Fény derült az Indiai-óceánban terpeszkedő gigantikus gravitációs lyuk rejtélyére
Ismert, hogy a Föld nehézségi erőterének térbeli változásai miatt bolygónk nem gömb, hanem geoid, alakja leginkább egy kerekebb burgonyára hasonlít. A gravitációs erőtér az Északi- és a Déli-sarkoknál lapítottabb, az Egyenlítőnél pedig kidudorodik, mert az egyes régiók eltérő gravitációs erőt fejtenek ki a közvetlen alattuk található földkéreg, a -köpeny, illetve a mag tömegének megfelelően.
Bár ezek az úgynevezett gravitációs gradiensek a Földön korántsem olyan drámaiak, mint a Jupiteren vagy a Holdon, de az angol nyelvű szakirodalomban IOGL (Indian Ocean Geoid Low) néven emlegetett, az Indiától mintegy 1200 kilométerre délnyugatra elhelyezkedő 3 millió négyzetkilométer kiterjedésű indiai-óceáni alacsony geoid a legnagyobb ismert földi anomália. Az 1940-es évek végén felfedezett IOGL átlagos tengerszintje 100 méterrel alacsonyabb, mint a világóceánoké, amire az átlagosnál jóval erősebb gravitáció a magyarázat.
De hogy miért is erősebb ezen a területen a tömegvonzásnak is nevezett nehézségi erő, arra eddig nem született kikezdhetetlennek tűnő magyarázat – írja az IFL Science. A Geophysical Research Letters folyóiratban publikált tanulmány szerzői 19 számítógépes szimulációt folytattak le, és állításuk szerint megtalálták a gravitációs anomáliát kiváltó planetológiai mechanizmust.
A kutatók azt találták, hogy az IOGL annak a földtörtörténeti időszaknak a gravitációs zárványa, amikor nagyjából 200 millió évvel ezelőtt az indiai lemez a mai Ázsia felé kezdett sodródni, a kontinensek közötti rést pedig bezárta a köpeny alá becsúszó Tethys-lemez, a Laurasia és Gondwana szuperkontinensek között egykor húzódó Tethys-óceán tengerfenekének ősi kőzettáblája. A Tethys-lemez anyaga növelhette akkorára a köpeny alatti magma sűrűségét, hogy azzal lokálisan megváltozott a nehézségi erőtér is.
Kapcsolódó cikkek a Qubiten: