Korlátozott, hogy mekkora lehet a hópehely jégkristályainak maximális mérete
1887-ben egy Matt Coleman nevű montanai állattenyésztő 38 centiméter átmérőjű 20 centiméter vastag hópelyhekről számolt be a nyilvánosságnak – a Guinness-rekordok könyve máig ezeket az óriásokat tartja a valaha feljegyzett legnagyobb égből hullott csapadéknak a hó kategóriában. Az északi féltekét elérő tél apropóján a Live Science járt utána a világrekord valóságtartalmának.
Kenneth Libbrecht, a California Institute of Technology fizikaprofesszora a lapnak nyilatkozva elsőként egy általános tévhitet oszlatott el, miszerint nem csak egyetlen egyedi jégkristály lehet hópehely, hanem a jellemzően hatszögű struktúrák ezrie által alkotott olyan egyedi kristályokból álló halmaz is, amely egyben éri el a felszínt, illetve a növénytakarót vagy az épített környezetet.
A karrierje nagy részét hókristályok tanulmányozásával töltő, a témáról több tudományos könyvet is író Libbrecht szerint az által látott legnagyobb méretű hókristály átmérője nem haladta meg a 10 millimétert. Ilyet ráadásul a természetben nem, csak a felaprózódásért felelős légmozgásoktól, vagyis a széltől védett ideális laboratóriumi körülmények között, mínusz 15 Celsius-fokos hőmérsékleten sikerült megfigyelni.
A méretkorlát oka, hogy a meglehetősen nagy jégkristályok felettébb törékenyek. Még akkor is, ha különböző időjárási és hőmérsékleti körülményeken a közvélekedéssel ellentétben a hatszögűeknél jóval változatosabb formák is keletkezhetnek a pálcika-alakúaktól a páfrányszerű struktúrákig.
Kapcsolódó cikkek a Qubiten: