Olcsó szálláshelyekké alakítanák a gőzmozdonyok korából visszamaradt vasúti vízházakat a MOME hallgatói
A CheckINN turisztikai innovációs hub és a Moholy-Nagy Művészeti Egyetem (MOME) Revitalizátor címen idén másodjára hirdette meg a felsőoktatásban tanulóknak azt a pályázatát, amelynek célja a korábban ipari vagy kereskedelmi funkciójú, de mára elhagyott rozsdaövezetek értelmes hasznosítása.
A kiírás szerint az egyetemi és főiskolai hallgatókból verbuválódó csapatok lakóparkok, logisztikai bázisok vagy sportcentrumok helyett olyan tervekkel jelentkezhettek, amelyek új élettel tölthetnek meg turisztikai szempontból hasznosíthatónak és értékesnek gondolt, de pusztuló területeket. A becslések szerint egyébként Magyarországon a rozsdaövezetek közel 12 ezer hektárt tesznek ki összesen, ami olyan, mint ha 125 Margit-sziget enyészne hasznosítatlanul.
A több fordulós versenyre idén 11 egyetem 30 csapata pályázott. Az építészekből, művésztanárokból és turisztikai szakemberekből álló zsűri a 3 millió forintos fődíjat 2023-ban a MOME hallgatóiból álló INDOOHÁZ nevű – Dózsa Bercel, Molnár Bendegúz és Pálinkás-Szűcs Tilla alkotta – csapatnak ítélte.
Gőzös ötlet
Dózsa, Molnár és Pálinkás-Szűcs a gőzmozdonyok uralta kötött pályás közlekedési korszakból visszamaradt, ma már üresen árválkodó vízházaknak talált hiánypótló funkciót.
A MOME hallgatóinak pénzügyileg is kidolgozott terve a II. világháború utáni típustervek alapján felhúzott vasúti kiszolgáló objektumok funkcióváltásán alapul.
„Az előző szemeszter végén leültünk beszélgetni hárman a campus kertbe, hogy miként volna érdemes megfogni ezt a feladatot. Tudtuk, hogy belföldi turizmussal kellene foglalkozni, de nem akarunk látogatóközpontot, wellness hotelt vagy fesztiválhelyszínt tervezni. Eszünkbe jutott, hogy a vasút és a barnamezős területek kéz a kézben járnak, és hogy a hátizsákos turisták rendszerint vonattal utaznak. Adta magát a koncepció, hogy a backpackereknek csináljunk 1-2 éjszakás, egyszerű vasúti szálláshelyeket, a vízházak pedig tökéletesek erre a funkcióra” – vázolja az első fázist Pálinkás-Szűcs Tilla.
Dózsa, Molnár és Pálinkás-Szűcs rövid úton kiderítették, hogy bár a ma még álló két tucatnyi vízház négy évtizede, az utolsó gőzmozdony nyugdíjazása óta üresen áll, túlnyomó többségük a fél méter vastag téglafalak és vasbeton födémek miatt építészetileg most is jó kondícióban van.
Fenntartható átépítés
„A projekt egyetlen ház átalakításával történő elindításához nagyjából 100-120 millió forinttal kalkuláltunk. Ez magába foglalná az épület szükséges felújítását a gépesítéstől a tetőcserén át a belsőépítészeti átalakításig, továbbá a launching kampány és az üzemeltető csapat költségeit” – mondja Pálinkás-Szűcs.
A MOME hallgatói a megvalósítás költségeinél bátorkodtak azt feltételezni, hogy az államvasutak ellentérítés nélkül használatba adná az üresen álló vízházakat – már csak a projekt reklám- és PR-értéke okán is. „Az üzemeltetés éves cashflow-ját úgy határoztuk meg, hogy relatíve alacsony, éjszakánként és fejenként 5 ezer forint szállásdíj, valamint a 42 főben maximalizált férőhely mellett profitábilis lehessen. Számításaink szerint ha csak 25 százalékos az éves átlag kihasználtsága egy-egy INDOOHÁZ-nak, tíz éven belül akkor is megtérül a befektetés” – állítja a fődíjas csapat Qubitnek nyilatkozó tagja.
Hogy a pár éven belül diplomásként a valóság átalakításának is nekirugaszkodó hallgatók ötletéből lesz-e valami, még nem tudni. Mert mint Pálinkás-Szűcs mondja: „Több irányból jelezték nekünk, hogy szívesen összekötnek minket a MÁV-val, de erre még nem került sor. Egyedül a MÁV Archívumnak küldtük el eddig az anyagunkat, mert náluk kutattuk nyáron a vízházakat”.
Előképek
Az INDOOHÁZ tagjai szerint számos külföldi példája van az elhagyatott házakban kialakított szálláshelyeknek, applikációvezérelt kulcsosházaknak, már ami az atmoszférát és üzemeltetést illeti. „Ezek elég hip dolgok. Ahogy kicsit körbenéztünk, azonnal találtunk például Németországban olyan egykori víztornyot, ami évek óta luxusapartmanként működik” – mondja Pálinkás-Szűcs.
A MOME hallgatói viszont már csak a fődíj átvétele után értesültek egy barátjuktól arról az amszterdami projektről, amely szinte ugyanarra a srófra jár, mint az ő pályázatnyertes tervük. A különbség csak annyi, hogy a SWEETS hotel a holland főváros hajózó csatornáinak mentén álló korábbi őrházakban alakított ki és működtet hálózattá szervezve kurrens, de olcsó szálláshelyeket.
Divatos fapados
A be- és kicsekkoláshoz, valamint a hibajelentéshez a díjnyertes terv szerint egy telefonos applikációt kellene csak letölteniük és használniuk a kispénzű hátizsákos turistáknak.
Az INDOOHÁZ csapata úgy képzeli el, hogy „sikeres foglalás esetén a földszinten található előtérbe az appon megjelenő QR-kóddal tudna bejutni be az utazó. Az innen feltáruló közlekedő magon keresztül érné el a beépített bútorzatú hálótermét, ahol elfoglalhatja a rá eső kapszulát. A hálószintek közepén elhelyezkedő, kaptárszerű alvódekkeket saját polifoammal és hálózsákkal lehetne használni.”
A gőzmozdonyok vízutánpótlása helyett immár olcsó szálláshellyel szolgáló vízházakban „továbbhaladva a meglévő födémáttörések közé feszülő lépcsőházon, feljutunk a tartálytérbe, ahol közösségi étkező, teakonyha és két (az eredeti tartályok felhasználásával kialakított) fürdő kap helyet”.
Dózsa, Molnár és Pálinkás-Szűcs szerint az épület „múltbéli funkcióját megünneplendő” a legfelső szinten egy különleges atmoszférájú közösségi teret alakítanának ki, amelynek egyedi hangulatát az eredetileg is három méter magas panorámaablakok emelnék tökélyre.
A 2022-ben indult CheckINN-re idén a Széchenyi István Egyetemről, a MOME-ról és az Eszterházy Károly Katolikus Egyetemről jelentkeztek a legtöbben. A csapatok munkáját mentorként Guba Sándor és Eke Dániel építészek, valamint Palicz Péter turisztikai szakértő és Szvetnyik Kata prezentációs tréner segítette.
A tavalyi pályaművek itt és itt nézhetők meg.
Kapcsolódó cikkek a Qubiten:
