Tényleg nem értik az állatok, hogy a szex az utódnemzés eszköze?
Az állatok nyelvi és absztrakt gondolkodási képességei az emberekéhez képest meglehetősen korlátozottak, így adódik a kérdés, honnan tudják az állatok, hogy a párosodás eredményeként utódok születnek majd, ha tudják ezt egyáltalán. A New Scientist szerzője, Colin Barras teszi fel a kérdést, hogy valójában tudatában vannak-e a tetteik ilyen hosszú távú következményeivel vagy egészen más miatt hajlandók egymással párosodni.
A vemhesség és a szülés ugyanis lényegesen tovább tart és később következik be, mint maga az aktus. Ugyanakkor, ahogy Barras is ír róla, a fiatal oroszlánhímek, amikor átveszik egy falka felett az irányítást, módszeresen meggyilkolják a korábbi alfahím utódait. Ezt a kutatók általában azzal magyarázzák, hogy az állat nem akarja más utódait nevelni és védelmezni, helyette arra törekszik, hogy a saját genetikai állományát vigye tovább.
Ez a logika viszont feltételezi, hogy az állatok rendelkeznek azzal a tudással, ami ahhoz kell, hogy belássák, a kölykök a párosodás eredményei és csak a hetekig vagy hónapokig tartó vemhesség után születnek majd meg. Ami viszont Holly Dunsworth, a Rhode Island-i Egyetem biológiai antropológusa szerint nincs meg az állatokban.
Bár egyes vizsgálatok, mint a Barras által idézett 2016-os kutatás azt támasztják alá, hogy a hímegyedek is gondoskodnak kicsinyekről, ez akkor valósul meg igazán, ha az állat tudatában van annak, hogy a saját utódait gondozza. Ez alapján pedig logikusnak tűnik, hogy az állatok felismerik, hogy a párosodás vezetett a kölykök születéséhez, a szexnek tehát következményei vannak.
Dunsworth szerint viszont nincsenek bizonyítékok, amik alátámasztják, hogy az állatok tényleg így gondolkodnak és valójában az emberi gondolkodást terjesztik ki más élőlényekre. Úgy véli, az állatok nem rendelkeznek az úgynevezett „reproduktív tudatossággal". Azt viszont elképzelhetőnek tartja, hogy az állatokban a nemi ösztön dominál, vagyis nem a szex következményei, hanem maga a szex, mint cselekvés az oka a párosodásnak.
Szerinte ezt az is alátámasztja, hogy vannak erősebb és gyengébb ösztönökkel rendelkező állatok, ez pedig befolyásolja a szaporodási hajlandóságukat is.
Csakhogy, ha az állatok párosodása mégsem az utódnemzést szolgálja, és valójában a nemi vágy irányítja, akkor az emberi szexualitást is egészen máshogy kell keretezni. Ez pedig azt jelenti, hogy még sincs akkora kognitív előnye az embereknek az állatokhoz képest, mint ahogy korábban gondolták.
Kapcsolódó cikkek a Qubiten: