Helyi idő szerint délután 2-kor (a magyarországi közép-európai időzóna szerint este 11-kor) lövik fel egy SpaceX hordozórakétán a MethaneSat szivárgáskereső műholdat. A mosógépméretű műhold 590 kilométeres távolságban kering majd a Föld körül, naponta 15-ször kerüli meg azt és 2025 elejétől 140 méteres felbontással szolgáltat adatokat a szennyezőkről és a szennyezés mértékéről.

A metánkibocsátókat megfigyelő műhold feladata kettős: egyrészt azonosítja a legnagyobb szennyezőket, másrészt megfigyeli azokat is, akik példamutatóan leszorítják a kibocsátásukat. A szondát 88 millió dollárból fejlesztő Harvard Egyetem és az amerikai Environmental Defense Fund szervezet célja, hogy megmutassák, hol kell még változtatni az olaj- és gázipari vállalatoknak, ha el akarják érni az egyezményes vállalásokat.

A földgáz elsődleges összetevője, a metán ugyanis az egyik legerősebb üvegházhatású gáz, ami globálisan a felmelegedés mintegy 30 százalékáért felelős, írja a Guardian. Ez indokolja azt, hogy világszerte több mint 150 ország közös vállalása az, hogy 2030-ig 30 százalékkal csökkentik a kibocsátását a 2020-as szinthez képest. A kezdeményezéshez olaj- és gázipari vállalatok is csatlakoztak, az amerikai, az európai és néhány ázsiai kormány pedig a metánszivárgás korlátozásának új szabályozásán dolgozik.

A szabályokat azonban be is kell tartani és tartatni, a MethaneSat ebben lehet a hatóságok segítségére. Ugyanis a korábbiaknál lényegesen jobb felbontással, pontosabb képet alkot majd arról, hogy hol és milyen mértékű szivárgás történik a Földön. Ezzel pedig az igazán nagy szennyezőket nyakon lehetne csípni, míg azokat, akik betartják a korlátozásokat és jó gyakorlatokat vezetnek be a környezet védelmének érdekében példaként állíthatják eléjük.

A fejlesztők szerint a műhold az elszámolhatóság eszköze lehet majd, főleg azért, mert a fő szennyezők között az olaj- és gázipari vállalatok nagy része tökéletesen tisztában van, hogy mit kellene tenniük a kibocsátások megfékezésére. A megfigyelésekkel hatást tudnának gyakorolni a szereplőkre, hogy ezek a megoldások ne csak elméletben létezzenek, hanem egyre több helyen a gyakorlatban is megjelenjenek, ehhez viszont olyan felbontású adatszolgáltatásra van szükség, amivel képesek azonosítani a kibocsátás forrásait is.

Eddig az Európai Űrügynökség (ESA) Sentinel 5P adatait használták a szennyezések felderítésére, ennek viszont kb. 6 kilométeres felbontású képei voltak a Földről, amik alapján nehezen lehetett megállapítani, hogy pontosan honnan is származik a kibocsátás. A remélt pontosabb adatok viszont alkalmasak lesznek