„Azóta nem aludtam nyolc órát, amióta megvan a kutya, mert korán kelős. A kutyának van orvosa, jár oviba, iskolába, ahol van szülői értekezlet” – nyilatkozta egy tudatosan gyermektelen nő a Qubitnek tavaly áprilisban. Miért vállal a gyereknevelésre is jellemző kötöttségeket valaki, aki részben épp a gyerekneveléssel együtt járó vég nélküli felelősség miatt nem szeretne gyereket vállalni? Noha áprilisi cikkünk elkészítéséhez tudományos szakirodalmat dolgoztunk fel, családszociológusokkal, etológusokkal, gyermekre vágyó, de a gyermekáldást valamilyen oknál fogva meg nem tapasztalt, valamint tudatosan gyermektelen kutyatartókkal is beszélgettünk, a sok szempontból tabusított kérdésfelvetés mégis hatalmas indulatokat kavart. Vadonatúj podcastsorozatunk, a generációs ellentéteket feszegető Betűtészta első adásában újra ezt a kérdést tesszük fel, mert hiszünk abban, hogy a kényes kérdéseket nem elhallgatni, hanem megvitatni érdemes.

A Betűtészta epizódjaiban a Qubit két újságírója, Balázs Zsuzsanna és Kun Zsuzsi két generáció képviselőiként olyan – többnyire heves társadalmi vitákat szító – témákról beszélgetnek majd, amelyekben az idősebb és a fiatalabb generációk tagjai esetenként nagyon eltérő álláspontot képviselnek. A podcastekben minden témához szakértő vendéget hívunk. Abban, hogy a társadalmi megítélés hogyan változott azzal kapcsolatban, hogy érdemes-e gyereket vállalni, és ha nem, alternatívát kínál-e a kutyatartás, az évtizedek óta a kutyaviselkedést, valamint a kutyák és az emberek kapcsolatát kutató Kubinyi Enikő etológus, három gyermek édesanyja segít eligazodni.

Miközben Magyarországon több mint egy évtizede a Ratkó-korszak óta nem látott ideológiai hadjárat folyik a gyerekszám növelése érdekében, az országban ma nagyjából 3 millió kutya él, 18 évesnél fiatalabb emberből pedig legfeljebb 1,8 millió. A kisebb gyerekek és a kiskamaszok, vagyis a 14 évesnél fiatalabbak száma még ennél is jóval kevesebb, alig éri el az 1,4 millió. Hasonló trendek rajzolódnak ki egyes nyugat-európai országokban vagy az Egyesült Államokban is, bár vannak olyan nyugati szomszédaink, ahol inkább gyerekből van több. Az európaitól eltérő kultúrák némelyikében, említi a podcastben szakértőnk, egyenesen elfogadhatatlan lenne a kutyát az európai és amerikai nagyvárosokban megszokottnak tekinthető módon ágyban altatni, étterembe, szállodába vinni, netán az utcán babakocsiban tologatni.

Ha ennyire fontos lenne Magyarországon a gyermekszám növelése, vajon miért mennek át egyesek az utca másik oldalára, ha kisgyerekkel közlekedő szülőket látnak? Miért tapasztalhatjuk, hogy az utcán szembejövő idegenek hamarabb hajolnak le mosolyogva megsimogatni egy pórázon vezetett jószágot, minthogy együttérzést váltson ki egy nyűgös óvodás? Mit árul el egy társadalomról, ha a közösségi terekben könnyebben elviselik a kutyák, mint a gyerekek jelenlétét? Valóban feltétel nélküli szeretet-e, amit a kutyák a gazdáiknak biztosítanak? A gyerekek kiszolgáltatottságát miért nehezebb feltétel nélküli szeretetként értelmezni? Jólnevelt vagy bántalmazott-e egy gyerek, akitől azt várják, hogy huzamosabb időn át hátratett kézzel csendben üljön egy helyben? Jó irány-e egyáltalán összehasonlítani a kutyatartókat a gyereknevelőkkel és kell-e több gyerek az amúgy is túlnépesedett világra? És ha már úgyis mindenben elbizonytalanodtunk, azt vajon meg tudjuk-e még mondani, hogy pontosan mi is az a kutya? Ezekre és ehhez hasonló kérdésekre próbálunk válaszokat találni a Betűtészta első adásában.

A podcast alább hallgatható:

Az epizód elérhető Spotify-on, Google Podcasts-on, Apple Podcasts-on, sőt RSS-ben és egyre több csatornán, iratkozz fel!

Hallgass bele ezekbe is: