbe törős módszerrel dolgozó fapusztítók áldozata”.
A falopásokkal, illegális kitermelésekkel szemben az ilyen pusztításokat nem motiválja közvetlen anyagi érdek. A barbárság ráadásul nemcsak a Balaton-parti településeken hódít az elmúlt két évtizedben, hanem az egész országban: a fagyilkosok az utóbbi években a belterületek mellett a természetes élőhelyeken is megjelentek. Az ismerté vált esetek alapján az elkövetők négy módszert használnak – valamennyi súlyos és visszafordíthatatlan élettani károsodást okoz az így mindenképp halálra ítélt fáknak.
Fabűnözés
A Siófokon évről évre előforduló aljas fapusztítások miatt a polgármester már 2019-ben 100 ezer forintos nyomravezetői díjat ajánlott fel, de eddig egyetlen egyszer sikerült csak lebuktatni valakit. A városi honlap tanúsága szerint idén történt, hogy az önkormányzati tulajdonú strandfenntartó cég munkatársai tetten értek egy farongálót, de mivel még csak nekikezdett a vágásnak, a rendőrség azzal az indokkal szüntette meg a feljelentést követően szinte azonnal a nyomozást, hogy nem valósult meg a rongálás.
2018-ban szintén rendőrségi feljelentésig jutott két siófoki fűzfa kipusztítása, de a magyarnarancs.hu szerint a Somogy Megyei Rendőr-főkapitányság akkor bűncselekmény hiányára hivatkozott. A helyszíni szemlén vett talajminta vizsgálata után a rendőrök ugyanis szimpla köztisztasági szabálysértésként könyvelték el az esetet, mivel szakértőjük szerint vegyszer nem mutatható ki, így a fák elszáradását bizonyosan a túlzott vizeletszennyezés okozta. A siófoki polgármester szerint ez utóbbi azért képtelenség, „mert akkor nem csupán fűzfák estek áldozatul, hanem jókora nyárfák is, melyeknél a helyszínen járva jól látható volt, hogy szinte szabályos körben nem nőtt ki még a fű sem a fa körül”. Ugyanígy akkor sem indult semmiféle eljárás, amikor 2019-ben az Aranyparton öt új telepítésű fűzfából négynek a talajszinten félig átfűrészelték a tövét, a vágást pedig befedték, hogy a szándékosságra csak a növények pusztulása után derüljön fény.
A fagyilkosság, amennyiben valakire rábizonyítják, a hatályos büntető törvénykönyv környezetkárosításról szóló 241. paragrafusa alapján akár olyan bűncselekmény is lehetne, amelynek elkövetését akár nyolc évig terjedő szabadságvesztéssel is szankcionálhatja a bíróság. A vonatkozó meghatározás szerint annak kell ilyen következményekkel számolnia, aki „a földet, a levegőt, a vizet, az élővilágot, valamint azok összetevőit jelentős mértékű szennyezéssel vagy más módon veszélyezteti, illetve olyan mértékben károsítja, hogy annak természetes vagy korábbi állapota csak beavatkozással állítható helyre, vagy olyan mértékben károsítja, hogy annak természetes vagy korábbi állapota nem állítható helyre”.
A Qubit ugyan nem bukkant egyetlen precedensre sem a nyilvános hazai adatbázisokban, mindenesetre Zachar Zalán 2020-ban a Belügyi Szemlében megjelent tanulmánya szerint a 2005-2018-as időszak ismerté vált esetek alapján Magyarországon a környezetkárosítás harmadik leggyakoribb elkövetési formája a fakivágás – a falopás és a talajszennyezés után.
Gyilkos módszerek
Az ismerté vált és a helyi, illetve országos sajtóban megjelent hírekben vázolt esetek alapján négy elkövetési módszert lehet megkülönböztetni. A csemetetörés ezek közül a legprimitívebb, amelyhez az elkövetők nem ritkán fűrészt is használnak. 2017-ben például Sopron-Tómalmon egy teljes fiatal fasort irtottak ki egyetlen éjszaka leforgása alatt.
A fűrész használatában megegyezik, de gyaníthatóan szakismeretekkel rendelkező vandálok az elkövetői azoknak a fagyilkosságoknak, amelyeknek a már több évtizede álló javakorabeli fák az áldozatai. Az ilyen típusú pusztítás során a törzsön ejtett egy vagy több szakszerű bemetszés a szállítószöveteket károsítása mellett instabillá, már a kisebb szélnyomásokkal szemben is védtelenné teszi az áldozatot.
Ez lehetett a célja annak vagy azoknak is, aki, illetve akik a helyi sajtó tudósítása szerint sorra szabdalták a dunakeszi Duna-parton álló fákat. Az áldozatok sérüléseit már nem lehetett orvosolni, így a vízügyi igazgatóság kénytelen volt kivágni az egyébként tökéletesen ép és egészséges példányokat. De ugyanezzel a módszerrel dolgoztak a Zamárdiban tucatnyi fát legyilkoló ismeretlenek 2021-ben.
A minimálisnál több szakismerettel rendelkeztek a törzsbe fúrt mély lukakba gázolajat öntő siófoki elkövetők, akik többszörösen is biztosra mentek. A fizikai sérülés ugyanis súlyosan károsította a szállítószöveteket, a gázolaj pedig a toxikus folyamatok elindítása mellett fizikailag gátolja az anyagcserét, idővel megfojtva a fát.
A fatörzs körüli gázolajos locsolás ennek a verziónak az egyszerűbb, ugyanakkor a fák hosszadalmas kínhalálát okozó formája.
A fullasztásos módszernek egyébiránt van az erdészettörténeti és néprajzi szakirodalomban számon tartott, a mai fagyilkosok által tudomásunk szerint nem alkalmazott előképe. A módszer kegyetlenségét némileg árnyalja, hogy a valamikori jobbágyság próbált így titokban a tilalmas portékának számító fához jutni.
„A nyakalással való fapusztítás általános volt. Alul dróttal elkötötték a kiszemelt fákat, a drót évek alatt belenőtt a kéregbe. Egyszer elfelejtett kihajtani. Megfulladt. Az a parasztnak járt. A száraz fa” – olvasható a Tiszatájban 1980-ban megjelent néprajzi leírásban. Az Erdészettörténi Közleményekben közölt 2007-es tanulmány szerint ugyanakkor a 19. század közepéig „a fák »környül nyakalása« komoly büntetést vont maga után: a nemesembert a vármegyénél jelentették fel; az idegentől minden holmiját elkobozták; végül a jobbágyok 24 pálcaütés elszenvedésével bűnhődtek”.
Cikkünkhöz fákkal foglalkozó szakembereket is megkerestünk, de az általunk elért dendrológusok azzal hárítottak el minket, hogy nem kívánnak tippeket adni a potenciális fagyilkosoknak.
Kapcsolódó cikkek a Qubiten: