Véletlenül figyelték meg, hogy tényleg lepereghet előttünk az életünk a halál pillanatában
Filmekben már sokszor láthattunk olyan jelenetet, amikor a főhős halálközeli élménye során lepereg előtte az élete, de ennek a hétköznapi szófordulattá vált jelenségnek a tudományos hátteréről elég keveset tudunk. Most egy nemzetközi kutatócsoport váratlanul figyelt meg valami hasonlót, amikor egy 87 éves beteg agyi aktivitását rögzítette halálakor.
A férfi egy esés után kapott agyvérzést, majd egy kórház sürgősségi osztályára került, ahol az állapota tovább romlott. Amikor az orvosok elektroenkefalográfiát (EEG) végeztek rajta, felfedezték, hogy a beteg epilepsziás rohamot kapott, majd még a felvételek készítése idején szívroham érte, és meghalt.
A kutatók szerint a beteg szívének leállása előtti, és az azt követő 30 másodpercben készült felvételek elemzése során kiderült, hogy élete utolsó pillanataiban különböző típusú (többek között alfa és gamma) agyhullámok változásait tapasztalta. A Frontiers in Ageing Neuroscience nevű szaklapban megjelent tanulmányban leírják, hogy a különböző agyhullámok közötti kölcsönhatások azután is folytatódtak, hogy a vér áramlása megszűnt az agyában.
Mivel az alfa és a gamma hullámok aktivitásának váltakozása egészséges alanyoknál a kognitív folyamatokban és az emlékek felidézésében vesz részt, a kutatók szerint feltételezhető, hogy ez az agyi tevékenység felelhet a halálközeli állapotban történő utolsó életfelidézésben.
A kutatók azért megjegyzik, hogy eredményeik mindössze egy személy agyi felvételein alapulnak, és több tényező is állhat a különös jelenség mögött: a traumás agysérülések és a fehérállomány károsodása befolyásolhatja az agyhullámokat, míg a neurális hálózatok aktivitását az olyan görcsoldó gyógyszerek is megváltoztathatják, mint amilyeneket a beteg kapott a kezelése során.
Ha azonban további kutatások megerősítik az eredményeiket, akkor azoknak fontos következményei lehetnek: „Ezek az eredmények megkérdőjelezik az arra vonatkozó elképzeléseinket, hogy pontosan mikor ér véget az élet, és további lényeges kérdéseket vetnek fel, például a szervadományozás időzítésével kapcsolatban” – mondta Ajmal Zemmal, a Louisville-i Egyetem idegsebésze, a tanulmány egyik szerzője.
A hasonló agyi felvételek készítését ugyanakkor a szakértők szerint etikai szempontból semmiképpen sem lehet előre megtervezni, így a kérdések valószínűleg egy hasonló váratlan esetig nyitva maradnak. Állatkísérletekben azonban már korábban megfigyelték a jelenséget, a rágcsálók agyi aktivitása például jellegzetes kitöréseket mutat a halál előtt, az aktivitás egy része pedig még a szív leállása után is fennmarad, különösen a gamma tartományban.
Kapcsolódó cikkek a Qubiten: