Pacopampa pap sírjára bukkantak Peruban
Egy perui-japán régészcsoport egy ősi, az inkák előtt itt élő nép által ásott sírra bukkant Peru északi részén, a Pacopampa-lelőhelyen. A lelőhely az időszámításunk előtt 1200 és időszámításunk szerinti 500 között virágzó pacopampa-kultúráról kapta a nevét, ehhez tartozott az a pap is, akinek a sírt emelték.
A férfit egy 2 méter átmérőjű, kör alakú, mindössze 1 méter mély sírba temették, a testet és a mellé helyezett tárgyakat pedig hat rétegnyi hamuval kevert földdel fedték be. A sír sekélysége ellenére a keverék viszonylagos épségben őrizte meg a sír tartalmát.
Szeki Júdzsi, a Japán Néprajzi Múzeum kutatója, az ásatás vezetője szerint meglehetősen különös sírról van szó: a testet arccal lefelé, keresztbetett lábbal temették el, a környező rétegek vizsgálata alapján időszámításunk előtt 1200 körül. A holttest feje észak, a lábai dél felé mutattak.
Pecsétek és edények
A test mellé cserépedényeket és kancsókat helyeztek, ezek közül kettőt a díszítésük és a benne található festékmaradványok alapján testfestéshez használhattak. Az edények mellett egy csontból készült tuput is találtak, ezzel az alkalmatossággal rendszerint andoki őslakos nők fogták össze magukon a köpenyüket. Az egyelőre nem világos, hogy a tárgyat miért temették a férfi pap mellé, ahogyan az sem, hogy miért arccal a föld felé helyezték végső nyugalomra.
A sír felső rétegeiben, a pereméhez közel két másik pecsétet is találtak: az egyik jaguárt, a másik pedig egy emberi arcot ábrázolt, a régészek szerint ezekkel pecsételhettek egykor mintákat a pap testére. A sírmellékletek alapján biztosnak tűnik, hogy fontos, előkelő személyről lehetett szó, a környékbeli templomok egyik uráról.
Kapcsolódó cikkek a Qubiten: