Az indoeurópai nyelvek a 8000 évvel ezelőtti Közel-Keleten alakulhattak ki
A világ népességének fele által beszélt indoeurópai nyelvek közös őse a Földközi-tenger medencéjének keleti részén alakult ki mintegy 8 ezer évvel ezelőtt – állítják a Science-ben pénteken, július 28-án megjelent tanulmány szerzői.
A szanszkrittól az angolig összesen 161 tagot számláló nyelvcsalád alapító őse az egyik közkeletű nyelvtudományi teória szerint a Fekete-tengertől északra fekvő sztyeppei régióban keletkezett mintegy 6500 évvel ezelőtt, majd a lovak háziasításával terjedt el Európában és Ázsia egyes részein. A másik elmélet szerint az első, avagy proto-indoeurópai nyelv 9500 évvel ezelőtt a termékeny félhold északi részén, a mai Délkelet-Törökország és Északnyugat-Irán területén alakul ki és innen terjedt el a földműveléssel együtt szerte a világban.
Egy 33 fős nemzetközi kutatócsoport az elméletek tesztelésére létrehozott egy olyan adatbázist, amely az élő és az ógöröghöz hasonlóan holt indoeurópai nyelvek mindegyikében megtalálható szavakat tartalmazza.
A közös mintázatok azonosításával és a szavak összehasonlító elemzésével a kutatók meg tudták határozni a nyelvek rokonsági viszonyait. A pontosan datált családfa szerint valamennyi indoeurópai nyelv gyökere körülbelül 8100 évvel ezelőttre nyúlik vissza és valószínűsíthető, hogy az őshaza a közel-keleti termékeny félhold lehetett. A nyelvcsalád innen a közép-ázsiai sztyeppék indult hódító útjára, hogy aztán nagyjából 5000 évvel ezelőtt megkezdje európai terjeszkedését. A kutatócsoport szerint a nyelv indo-iráni ága már korábban, 7000 évvel ezelőtt szakadt le.
A kutatók szerint állításaikat alátámasztják a kor népvándorlásait bizonyító archeogenetikai eredmények is.
Kapcsolódó cikkek a Qubiten: