Ausztrál agykutatók jöttek rá a szerelem titkára

Azt már eddig is lehetett tudni, hogy a szerelembe eséskor érzett eufóriát az okozza, hogy az agyban felszabadul a szerelemhormonként is ismert oxitocin, de ausztrál kutatók most még mélyebbre mentek: azt vizsgálták, hogy miként működik tovább a szerelmesek agya.

Az Ausztrál Nemzeti Egyetem (ANU), a Canberrai Egyetem és a Dél-Ausztráliai Egyetem kutatói az emberi agy viselkedéses aktivációs rendszere (BAS) és a szerelem közötti kapcsolatot igyekeztek feltárni, ezért több mint 1500 olyan fiatal felnőtt körében végeztek felmérést, aki szerelmesnek vallotta magát.

A kérdések arra irányultak, hogy a résztvevőknél milyen érzelmi reakciókat váltanak ki a partnereik, milyen viselkedést tanúsítanak körülöttük, illetve mennyire helyezik szerelmüket minden más elé.

„Valójában nagyon keveset tudunk a szerelem evolúciójáról. Úgy gondoljuk, hogy először mintegy ötmillió évvel ezelőtt alakult ki, miután elváltunk őseinktől, az emberszabású majmoktól. Tudjuk, hogy az ókori görögök sokat filozofáltak róla, és egyrészt csodálatos, másrészt traumatikus élményként ismerték el. A legrégibb ismert vers is egy szerelmes költemény, amit időszámításunk előtt 2000 körülre datálnak” – mondja Adam Bode, az ANU kutatója.

A kutatás szerint a szerelem nemcsak az érzelmeket, hanem a viselkedést is megváltoztatja. „Tudjuk, hogy az oxitocin milyen szerepet játszik a szerelemben, mivel hullámokban keringenek az idegrendszerünkben és a véráramban, amikor a szerelmünkkel érintkezünk” – mondja Phil Kavanagh, a Canberrai Egyetem pszichológiaprofesszora.

A kutatás szerint az oxitocin az agy motivációs útvonalain keresztül fejti ki hatását, hogy növelje bizonyos szociális ingerek szalienciáját (vagyis kiemelkedését a többi, körülöttük lévő inger közül). Emberekben ez a középagy ventrális tegmentális területén történik, amit a szerelmet átélő emberek fMRI-vizsgálatai is megerősítenek. Ez a megnövekedett szaliencia a dopamin útvonalainak aktiválásával is járnak, amiből a kutatók arra következtetnek, hogy a szerelmeseknél az oxitocin és a dopamin együttes aktivitása váltja ki a sajátos kötődést és vonzalmat.

„Az, hogy szerelmünk tárgya különleges jelentőséget kap, annak köszönhető, hogy az oxitocin egyesül a dopaminnal. (...) Lényegében a szerelem az agy pozitív érzésekkel kapcsolatos pályáit aktiválja”

– foglalta össze Kavanagh.

A kutatás következő szakaszában a férfiak és a nők szerelemhez való hozzáállása közötti különbségeket vizsgálják majd.