A bálnákat elütik, ugye?
Az északi simabálnák (Eubalaena glacialis) háta sötét, és szeretnek a felszín közelében úszni, ezért gyakran éri őket baleset. Ennek megelőzésére a Nemzeti Óceán- és Légkörkutatási Hivatal (NOAA) 2008-ban „lassú zónákat” jelölt ki az állatok élőhelyein, ennek értelmében a 65 lábnál (kb. 20 méternél) hosszabb hajók legfeljebb 10 csomós (kb. 18,5 km/h) sebességgel haladhatnak.
Ezt azonban nem mindenki tartja be: az Oceana környezetvédő szervezet friss felmérése szerint 2020 és 2022 között azokban a zónákban a hajók 84 százaléka lépte túl a sebességhatárt, azokban pedig, ahol a NOAA csak javasolta a lassabb haladást, 82 százalékuk ment gyorsabban, mint ahogyan az ajánlás szólt.
Bár a hivatal szerint a hajó méretétől függetlenül könnyen végződhet a bálnák halálával a baleset, minél lassabban megy az ütközéskor, annál valószínűbb, hogy nem okoz súlyos sérülést az állatoknak.
350 példány
Az Oceana szerint egy 65 láb hosszúságot meghaladó hajó esetén a sebességkorlátozás betartása 80-90 százalékkal csökkenti a halálos kimenetelű balesetek arányát, ezért szigorúbb felügyeletre és a szabályok betarttatására szólítják fel a hivatalt.
A kutatás szerint leginkább a teherhajók szegték meg a szabályokat. Az északi simabálnákból mindössze 340-350 példány maradt fenn, és a halászhálók és a klímaváltozás mellett a hajók jelentik rájuk a legnagyobb veszélyt.
2017 óta az amerikai és kanadai partoknál összesen 18 gázolást jegyeztek fel, ezekben 12 bálna pusztult el, de a tényleges áldozatok száma ennél jóval nagyobb lehet. Gib Brogan, az Oceana kampányfőnöke szerint muszáj lenne leszámolni ezzel az ismert veszélyforrással, mert hiába alacsony az egyedszám, az északi simabálnát megfelelő védelem mellett még mindig meg lehetne menteni a kihalástól.
Kapcsolódó cikkek a Qubiten: