A nemzetközi helyzet fokozódik: III. Károly helyét Harry veszi át a trónon, kitör a háború Kínával, aszály és árvizek sújtják Európát, ahol úrrá lesz az éhínség – egyes értelmezői szerint ezeket jósolta meg a 2024-es évre Michel de Nostredame, ismertebb nevén Nostradamus az 1555-ben megjelent Próféciáiban.

Ez elég rosszul hangzik, de volt már rosszabb is: ha bejöttek volna a számításai, tavaly már felrobbant volna a Mars, a világválság miatt pedig elkezdett volna terjedni a kannibalizmus. A sor szinte a végtelenségig folytatható, Nostradamus állítólag már mindent megjósolt, amit egyáltalán érdemes, II. Henrik francia király halálától Hitler születésén át a szeptember 11-i terrortámadásokig, és a mai napig jelennek meg olyan könyvek, amelyek a próféciáit próbálják meg újra- és újraértelmezni.

WTC? Nostradamus!

Igény márpedig van rájuk. Stéphane Gerson, a New York-i Egyetem történésze 2012-ben megjelent könyvében (Nostradamus: How an Obscure Renaissance Astrologer Became the Modern Prophet of Doom) azt írja, hogy a World Trade Center elleni támadások után Nostradamus népszerűsége az egekbe szökött. Néhány órával a terrortámadások után a neten már megjelent egy neki tulajdonított 1654-es jóslat, amiből akár a terrortámadást is ki lehetett volna hámozni – kár, hogy Nostradamus 1566-ban meghalt, egyébként meg sosem írt ilyesmit.

Az idézet eredetileg egy Neil Marshall nevű diák esszéjéből származik, aki éppen arra próbálta felhívni a figyelmet, hogy az ehhez hasonló homályos szövegeket kellő igyekezettel (és kellő idő távlatából, illetve kreatív fordítással) gyakorlatilag bármire rá lehet húzni. Rá is húzták: aligha meglepő, hogy mai hívei szerint a francia jós a covidjárvány kitörését is megjövendölte. Gerson szerint ez a szöveg sem eredeti – de ha az is lenne, az sem jelentene túl sokat, legalábbis nem árulna el semmit Nostradamus jövőbelátó képességeiről.

A Google sztárja

Az emberekről viszont annál többet. Michael Barkun, a New York állambeli Syracuse-i Egyetem politológusa szerint a támadások után a Google-ön a „Nostradamus” keresőkifejezés népszerűsége ugrott meg a legjobban, ezt követte a CNN, a World Trade Center és a Harry Potter. Nostradamus népszerűsége akkorát nőtt, hogy a férfinevek között ez volt a legnépszerűbb keresés, ezzel még Oszáma bin Ládent is lenyomta.

Barkun, akinek a fő szakterülete a vallási és politikai szélsőségek kutatása, számos példát hoz arra, hogy hány szektánál és konteóban bukkan fel Nostradamus neve, de mint megjegyzi (igaz, 2013-ban), a világon még nem tört ki a kollektív őrület, nincs „episztemológiai pluralizmus”, így ez önmagában még nem magyarázza a népszerűségét.

Érdekesebb, mint a szex

Gerson szerint a terrortámadások után nemcsak Amerikában, hanem az egész világon megnőtt a Nostradamus iránti kereslet: a könyvei Kanada és Nagy-Britannia mellett (ahol a könyvei jobban fogytak, mint a szexről szóló kiadványok) Magyarországon is felkerültek a sikerlistákra. Sok szerző megirigyelné ezt a sikert: azért az nem semmi, hogy valaki 450 évvel a halála után a Harry Pottert is megelőzze a keresésekben. De mi lehet a titka? Hiszen nem ő volt az egyetlen jós a világtörténelem során, és valószínűleg még csak nem is a legpontosabb.

Az átmenet embere

A válasz talán Nostradamus idejében keresendő. Hiába nézik a jós mai híveit a legtöbben futóbolondnak, az asztrológia Michel de Nostredame életében (1503 és 1566) halálosan komoly tudománynak számított, olyannyira, hogy a Próféciák megjelenése után a szerzőt számos kritika érte a művelőitől, mert a számításait nemcsak a szakértők, hanem a laikusok is túl pongyolának tartották.

Viszont nem is ez volt Nostradamus egyetlen tudománya: a Montpellier-i Egyetemen orvoslást tanult (igaz, tanulmányait a járvány miatt abba kellett hagynia, de ezután évekig tevékenykedett pestisdoktorként), emellett gyógyszerész és költő is volt, és mint minden valamirevaló reneszánsz ember, filozófiával is foglalkozott. Emellett volt ideje egy receptkönyv megírására is, amiben a különböző gyógyszerek és gyógyfüvek mellett különféle lekvárokat és befőtteket is ismertetett.

A reneszánsz hagyományainak megfelelően persze mindennek kitért az élettani hatásaira is; ez gyógyszerészként és hétköznapi halandóként is kötelességének számított. A lekvár és a fecskevérrel készült szerelmi bájital találkozása, illetve a természettudományos képzés és a miszticizmus együttes jelenléte is jól mutatja azt, ami Gerson szerint vonzóvá tehette Nostradamust az elkövetkezendő évszázadokban: Tony Judt történész az ilyen embereket nevezte peremvidékieknek (edge people), akik a különböző korok, hagyományok és területek metszéspontjában mozognak, és mindegyikben egyaránt otthon vannak. Azt, hogy ez a korban hogy működött, jól mutatja Johannes Kepler példája is, aki szilárdan hitt benne, hogy az üstökösök megjelenése, hiába tudta kiszámolni az egyik pályáját, még mindig valamilyen balszerencsét jövendöl.

A jótékony homály

A siker másik oka nyilvánvalóan az eredeti szövegek homályos megfogalmazása: a próféciákba némi toldással-foldással mindenki azt magyaráz bele, amit csak akar, és ha máshogy nem megy, hát átírja őket. A nehézséget jól mutatja, hogy Vághidi Ferenc író és újságíró szerint a legtöbb Nostradamus-kutató gyökeresen eltérően magyarázza az eleve homályosan megírt sorokat, amelyek értelmén egyetlen helyesírási, akár szándékos hiba is teljesen eltérő eredményt hoz – arról nem is beszélve, hogy az újrakiadásokban már sok toldás vagy nyomdahiba is található. Érdekes módon ez, ahogy Denis Crouzet francia történész írja 2017-ben megjelent könyvében, nem is feltétlenül befolyásolja a próféciák hitelességét – de erre még később visszatérünk.

Butáknak tilos!

Gerson szerint Nostradamus vonzerejét (és átmeneti jellegét) az ellentmondásossága adta. A szerző szövegei tele vannak ellentmondásokkal, ahogy a történész írja, „egyszerre sürgetőek és örökkévalóak”, kellően rejtélyesek ahhoz, hogy felcsigázzák az olvasó érdeklődését, egyúttal valami titokkal is kecsegtetnek – amiről persze Nostradamus csak nagy nehezen árulja el, hogy mi, sokáig még azt is tagadta, hogy a próféciák próféciák. Miután elhúzta az olvasók orra előtt a mézesmadzagot, a Próféciák hatodik és hetedik centuriája között azért ad is valamilyen ígéretet:

„Akik ezeket a verseket olvassák, jól vizsgálják meg őket. A közönséges és tudatlan nép ne közeledjen hozzájuk. Valamennyi asztrológus, buta és barbár maradjon távol. Aki másképpen cselekszik, okkal és joggal, legyen átkozott.”

Ezzel egyszerre válaszolt a kortárs kritikákra és az esetleges későbbiekre is, de ami a jóslatok jósértékét illeti, nem mondott semmi biztosat. Nesze neked, ezoterikus tudás, de abban már lehet valami, amit egy ekkora szaktekintély mond: Nostradamus IX. Károly francia király udvari orvosaként és Medici Katalin tanácsadójaként vált ismertté. Tanácsadóként vagy horoszkópkészítőként talán bevált, de úgy tűnik, hogy orvosként és látnokként nemigen: hiába jósolt hosszú életet Károlynak, az uralkodó mindössze 24 éves korában elhunyt.

1547 környékén kezdett próféciákat írni, előtte megelégedett azzal a számos egyéb szereppel, amit magára vett. De ez hozta meg a szerencséjét, még ha nem is ő volt a legismertebb okkultista egy olyan korban, amelyben az egyház gyanakvása (vagy tiltása) ellenére virágzott a varázstudomány: ki a bölcsek kövét, ki a homunkulusz titkát kutatta, de úgy tűnt, hogy nincs lehetetlen. Végül is ha az ember ki tudta fürkészni Isten tervét, ami szerint a bolygók mozognak, mi maradhat rejtve előtte?

Jövő helyett múlt

Crouzet szerint a jövő biztosan, legalábbis ami Nostradamus írásait illeti, ő ugyanis homályos jóslataiban nem a jövővel, hanem elsősorban a múlttal és a jelennel foglalkozott. Peter Lemesurier cambridge-i nyelvész és Nostradamus-kutató egyetért ezzel az elképzeléssel: a jövendölések szerinte is múltbéli eseményekkel foglalkoztak, csakhogy a szerző abban hitt, hogy a történelem ismétli önmagát, így az akkori járványok, háborúk és egyéb borzalmak, amiket a jövőbe vetített, már megtörténtek, és a jövőben is meg fognak történni.

A bolygók állása alapján meg lehet állapítani – gondolta Nostradamus –, hogy mikor milyen történelmi esemény kísérte őket, ha pedig sikerül kiszámolni a következő hasonló együttállást, valószínűleg hasonló események kísérik majd. Ez megint csak nem ellenkezett volna a korszellemmel: a többi asztrológus legfeljebb azt hányhatta a szemére, hogy nem pontosak a számításai. Ettől függetlenül volt olyan jóslata, ami már az életében bejött – ennek köszönhette a hírnevét. És volt, amit bizonyára csak a „buták és barbárok” értettek félre.

A gyógyító katyvasz

Crouzet szerint márpedig alaposan félreértették: amit Nostradamus művelt, az a filozófia és az orvoslás határmezsgyéjén helyezkedett el, a lelket gyógyította. Nostradamus kikeresztelkedett zsidó családból származott, és a hitét annyira komolyan vette, hogy semmi nem ingathatta meg benne, még a reformáció sem, így a történész szerint a fő üzenetét is a vallásban, és így legfeljebb a keresztény misztikában kell keresni, nem a csillagászatban vagy az asztrológiában – bár ezek a területek nem minden esetben váltak el élesen egymástól. Az, hogy a szövegei érthetetlenek, nem a véletlennek köszönhető, ahogy az sem véletlen, hogy a jóslatok csak egy fokkal tűnnek optimistábbnak, mint a Jelenések könyve: pontosan ez volt a szándéka a szerzőnek, amikor papírra vetette őket.

Vagyis Nostradamus próféciái nem elég, hogy katyvasznak tűnnek – azok is.

Aporia

De az érthetetlenségnek is megvan a maga értelme, legalábbis ebben az esetben (annak talán már kevésbé, hogy Crouzet néha maga is meglehetősen érthetetlenül fogalmaz). Nostradamus, legalábbis ebben a megközelítésben, a világ megfejthetetlenségére akarta felhívni a figyelmet, a végső megfejtés pedig nem az, hogy mi történik 1666-ban, 1789-ben vagy akár most, hanem annak a megértése, hogy ez a tudás hozzáférhetetlen az ember előtt, és csak egyvalaki van birtokában: Isten.

Itt már nincs szükség a történelem ismétlődésére, Crouzet szerint nem is ez a szerző célja, hanem az, hogy minél jobban elbizonytalanítsa az embert az ijesztő jövőben, és arra késztesse, hogy befelé forduljon. A történész hangsúlyozza, hogy ez embert próbáló feladat, ráadásul Nostradamusnak több különböző olvasata létezhet, de történelmileg csak ezt tartja hitelesnek. Ez az olvasat viszont azt is jelenti, hogy Crouzet szerint Nostradamus nem jós, csillagász vagy orvos volt, hanem filozófus – igaz, az érthetetlenebbek közül való.

Azért népszerű, mert népszerű

Ez viszont végképp nem magyarázza meg a közkedveltségét – az eladási toplistákon sok érthetetlen dolog szerepel, de filozófusok elég ritkán. Gersonnak erre is van válasza: szerinte Nostradamus népszerűsége leginkább annak köszönhető, hogy népszerű. A maga korában még csak közepesen volt népszerű, de aztán egyre jobban felkapták: a Próféciák újabb és újabb kiadásai után jöttek a kalendáriumok, aztán az újságok, a filmek, a másodlagos irodalom és az internet.

A szakmai érdeklődés hiányát jól mutatja, hogy történészek alig foglalkoznak vele: maga Crouzet is azzal kezdi a könyvét, hogy az elsődleges források hiánya és a Nostradamust körülvevő misztikus aura miatt pokolba kívánja az egész vállalkozást, majd erre néhány fejezetenként vissza is tér. Gerson szerint ráadásul minden egyes változtatással, újabb magyarázattal és kiadással csak egyre nőtt a szerző nimbusza: nem csoda, hogy olyan pontosan megjósolta a nagy londoni tűzvészt, ha az ezt taglaló próféciája csak utána jelent meg – ez a változat előtte nem volt ismert.

Előre nem látott siker

Talán az inkvizíciótól való félelmében, talán csak szerénységből, de Nostradamus csak ritkán, és akkor is óvatosan hangoztatta, hogy ért a jövőbe látáshoz. Az tény, hogy horoszkópkészítés céljából kapott előkelő megbízatásokat, ahogyan az is, hogy a halála előtt előrelátóan végrendelkezett, és az ügyvédjének azt is elmondta, hogy másnap már nem találja élve. Ebben igaza lett, de azt biztosan nem látta előre, hogy halála után nagyobb karriert fog befutni (nyomtatott karakterszámra), mint bármelyik másik francia író.