Meglepő étrendváltásról számoltak be az Oregoni Állami Egyetem kutatói az Amerikai Ökológiai Társaság Portlandben tartott éves közgyűlésén – írja a New Scientist.

Az eddigi is ismert volt, hogy az észak-amerikai szürke farkasok (Canis lupus) azon populáció, amelyek lazacban gazdag folyók mentén élnek, rendszeresen fogyasztanak halat. Ugyanakkor, ahogy azt a Qubit korábban megírta, a ragadozók első számú és meghatározó zsákmánya a csülkösvadak: Európában a gímszarvasok és muflonok, Észak-Amerikában pedig a jávorszarvasok.

Ezért is meglepő, hogy a kutatók által végzett széklet- és DNS-elemzések szerint az Alaszka déli partvidékén található Katmai Nemzeti Park területén élő farkasok legfőbb táplálékává a tengeri vidra (Enhydra lutris) vált. A tengeri emlős örökítőanyaga a szárazföldi ragadozók ürülékének közel egyharmadából volt kimutatható, míg ugyanez a lazac (Salmo salar) esetében 28 százalékot tették, 13 százalékot pedig más tengeri halak képviseltek.

A kutatók arról is beszámoltak, hogy megfigyelések szerint a partmenti farkasfalkák tagjai rendszeresen zsákmányolnak fókákat is, sőt nem egy esetben a partra vetődött bálnákból is lakmároznak. A portlandi vadbiológusok és ökológusok úgy vélik a ragadozók azért válthattak a vidrák vadászatára, mert a régióban lezajlott visszatelepítési programok sikeresen növelték a tengeri emlősök létszámát. Ebből arra is lehet következtetni, hogy a vidra bő évszázada még rendszeresen szerepelt az étrendjükön, és csak azután került le a menüről, miután az emberek szinte kiirtották a teljes alaszkai populációjukat.

A hétvégén befejeződött konferencián az is kiderült, hogy az alaszkai farkasok az árapály medencékben, illetve a sekély parti vizekben cserkészik be és vadásszák le a partra vonszolva elfogyasztott zsákmányaikat.

Mindez a kutatók szerint azt mutatja, hogy a szürke farkasok rendkívül rugalmasan alkalmazkodnak a megváltozott környezeti viszonyokhoz, kihasználva az új erőforrásokat.

Kapcsolódó cikkek a Qubiten: