Intenzív álmokról és testen kívüli élményekről számolt be a klinikai halál állapotából visszatért emberek negyede
Az Egyesült Államokban évente mintegy 750 ezer embert próbálnak meg újraéleszteni szívmegállást követően, de ez csak körülbelül 10 százalékuknál sikerül. Bár a klinikai halál állapotában lévők esetén széles körben az a feltételezés, hogy nincsen tudatos észlelésük, korábban néhány kutatás már állapított meg náluk agyi aktivitást. Egy frissebb kutatás szerint azonban a szívmegállást túlélő és a klinikai halál állapotából visszatérő betegek több mint fele intenzív álmokról, észlelésről, testen kívüli élményekről számolt be – írja a Big Think ismeretterjesztő online lap.
A Resuscitation folyóiratban júliusban megjelent tanulmány szolgál további bizonyítékokkal arra vonatkozóan, hogy a szívmegállás idején is dolgozik az emberi tudat és létezik kognitív aktivitás, valamint hogy a tudat működésekor tapasztalt „normális” agytevékenység és különféle agyhullámok jelenléte a szívmegállás után és az újraélesztést követő egy órában is kimutatható.
Sam Parnia, a New York-i Orvosi Egyetem kutatója és kollégái 567 olyan beteget vizsgáltak, akinél szívmegállás lépett fel, 25 amerikai és brit kórházban. Közülük 213 betegen hajtottak végre sikeres újraélesztést, vagyis kardiopulmonális reszuszcitációt (CPR) úgy, hogy közülük 53 beteg (9,3%) felgyógyulva távozhatott a kórházból. 85 páciensnél az agyi tevékenységet elektroenkefalográffal (EEG) monitorozták.
A túlélők valamivel több mint fele, vagyis az 53 emberből 28 töltötte ki a kutatócsoport által készített kérdőívet a betegek tapasztalatairól. Közülük 11 válaszadó számolt be a CPR idejéről származó észlelésekről, emlékekről annak ellenére, hogy nem mutatták annak jeleit, hogy tudatuknál lettek volna.
Válaszaik nagyon széles skálán mozogtak, amelyeket a kutatók az emlékek vagy észlelések, transzcendens tapasztalatok és hangalapú vagy vizuális észlelések kategóriáiba soroltak. Néhányan álomszerű, mások testen kívüli élményeket festettek fel, és voltak, akik a halál élményét írták le a kutatóknak. Egyikük ezt írta:
„Már nem voltam a testemben. Súlytalanul és fizikalitás nélkül lebegtem. A testem felett voltam, közvetlenül az intenzív terápiás műtő mennyezete alatt, és figyeltem a jelenetet, ami alattam történt. Mintha emelkedettebb lettem volna. Olyan hely volt, aminek semmi köze nincs semmilyen materiális tapasztaláshoz.”
Ezek az eredmények azokat a korábbi tanulmányokat támasztják alá, amelyek szerint olyan állapotokban is jelen lehet az emberi tudat, amikor klinikailag nem mutatható ki a jelenléte. A kutatók úgy vélik, hogy az általuk megfigyelt agyi tevékenységeket az agy működését gátló (diszinhibíciós) folyamatok magyarázhatják, amelyek addig „alvó” neurális hálózatok aktiválódásához is vezethetnek.
Kapcsolódó cikkek a Qubiten: