Azték varázstükörrel eredt az angyalok nyomába I. Erzsébet udvari mágusa

Nincsen jövőnk tudomány nélkül, nincsen Qubit nélkületek. Támogasd a munkánkat!

Fény derült John Dee (1527-1608) titkára, legalábbis az egyikre a sok közül: a tizenhatodik századi mágus, matematikus, filozófus és csillagász egyik kedvelt eszköze egy obszidiánból készült lapos tükör volt, amivel megpróbálta felvenni a kapcsolatot az angyalokkal, most pedig az is kiderült, hogy honnan származott eredetileg a varázstárgy. 

A tükör geokémiai vizsgálata alapján bebizonyosodott, hogy a készítéséhez használt obszidián Közép-Amerikából származik. Ez meg is felel annak, amit eddig is valószínűnek tartottak, de néhányan arra gyanakodtak, hogy a tükör esetleg hamisítvány lehet – kiderült, hogy nem az. Dee tükre és a British Museum egy másik hasonló eszköze Pachucából, Mexikóváros közeléből származik, egy harmadik tükör pedig nyugatabbról, Ucareóból. A tükrök valóban a tizenhatodik században készültek, ekkor mindkét terület az aztékok uralma alá tartozott, innen kerültek aztán a tárgyak Európába, végül pedig a mágus kezébe.

Átjárók a füstölő tükörhöz

Karl Taube, a Kaliforniai Egyetem antropológusa szerint az aztékok a tükröket átjáróknak tekintették, amelyeken keresztül az arra érdemesek bepillanthatnak egy másik világba, az obszidiánt pedig a halállal és az alvilággal hozták összefüggésbe. A tükrök szorosan kötődtek Tezcatlipocához, a „Füstölő Tükörhöz”, az aztékok egyik legfontosabb istenéhez, akit gyakran tükrökkel a ruháján ábrázoltak. Az isten különösen fontos szerepet töltött be az azték vallásban a koloniális időszak elején, ekkor még a jósláshoz és vallási szertartásokhoz készült tükrök is népszerűek voltak. A legtöbb hasonló darab 900 és 1520 között készült, és csak különösen képzett, szentnek tartott emberek készíthették őket. Az obszidiánt aprólékos munkával csiszolták ki, majd denevérguanóval fényesítették, hogy tökéletes átjárót kapjanak.

A varázstükörFotó: S. Campbell

A tükrök a conquistadorok köreiben is kelendőek voltak: a spanyolok feljegyzései szerint amikor Hernán Cortés csapatai elfoglalták Tenochtitlant, az azték birodalom fővárosát 1521-ben, több obszidián fürkészezközt is zsákmányoltak, amelyeket később Európába szállítottak. Dee élénken érdeklődött az újvilági fejlemények iránt, és miután Cortés és emberei is azzal a meggyőződéssel szállították Európába a tükröket, hogy mágikus hatalommal bírnak, kifejezetten ezért keresett egyet magának is. 

A mágus-tudós végül hozzájutott a tükörhöz, ehhez azonban nem ártott az sem, hogy 1550 és 1570 között I. Erzsébet főtanácsadójaként kitűnő diplomáciai kapcsolatokkal rendelkezett. Egyes feltételezések szerint Franciaországban, Louvain-ben vásárolta valamikor 1548 és 1550 között, mások szerint jóval később, 1580-ban vette Csehországban, eddigre az újvilágból érkező tárgyak már valamivel elterjedtebbek voltak az elit köreiben.

John Dee portréja

A varázsló halála

Idővel Dee érdeklődése elfordult a természetfilozófiától, és okkult tanokkal kezdett foglalkozni: valószínűleg a jövő fürkészéséhez használt kristálygömbje és ingái mellé volt szüksége a mexikói varázsholmira is. Stuart Campbell, a kutatás eredményeit ismertető tanulmány vezető szerzője szerint a korabeli európai gondolkodásban a tükröknek egyébként is varázserőt tulajdonítottak, így egyértelmű volt, hogy ha van valami, ami segíthetne Dee-nek kapcsolatba lépni az angyalokkal, az az egyébként is hasonló célokra használt mexikói tükör lesz.

Miután Dee figyelme az okkult tanok felé fordult, más mágusokkal és médiumokkal együtt bejárta Európa udvarait, és varázsmutatványokkal szórakoztatta az úri közönséget. Hogy az angyalokkal sikerült-e felvennie a kapcsolatot, arról nem szólnak a hírek, mindenesetre az utazásai során elszegényedett, Angliába visszatérve pedig azzal szembesült, hogy a könyvtárát feldúlták, tudományos műszereit pedig ellopták. Az istenfélő nép ráadásul gyanakvással fogadta az öreg mágust, aki nyomorúságos körülmények között halt meg 81 éves korában, sírhelye azóta sem ismert. Az azték tükör Dee halála után a Morduant-családhoz került, és a birtokukban is maradt egészen addig, míg 1771-ben Horace Walpole író-politikusnak ajándékozták. A tükröt később több alkalommal is elárverezték, 1966 óta a British Museumban őrzik.

Kapcsolódó cikkek a Qubiten: