A farkasok visszatérése a fáknak és a cserjéknek is hasznos, de még a talajnak is jó

Nincsen túlélhető és fenntartható jövőnk tudomány nélkül, ahogy nekünk sincsen nélkületek. Támogasd a Qubit munkáját!

A nagyragadozók állománynövekedése Európa-szerte megfigyelt jelenség. Magyarországon az Északi-középhegységben újra megtelepedett a szürke farkas (Canis lupus) és az eurázsiai hiúz (Lynx lynx), de az északkeleti országrészben egyre gyakrabban kóborolnak át Szlovákiából barnamedvék (Ursus arctos) is.

A természetvédelmi világalap, a WWF magyarországi szervezetének nagyragadozók programját vezető Patkó László szerint ahol ezek a fajok nyugalmat és nem mellesleg táplálékot találnak, ott meg tudnak maradni, és hosszú távon hozzájárulhatnak az adott élőhely változatosságához és az erdők természetszerűbbé válásához.

Prédagazdagság

A vadbiológusok és természetvédelmi szakemberek szerint a nagyragadozók visszaszivárgásának egyik oka a zsákmányállat csülkös vadfajok, a vaddisznó (Sus scrofa), az őz (Capreolus capreolus) és a gímszarvas (Cervus elaphus) állományainak folyamatosan növekedése. Az is segíti a ragadozókat, hogy az EU-s szabályozások ma már tiltják az állatok régebben legális, hatékony, de kegyetlen csapdázó, mérgező gyérítését, az orvvadászat pedig már nemcsak szabálysértésnek, hanem bűntettnek minősül – Magyarországon például a pénzbírságon kívül akár háromévnyi szabadságvesztéssel is büntethető. Ezen kívül az is kedvez a ragadozóknak, hogy az erdőgazdálkodás a természetközeli gazdálkodás irányába mozdul el, hiszen a nagy, összefüggő erdők és folyamatos erdőborítást adó rengetegek kiváló búvóhelyet kínálnak. 

A nagyragadozók visszatérése hívta életre 2017-ben a EuroLargeCarnivores nemzetközi programot, amelynek nem csak védelem és a monitoring, hanem az emberek és a vadvilág közötti konfliktusok csökkentése és megelőzése is a célja. 

A ragadozók és a kaszkádhatás

„A természetvédelmi szemlélet kialakulásával és a biológiai változatosság (biodiverzitás) kutatásának előtérbe kerülésével a nagy testű »zászlósfajok« (flagship species) újra a figyelem középpontjába kerültek. Ebben szerepe volt annak is, hogy a konzervációbiológiai kutatások egyértelművé tették: minden élőlénynek fontos szerepe van az ökoszisztéma fenntartásában. A szabályozószerepek megismerésére szolgáló vizsgálatok tovább erősítették ezt a felismerést. Egy ilyen vizsgálattal sikerült a 20. század végén Robert Paine amerikai biológusnak végérvényesen megváltoztatnia a ragadozókról kialakított képünket. Neki sikerült bebizonyítania a vízi ökoszisztémákban a kaszkádhatások (a lépcsőzetes hatások) jelenlétét. Ő írta le először, hogy a tengeri csillagok, mint ragadozók mennyire fontosak a tengeri sünök és a kagylók állományának szabályozásában, amelyek természetes ragadozóik nélkül elszaporodva a korallzátonyok fajdiverzitását veszélyeztetik” – írta Patkó egy korábbi tanulmányában.

A konzervációbiológiai szakirodalom szerint az ökoszisztémákban betöltött szabályozó hatás kétirányú lehet. Amikor lentről felfelé szabályozódik egy állomány vagy az egész rendszer, akkor a táplálékpiramis alapját alkotó termelők (növények) a legfontosabb szabályozók. Kevesebb növény esetén szűkösebb forrás áll rendelkezésre az elsődleges fogyasztók, a növényevők számára, és ez hatással van a másodlagos fogyasztókra, a ragadozókra is. Az állományszintű szabályozás másik esete, amikor a táplálékpiramis csúcsán elhelyezkedő csúcsragadozók a növényevők, vagyis az elsődleges fogyasztók zsákmányolásával ezeknek a népességeire gyakorolnak markáns hatást. Erre jó példa, hogy a farkas mint csúcsragadozó zsákmányszerzésével, valamint közvetett hatásával (például a prédafajokban keltett félelemérzettel) csökkenti a szarvasállományt. A szarvasállomány fogyatkozása pedig segítheti például a facsemeték regenerálódását, így a farkasok jelenlétéből hasznot húzhatnak a fák és a cserjék is. Ez hatással lehet például a fákon fészkelő madarak számára vagy a talaj erodálódására is. Patkó szerint ezek a több szinten átívelő, mintegy hullámként terjedő és az ökoszisztéma több szereplőjére kiható változások a kaszkádhatások, amelyek kutatása jelentős a visszatelepülő vagy éppen az új élőhelyet elfoglaló, nagy testű ragadozók esetében.

A WWF Magyarország a EuroLargeCarnivores projekt keretében az alábbi infografikán foglalta össze a nagyragadozók főbb hatásait az ökoszisztémákra.

Forrás: WWF Magyarország

Az együttélés lehetőségei

Az Európa-szerte védettséget élvező nagyragadozók azonban gondot is okozhatnak. Az említett nemzetközi program erre is keres, és úgy tűnik, talál is fenntartható megoldásokat.

A legjobb európai gyakorlatokról 32 rövidfilmből álló, a EuroLargeCarnivores projekt YouTube csatornáján megtekinthető sorozatban szerepelnek olyan állattartók, akik hatékony módszereket alkalmaznak állataik védelmére; ökoturisztikával foglalkozók, vadászok és olyan vidéken élő emberek, akik kellő tudás birtokában ma már elfogadják a lakóhelyükön élő nagyragadozók jelenlétét.

A sorozatban több magyarországi jó példa is szerepel. Az alábbi videóban például Erdős Tamás vadász, Répáshuta polgármestere osztja meg tapasztalatait a farkasokról:

Ebben a videóban pedig Szép Ábrahám juhtenyésztő vadgazda mutatja be a hagyományos pásztorkodáson alapuló Kuvasz-programot: 

Korábbi kapcsolódó cikkeink: