Pusztul a tengerifű, és ez megpecsételheti a levesteknősök sorsát is
A közönséges levesteknősök (Chelonia mydas) javarészt algával és tengerifűvel táplálkoznak, ez is adja a páncéljuk jellegzetes zöldes színét. A teknősöket sokáig a húsukért vadászták, mostanra az állomány viszont annyira megfogyatkozott, hogy a faj felkerült az IUCN Vörös Listájára is. Ahhoz, hogy a teknősök ne tűnjenek el végleg a Föld színéről, fontos megérteni azt is, hogy pontosan mit esznek, egy friss kutatásban ezért háromezer éves teknőscsontok vizsgálatával próbálták kideríteni, hogy változott-e az állatok étrendje az elmúlt időszakban.
Mint kiderült, nem változott, bár ezt csak a közönséges levesteknősről lehet megállapítani, a többi teknősfaj étrendje ugyanis változatosabb, így a csontokból kimutatható szénizotópok nem szolgáltatnak egyértelmű bizonyítékot arra, hogy milyen növényfajokat fogyasztanak.
A levesteknősök viszont a jelek szerint ragaszkodnak a tengerifűhöz, ami nem sok jóval kecsegtet, a klímaváltozás és a felmelegedő vizek miatt ugyanis a mezők egyre inkább pusztulnak, ezzel pedig a teknősök fennmaradása is veszélybe kerül.
Willemien de Kock, a Groningeni Egyetem ökológusa szerint ez arra is rávilágít, hogy a környezetvédők hiába próbálják meg megmenteni az állatokat, ha a tengerifű-mezők fennmaradásáért nem tesznek külön erőfeszítéseket. Az Észak-Afrika partjainál található telepek különösen fontosak a faj fennmaradásához.
Tanuljunk a múltból!
Michelle Alexander, a Yorki Egyetem bioarcheológusa szerint a kutatás emellett azt is jól mutatja, hogy milyen fontos szerepe van a régészetnek a fajmegőrzési programokban: ha a teknősök több ezer éven keresztül ugyanazokat az élőhelyekhez és táplálékokhoz ragaszkodtak, valószínűtlen, hogy hirtelen megváltoznának a szokásaik.
A teknőstörténelmi adatokat a kutatók a mostani állatok GPS-es megfigyelésével vetették össze, a szénizotópok pedig azt mutatják, hogy a teknősök viselkedése nem sokat változott. De Kock szerint a módszer legnagyobb előnye az, hogy míg más eszközökkel legfeljebb csak száz évnyi távlatra tekinthetnének vissza, ezzel akár több ezer éves adatokhoz is hozzájuthatnak.
A tengerifüvek nem csak a teknősöknek fontosak, hanem az embereknek is: a növények 35-ször gyorsabban kötik meg a szén-dioxidot, mint a trópusi esőerdők, és még úgy is rendkívül sokat tesznek a felmelegedés csökkentéséért, hogy csak a tengerfenék 0,1 százalékán találhatóak meg.
A teknősök mellett még számos halfajnak nyújtanak otthont, és csökkentik a part erózióját is – ahol egyébként a teknősök is fészkelnek. Annak ellenére, hogy milyen hasznos növényről van szó, egyre kevesebb helyen található meg: a Nagy-Britannia partjánál lévő telepek területe 92 százalékkal csökkent az elmúlt évszázadban, a WWF becslései szerint pedig a világon óránként nagyjából két focipályányi területről tűnik el a tengerifű.
Kapcsolódó cikkek a Qubiten: