Az enyhe telek kedveznek a melegebb éghajlatról elszármazott invazív poloskaféléknek, ami városban csak idegesítő, a mezőgazdálkodóknak azonban már pénzben mérhető kárt okoz. Az ázsiai márványospoloska az USA-ban már komoly kártevő, itthon is fel kell készülni a hatékony védekezésre. De hogyan lehet megszabadulni tőle?
Az utóbbi évtizedben több ízeltlábú faj elterjedése, szaporodási ciklusa és egyedsűrűsége megváltozott Magyarországon, ráadásul számos inváziós faj is megjelent. Az MTA Ökológiai Kutatóközpontjának hétfői konferenciáján kiderült, milyen járványveszélyekkel fenyegetnek a csípőszúnyogok és a kullancsok, pontosabban az általuk hordozott állati és emberi kórokozók.
10-15 centiméterre is megnő, a mérget bírja, természetes ellensége nincs, és képes más fajok egyedeivel kereszteződni. Nem csoda, hogy a spanyol csupaszcsiga csigához méltatlan sebességgel hódítja meg a világot.
Az apró parazita egy kártevőn élősködik, ez az első alkalom, hogy az ország vendégül láthat közülük egyet. A jószágot szerencsés módon épp a múzeum hártyásszárnyú osztályának kurátora találta meg a múzeumkertben.
A felmelegedéssel évről évre nagyobb területet hódítanak meg a maláriaszúnyogok, és ugyan a mérsékelt éghajlaton ma már ritkán okoz megbetegedést az általuk terjesztett parazita, a madárpopuláció vizsgálata azt mutatja, hogy a fertőzési arány növekedése összefügg az éghajlatváltozással.
A Philornis downsi nevű légyfajtát véletlenül hurcolták be a Galápagos-szigetekre a hatvanas években, parazitikus lárvái megváltoztatják a madarak csőrét, amelyeknek így a daluk is megváltozik. Az eredmény: a megzavarodott madarak nem a saját fajtársaikkal szaporodnak.
Ha így folytatjuk, rövid úton belefulladunk saját szemetünkbe, halálra fertőződünk, éhen halunk, felgyulladunk, megsülünk illetve megfövünk, tetszés szerint. Boldog, eredményekben gazdag környezetvédelmi világnapot!
A parlagfű az ember miatt fejlődött pár évtized alatt gyomirtó-rezisztens szupergyommá. A herbáriumok titkos világába vezető, nemrégiben publikált évtizedes genetikai nyomozómunkáról Poczai Péter, az eredményt közlő nemzetközi kutatócsoport növénybiológus tagja számol be.