A kiskunsági bombatölcsérek láncolata tökéletesen modellezi a természetes élőhelyhálózatok működését
A Felső-kiskunsági pusztán a második világháború idején célt tévesztett bombázások nyomán kialakult, 112 tagból álló bombatölcsér-láncolat sajátos hálózatot alkot, a tájsebek ugyanis az elmúlt nyolc évtizedben élettel teli, nyüzsgő élőhelyekké váltak.
A főként nátrium-karbonát és nátrium-hidrogén-karbonát dominálta szikes kistavak számos fajnak adnak otthont, beleértve egy endemikus tócsarákot (Chirocephalus carnuntanus), védett kétéltűeket, teknősöket és szitakötőket.
Az Ökológiai Kutatóközpont Biodiverzitás és Metaközösség-ökológia Kutatócsoportja az Ecography folyóiratban publikált tanulmánya szerint a bombatölcsértavak fajgazdagságuk és térbeli elhelyezkedésük okán „kiváló modellrendszernek tekinthetők például olyan kérdések megválaszolásához, hogy hogyan tarthatja fenn a kistavak együttese hálózatként működve a biodiverzitást, és miként alkotnak egy metaközösséget, azaz olyan összekapcsolt közösséget, amelyet az élőlények diszperziója köt össze” – olvasható a Magyar Kutatási Hálózat (HUN-REN) szerdai közleményében.
Az általánosan elterjedt korábbi feltételezés szerint az ilyen kis térléptékű élőhelyhálózatokban az élőhelyek egymáshoz képesti helyzete és egymástól való távolságuk nem befolyásolja jelentősen a biodiverzitásukat. A nemzetközi együttműködésben zajló kutatássorozat eredményeit ismertető tanulmány azonban vitatja ezt a nézetet.
Kiderült ugyanis, hogy a tavak térbeli elhelyezkedése a rosszabbul terjedő szervezetek esetében kiemelten fontos. Az olyan organizmusoknak, mint amilyenek a nagyobb testméretű, passzívan, tehát jobbára például széllel terjedő planktonikus szervezetek, előnyt jelent, „ha a hálózat közepén vannak, ahol a kistavakat sok másik kistó veszi körül, ahonnan könnyen érkezhetnek társaik. Így ezeknek az élőlénycsoportoknak magasabb a diverzitása a hálózat közepén” – idézi a közlemény a kutatócsoportot vezető Barta Barbarát. Az ökológus szerint „fontos, hogy a teljes hálózatot védjük az összes kapcsolattal együtt, ami egyaránt biztosítja a táj-, illetve helyi léptékű biodiverzitás fenntartását”.
Kapcsolódó cikkek a Qubiten: