Békaorrcsípő szúnyogot figyeltek meg Ausztráliában
Világszerte egyre nagyobb veszélyt jelent a kétéltűekre a kitridiomikózis nevű gombafertőzés. A betegséget okozó kórokozót, a Batrachochytrium dendrobatidist az ausztrál Newcastle-i Egyetem biológusa, John Gould szerint potenciálisan szúnyogok is terjeszthetik – ezt a hipotézist próbálta jobban alátámasztani az ausztrál Kooragang-szigeten. A terepmunka 2020 és 2022 között zajlott, Gould pedig valami különösre figyelt fel a békákról készített fényképein: szúnyogokra.
Bár az önmagában nem számítana ritkaságnak, hogy a szúnyogok a békákat is csípik, Gould azon képein, amelyeken szúnyog is szerepelt, a rovarok mindig a béka orrnyílásánál táplálkoztak. A további vizsgálatokból kiderült, hogy a szúnyogok a Mimomyia elegans fajhoz tartoztak.
Bár akadnak olyan szúnyogok, amelyek kizárólag békák vagy kétéltűek vérét szívják, ez a faj nem tartozik ezek közé: emlősökből, madarakból és kétéltűekből is táplálkoznak, a fényképek alapján viszont úgy tűnik, hogy ez utóbbiakra sajátságos módszert fejlesztettek ki.
Csak az orrnyílás érdekli őket
Gould és társai szerint már az is különös, hogy a szúnyogok ilyen merészen az orra támadnak, így ugyanis veszélyesen közel kerülnek a békák szájához és nyelvéhez. Ezt a veszélyt a Mimomya elegans tagjai úgy hárítják el, hogy többnyire nem a béka fején, hanem a hátán landolnak, és onnan settenkednek az orrnyílásokhoz.
A szúnyogok mindhárom megfigyelt békafaj esetében ezt a stratégiát választották, a megfigyelések szerint pedig a békák meg sem próbálták lesöpörni őket onnan, így a módszer sikeresnek is tűnik.
A kutatók feltételezése szerint a rovarok azért kedvelik az orrnyílás környékét, mert itt vékonyabb a bőr és közelebb vannak a vérerek, de más, a békákat kedvelő szúnyogfajok nem innen szoktak táplálkozni. Elképzelhető, hogy az orrnyílás azért tetszik a szúnyogoknak, mert már eleve egy lyuk, ahonnan pláne egyszerűbb megközelíteni a vért, de az is lehetséges, hogy itt kevésbé intenzív a békák által kibocsátott, a szúnyogokat elriasztó anyag koncentrációja.
A különös viselkedés megfejtése további vizsgálatokat igényel, de Manuela Carnaghi, a Greenwichi Egyetem entomológusa szerint megéri foglalkozni a témával: ha sikerül rájönni, hogy a szúnyogok mi alapján választják ki az áldozatukat és hogyan csípnek, a kétéltűeket tizedelő járványról is pontosabb képet kaphatnak a kutatók, ezzel pedig akár azt is jobban megérthetik, hogy az egyes kórokozók hogyan ugorhatnak át az egyik fajról a másikra.
Kapcsolódó cikkek a Qubiten: