Írországban láttuk, hogyan próbálják megkímélni a bálnákat és a delfineket a hajók által keltett zajoktól
Azok a telekommunikációs technológiák, amik lehetővé teszik a vezetéknélküli adattovábbítást, nem csak az emberi kommunikációt könnyítik meg. Természetvédelmi szervezetek, egyetemi kutatócsoportok és a mobiltelefonjairól ismert kínai cég, a Huawei Írországban közösen dolgoznak azon, hogy összegyűjtsék és elemezzék a partok közelében élő bálnák által használt hangjelzéseket. Minderre azért van szükség, mert hiába tiltották be a bálnavadászatot az ír partok mentén több évtizeddel ezelőtt, a tengeri emlősökre nemcsak a szigonyok, hanem a mesterséges zajok is komoly veszélyt jelenthetnek.
A bálnák, a delfinek és egyes cápafélék ugyanis hangok segítségével kommunikálnak, ezek a jelzések pedig több száz méteres távolságot is megtehetnek a víztömegben. Az állatok ezeket a hangokat használják a társkeresés során, a táplálékkereséskor vagy akkor is, amikor veszélyt jeleznek egymásnak. Az általuk kibocsátott hangok viszont hasonlíthatnak a hajók által használt szonárokéra, ami a zsúfolt tengeri útvonalakon megzavarhatja a bálnák és más cetfélék kommunikációját és életét. Ezért hiába tiltják az állatok vadászatát a térségben, ez nem elegendő: arra is szükség van, hogy a zajterhelést csökkentsék vagy legalábbis megismerjék, min kellene változtatni ahhoz, hogy az elektronikus eszközök kevésbé zavarják az állatokat.
Az írországi Baltimore közelében olyan tengeri megfigyelőprogram zajlik, amelynek révén lehetőség nyílik megismerni és feltérképezni a tengeri élővilágot, ez pedig segíthet abban, hogy az állatok élőhelyei minél békésebbé váljanak, a közelben zajló emberi tevékenység ellenére.
Tenger alatti telekommunikáció
Több száz évnyi bálnavadászat után 1991-ben végleg betiltották a kereskedelmi célú bálnahalászatot Írország partjainál. Ez azt jelenti, hogy a parttól 200 mérföldes távolságban tilos az állatokat leölni, így az ország nyugati partjánál elég sok cetféle megjelenik, főleg az őszi hónapokban.
Csakhogy önmagában a halászati tilalom nem elegendő. A hajókon használt szonárokról évekkel ezelőtt kiderült, hogy komolyan megzavarhatják a tengeri emlősök mindennapjait: bálnák sokasága menekül az éhhalálba a veszélyesnek vélt hangok miatt. Azonban nemcsak a szonárok hangja, hanem más, a vízben tovaterjedő zajok, például a nyikorgások, a motorhangok, az ütközések, a hajók testéből származó más zörgések is hasonlóan zavaróak lehetnek a bálnák számára.
Emer Keaveney, az Írországi ORCA (Ocean Research and Conservation Association) kutatójaként cetfélék kommunikációjával és a hangminták elemzésével foglalkozik az ország nyugati partjainál fekvő Cork megyében. A program célja, hogy megóvja az állatok természetes élőhelyét olyannak, ahogy az biztonságos és élhető számukra. Keresik a lehetőségét annak, hogy csökkentsék az állatokat érintő stresszt, így a veszélyeztett fajoknak is lehetőséget teremtsenek a stabil populációk kialakítására.
Munkájukat pedig nemcsak egyetemek és kutatóintézetek, hanem a Huawei is támogatja, elsősorban azzal, hogy rendelkezésükre bocsátja azt a telekommunikációs technológiát, amivel megvalósulhat a víz alatti és a tengeri adatgyűjtés. Egyelőre egyetlen speciális adatgyűjtő bója működik a tengerparti kisváros, Baltimore közelében, ezzel 5 percenként továbbítanak hangmintákat a központi szerverekre. A Huawei a telepített és szoftveres eszközöket és a felhőtechnológiát biztosította a Tech4All programja keretében, az ORCA-val közös projekt pedig az első ilyen Írországban.
A biodiverzitás kis szigete
Baltimore igazi turistacsemege: a halászfalu-hangulat mellett bálnanéző hajójáratokkal várja az ide látogatókat. Ennek ellenére nem zsúfolt a környék, és meglepő módon a kikötővel szemben álló pubban rögtön három magyar felszolgálóval is találkoztunk szeptember közepén, a Huawei OceanTech Summit ideje alatt. A friss halételek és a sűrű habbal csapolt ír sörök mellett a térségben készített vajakat is érdemes megkóstolni.
A technológiát bemutató konferencia négyórás bálna- és delfinnéző programmal indult; sajnos a cetfélék hangjait figyelő állomás a parton várt javításra egy korábbi vihar után. Az ír időjárás nem a barátságos, bálnanéző oldalát mutatta: szitáló esőben és ködben indultunk el a kikötőből, hogy az öbölből kiérve a nyílt tengeren már viharos szél és időnként hatalmas esőcseppek nehezítsék az utat.
A látvány viszont mindenkit kárpótolt. Az ír partok környékén ugyanis tucatnyi cetféle él, részben az elrendelt vadászati moratóriumnak köszönhetően. Szeptember és november között főleg csukabálnákkal, közönséges és palackorrú delfinekkel lehet találkozni, de időnként hosszúszárnyú bálnák is felbukkannak, ahogy barna delfinek és más bálnafajok is.
A delfinek szívesen úszkálnak a hajó által keltett hullámokban, ezt a legénység is megerősítette. Bálnákat viszont csak messzebb lehetett látni: a túravezetők tanácsa, hogy ilyenkor a madárcsoportokat érdemes követni, ugyanis ahol sok a hal, ott sok a madár is, és ott előbb vagy utóbb a bálnák is felszínre bukkannak.
Keaveney elmondta, hogy a térségben hajózó helyiek odafigyelnek az állatokra; ennek egyik bizonyítéka, hogy ha kell, leállítják a motort a közelükben, de nyitottak arra is, hogy módosítsák az útvonalukat. Ezt a hozzáállást szeretnék általánossá tenni Írország partjainál és más olyan tengerekben is, ahol nagy számban élnek cetfélék. Néhány csomónyi sebességcsökkentés ugyanis szinte elenyésző egy konténerszállító hajó szempontjából, a tengerre eső zajterhelést tekintve viszont rengeteget számít.
A delfineknek időnként túl kell kiabálniuk a hajókat
Azonosítható különbségek vannak az egyes bálna- és delfinfélék hangjai között, de a mesterséges intelligencia-algoritmusok segítségével már azt is sikerült megfejteni, hogy egy-egy jelzést milyen helyzetben használnak az állatok. A megfigyelések szerint a közönséges delfinek például füttyögnek a párkeresés során, a helymeghatározáshoz viszont klikkelésre hasonló hangokat hallatnak.
Keaveney arról is beszámolt, hogy ezeknek a hangoknak az elemzése sokkal kevésbé terepmunka, mint számítógépes programozás. Nem csoda, hogy ő és a kutatásban részt vevő kollégái is lelkesen rohangáltak a hajón fel-alá, amikor egy-egy bálnát vagy delfint láttak a közelben. Még egy kis versenyt is hirdettek a résztvevőknek, hogy minél több állatot fedezzenek föl a fedélzeten tartózkodók, amit egy kimondottan bálnaészlelésre használható applikációban rögzíteni is lehetett.
A munka oroszlánrészét kitevő számítógépes elemzések eredményei viszont némiképp aggasztóak. Megfigyelhető ugyanis, hogy a delfinek kommunikációja mennyit változik az egyéb zavaró zajok hatására. Ilyenkor erőteljesebb, agresszívebb hangokat adnak ki, amire Keaveney szerint azért van szükség, hogy túlkiabálják a környéken elhaladó hajókat. Ez megzavarhatja a párzási időszakot vagy a táplálékszerzést, ami a fajok fennmaradása szempontjából mindenképpen hátrányos.
2030-ra jobb hellyé tennék az óceánt a cetfélék számára
Nem Írország az első hely, ahol vezetéknélküli technológiákkal gyűjtenek adatokat az állatvilágról. Működik hasonló a dél-amerikai esőerdőben is, Keaveney-t viszont szinte sokként érte, amikor lehetőséget kapott arra, hogy kutatását egy tengeri megfigyelőállomással, úgynevezett hidrofonnal bővítse. A víz alatti hangokat gyűjtő és továbbító rendszer ugyanis valós idejű megfigyelést tesz lehetővé az iparban is bizonyított technológiák segítségével. Csakhogy pont azért, mert ilyen jól hangzik, rettenetesen drága, amit egy nonprofit szervezet nem engedhetett volna meg magának.
2020-ban viszont bekopogtatott a lehetőség: a Rainforest Connection megkereste az ORCA-t, és elkezdődött a fejlesztés, aminek köszönhetően ma már folyamatos adatgyűjtés zajlik, és az ORCA megkezdte a kutatási eredmények publikálásának előkészítését. Ezekből egyelőre annyit osztottak meg a nyilvánossággal, hogy a kereskedelmi hajózás által keltett zajszennyezés hatással van a tengeri ökoszisztémára. Változik a tengeri állatok viselkedése, romlik az állatok zsákmányszerzési hatékonysága, és eltérések tapasztalhatók a kommunikációjukban is.
Ezért az első lépés az ártalomcsökkentésben az, ha felmérik a kockázatokat, és jobban megismerik, milyen zajokat kell elviselnieük az óceánok lakóinak. A második lépésben fokozatosan egyre inkébb letekerik a hangerőt: ha kell, a hajók sebességének csökkentésével, az útvonalak módosításával vagy új technológiák (többek között kisebb zajterhelésű hajómotorok) használatával. Erre az írországi ORCA kidolgozta az Ocean Noice Policy Reportot, ami 2030-ra elérhető célokat fogalmaz meg, és az oda vezető utat is kikövezi.
A jelentésben összefoglalják, hogy milyen változások tapasztalhatók a tengeri állatok viselkedésében és életében a zajszennyezés hatására. Ez nemcsak viselkedésbeli változásokat jelent: a zaj miatt az állatok stressz-szintje is emelkedik, és előfordulhat, hogy félreértik a társaik által küldött jeleket, szélsőséges esetben pedig a hallásuk is károsodhat a zajterheléstől.
Bár ma még csak egyetlen hidrofon üzemel a térségben, a cél az, hogy a rendszert bővítsék, amire lehetőséget ad, hogy a hidrofonokat időjárásfigyelő bójákra is telepíthetik, így kisebb beruházással gyűjthetnek több adatot. Egy-egy hidrofon 5-10 kilométeres terület felmérésére alkalmas, de Keaveney elmondta, hogy ezt befolyásolja az is, hogy milyen a pillanatnyi időjárás és mekkora a hullámzás. Az adatgyűjtést passzív és statikus akusztikus megfigyelésekkel végzik, amit a valós idejű adattovábbítás és az azon alapuló MI-algoritmusokkal történő elemzés tesz modernné és hatékonnyá.
A megfigyelés tehát az egyik fontos pillére az óceáni körülmények javításának. Rövid- és középtávú cél a megfigyelőállomások bővítése mellett, hogy minél több (nemzetközi) partnerrel bővítsék a kutatási hálózatot, és lehetőleg bevonják azokat a nagy szereplőket is, akik a hajókat, valamint a kikötőket üzemeltetik. Hosszú távon az ORCA azt szeretné elérni, hogy a kiterjedt megfigyelőhálózatnak köszönhetően szükség esetén befolyásolják az útvonalakat, és állatbarátabbá tegyék a nemzetközi hajózást.
Erre a kutató valós esélyt is lát, az állatok sérülésével járó baleseteket ugyanis nemcsak az élővilág miatt kellene elkerülni: a hajótársaságok is igyekeznek megakadályozni őket. Keaveney szerint előremutató az is, hogy Írországban mára a bálnák számára a korábbi évtizedekhez képest biztonságosabb környezet alakult ki, ahol a helyiek nem tartják nehézségnek, hogy ezekre az akár 70 tonnás állatokra is oda kell figyelniük hajózás során.
Kapcsolódó cikkek a Qubiten:
