A röptében szaporodó sarlósfecskétől a szexmániás erszényesmenyétig – pompás gyerekkönyv jelent meg az állatok szerelmi életéről
Az élővilág iránt ösztönös érdeklődést mutató gyerekek előbb-utóbb felteszik maguknak és rögtön az első útjukba akadó felnőttnek is a logikus kérdést, hogy vajon miként lesznek utódaik a különböző állatoknak. A magyarországi közoktatás természetismeret és biológia óráin azonban szaporodás címszó alatt legfeljebb vázlatos anatómiai leírások, sejtszintű folyamatok és genetikai szabályszerűségek kerülnek terítékre, a jó esetben kiskamaszkorban megejtett szexuális edukáció során pedig legfeljebb a téma humán vetületeivel szembesül az ember gyereke.
Megfelelő ismeretanyaggal felvértezett felnőtt kevés akad, az elérhető szakirodalom az avatatlanoknak többnyire értelmezhetetlen, a népszerű természetfilmek pedig csak elvétve tárgyalják ezt az alapvető, a törzsfejlődés szempontjából megkerülhetetlen témát. Így a gyermeki kíváncsiság kielégítetlen, a tudás pedig hiányos marad. Érdemi felvilágosítás híján a szaporodás rendkívüli sokfélesége mellett arról sem értesül az élő környezetének megismerésére törekvő, ilyen irányú gerjedelmeit csak a módszeres köznevelés hatására elveszítő embergyerek, hogy a szexuális magatartásformák nem szorítkoznak a különböző nemű egyedek közötti interakciókra. Vagyis, hogy a másság általánosan elterjedt jelenség az egész állatvilágban.
A hiány szerencsére pótolható. Pár hónapja magyarul is megjelent a Németországban három éve kiadott Az állatok szerelmi élete című szaporodásbiológiai kisenciklopédia. A kötet még a felnőtt olvasót is meglepheti, a 12 éves vagy annál idősebb gyerekek pedig az élményalapú tanulás kritériumai mentén szórakozva kapnak tudományosan korrekt tájékoztatást az élővilág szexualitás terén is pazar sokféleségéről. (A könyvet egyébként 12-től 102 éves korig ajánlják olvasóik figyelmébe a szerzők.)
Tárgyilagos nyelvhasználat
A szexuálpedagógus Katharina von der Gathen szövegei és a sokszoros díjnyertes gyerekkönyv-illusztrátor Anke Kuhl rajzos magyarázatai csak annyira antropomorfizálnak, mint Gerald Durell életművének darabjai vagy Fekete István novellái és regényei. A családi viszonyok, párválasztási konfliktusok, utódnevelési szituációkat emberiesítik ugyan, de többnyire ragaszkodnak a szakkifejezésekhez – ezeket a magyar változat is mindvégig helyesen használja.
A kötetet a Magyar Természettudományi Múzeum főmuzeológusa, Merkl Ottó szaklektorálása mellett fordító Győri Hanna sikeresen oldotta meg azt is, hogy a magyarázatok és leírások ne legyenek prűdek, olvashatatlanul szakszerűek, illetve gügyögősen óvodásak vagy obszcének, ugyanakkor konkrétan nevezzék nevükön a dolgokat.
A képregénybuborékok és a szöveges képmagyarázatok sem viccelik el a témát, ugyanakkor kellő iróniával fűszerezik a gyakran igencsak meghökkentő mondandót, bár kétségtelen, hogy néha németesen egyszerűek a tréfás megjegyzések.
Mit, hol, hányszor és hogyan?
A párkeresésről és -választásról szóló, a rovaroktól a halakon és madarakon át a szárazföldi emlősökig az állatvilág teljességét számba vevő első fejezetet követően Gathen félreérthetetlen rajzok kíséretében tisztázza, hogy egyetlen élőlény utódját sem a gólya hozza.
„A különböző állatfajoknak különféle szokásaik vannak, az alapelv azonban majd mindegyiknél ugyanaz: a hímivarsejteknek valahogyan találkozniuk kell a női petesejttel, és az élet új, sosemvolt, egyedi keverékévé kell összeolvadniuk” – vezeti fel a párzást taglaló fejezetet Gathen, hogy aztán az emlősök, a halak, az ízeltlábúak, a pókok, a madarak, a hüllők és a kétéltűek alapvető szaporodási módozatainak tömör leírása után ráforduljon az izgalmasabb részletekre, amely során frappáns címszavakkal kategorizálja a típusokat.
Az aszexuális címke alatt tárgyalt pandákról például azt írja, hogy „szinte sosincs kedvük semmihez. Főleg nem a szexhez. Így aztán életük legnagyobb részében üldögélnek, és rágnak és rágnak és rágnak... Bambuszlevelet, bambuszlevelet, bambuszlevelet. Napi tizenhat órán át. Ami, valljuk be őszintén, elég fárasztó lehet. A nőstény pandák évente két napot mutatnak érdeklődést a hímek iránt. Ez nem sok. Nem csoda, hogy olyan kevés a panda a világon!”
Szó esik a méhek nászrepüléséről is, amely során a hímivarú here potroha „felrobban”, így az ivarsejtjei rögtön a méhkirálynő ivarszervébe lökődnek. A hímvesszője viszont gyakran ott marad a királynő testében. „A here még repülés közben holtan lezuhan; betöltötte léte egyetlen értelmét, gondoskodott a méhek fajának fenntartásáról – habár az életével fizetett érte”.
A légi nász egy sajátos kapkodó válfajról, a sarlósfecskék párosodásáról Gathen azt írja, hogy az akrobatamutatvány során a szinte minden tevékenységüket repülve abszolváló madarak hímje a levegőben ráül a tojó hátára, aztán „mindketten kitárt szárnnyal zuhanni kezdenek a föld felé (...) sietniük kell, hogy ivarnyílásukat, azaz kloákáikat egymáshoz szorítsák. A hím zuhanórepülésben, villámgyorsan átadja hímivarsejtjeit – remélhetőleg időben, még mielőtt a földbe csapódnának”.
A könyv külön alfejezetben tárgyalja az állatvilág szexuális rekordereit. A délkelet-ausztráliai erszényesmenyétek hímjei amint ivarérettek lesznek „begerjednek, és onnantól kezdve nincs megállás”, egyetlen cél vezérli őket: „minél több nősténnyel párosodni – órákon, napokon át”. A gigaszexparti minden évben azzal ér véget, hogy a folyadékbevitel és táplálkozás híján pár nap alatt teljesen kimerült hímek „szörnyű kínszenvedések közt földobják a pacskert”.
A Gathen által a hippi alkategóriába sorolt bonobóknál, más néven törpe csimpánzoknál „mindenki csinálja mindenkivel: idős fiatallal, hím hímmel, nőstény nősténnyel, hím nősténnyel”, mivel ennél a fajnál a szexualitás a legfőbb és permanensen alkalmazott eszköze a csoporton belüli konfliktusok elsimításának és a stressz csökkentésének.
Mások mások
Az agresszívan párosodó pókok, cápák, házi macskák, kacsák, ágyi poloskák és a szerelem nyilával egymást szurkáló hímnős éti csigák szado-mazo szokásait lajstromba vevő fejezetben természetesen szerepel az imádkozó sáskák jól ismert kannibalizmusa is. „A hím néha még meg is éri az ivarsejtcsomagjának átadását. Előfordul azonban, hogy az élvezeteket halmozó nőstény még párzás közben hátrafordul, letépi a sejtdonor fejét, és jóízűen elfogyasztja. Sebaj, a hím imádkozósáska fejetlenül is be tudja fejezni a megtermékenyítést. Végül többnyire az egész teste leendő gyermekei anyjának ebédje lesz.”
Gathen szót ejt azokról az állatfajokról is, amelyeknél rendszeresen előfordulnak azonos nemű egyedek közötti szexuális aktusok. Az etológiában jól ismert jelenségre több valid tudományos magyarázatot is ad. Mint írja, a futógyíkok bizonyos fajainál a szűznemzés az oka annak, hogy a nőstények egymással párosodnak. „A párzás ugyanúgy néz ki, mint más hüllőknél, de nem ugyanaz történik. Hiszen két nőstény fekszik egymáson és nyomja össze az ivarnyílását. Ez az inger váltja ki az alul lévő nőstény petetermelését. A tojásokból aztán kizárólag futógyíklányok kelnek ki, akik később megint egy nősténnyel gondoskodnak a női utánpótlásról”.
A rózsás csérek tojói ugyan nem párosodnak, de gyakran alkotnak egy párt, és közösen, egy fészekben nevelik fiókáikat, amelyeket a csér telepeken kószáló, pusztán spermadonorként funkcionáló, az utódnevelésből kihagyott hímek nemzenek.
Az oroszlánok és egyes delfinfajok körében a hímek alkotnak párokat, a tengerimalac hímek viszont a dominanciájukat bizonyítják, és a rangsorban elfoglalt helyüket biztosítják azzal, hogy rendszeresen meghágják a hierarchiában alattuk álló hím csoporttársukat. Gathen aztán felsorol még közel 50 olyan állatot – a zsiráfoktól az ormányosbogarakig, a mélytengeri polipoktól a gorillákig –, amelyeknél a szexuális másság része a faj természetes viselkedési repertoárjának.
Méretes táblázatok
Gathen és Kuhl a ma már leginkább csak a gyerekkönyveknél alkalmazott, nem is olyan rég azonban még a tudományos kiadók által is rendszeresen használt nyomdatechnológia lehetőséggel is él. A kihajtogatható oldalakon összefoglalt információk sorába tartozik az emlősök vemhességét, illetve az elevenszülők várandósságát illusztráló alábbi ábra.
De a fenti kihajtogatható oldal mintájára az ivarszervek (a női és hím is) méret- és formabeli változatosságát is tanulmányozhatja a nyájas olvasó.
(Katharina von der Gathen és Anke Kuhl: Az állatok szerelmi élete; fordította: Győri Hanna; szaklektor: Merkl Ottó; Kolibri Kiadó 2019)
Korábbi kapcsolódó cikkeink: