Az Északi-sark milliónyi pontján szivárog az üvegházhatású metán

Kétmillió olyan helyet azonosítottak a NASA kutatói az Északi-sarkon, ahol metán szivárog a talajból. Az Északi-sarkvidék sebezhetőségét vizsgáló kutatócsoport 2017-ben több száz repülőút során járta be régiót; a gépeket olyan infravörös érzékelőkkel ruházták fel, amelyek kiszúrják a metánszivárgásokat. Az erről szóló tanulmányt a múlt héten hozták nyilvánosságra a Geophysical Research Letters című folyóiratban.

Az eredmények a klímaváltozás egyik legaggasztóbb aspektusára mutatnak rá: ahogy a fagyott talaj olvadni kezd, az ott hibernálódott anyagok – köztük az erősen üvegházhatású metán – kiszabadulnak a légkörbe. A kutatásban mintegy 52 ezer km2-es területet vizsgáltak meg, és azokat a helyeket minősítették metán-hotspotoknak, ahol legalább 3000 részecske/millió volt a gáz koncentrációja a levegőben.

Az infravörös technológiát alapvetően arra használják, hogy ember alkotta létesítmények metánkibocsátását vizsgálják, most először vetették be az Északi-sarkon, ahol eddig a kutatók a körülmények miatt csak nagy nehézségek árán tudtak hasonló megfigyeléseket tenni. 

A kutatók azt is megfigyelték, hogy a legtöbb metánszivárgás nagyobb vízfelületek közelében észlelhető, ami annyira nem is meglepő, mivel a folyóvíz ott könnyebben a fagyott talajrétegek közé jut. Arra azonban egyelőre nem találtak magyarázatot a tudósok, hogy miért éppen a víztől mért 40 méteren belül találhatók ezek a szivárgások – ezt egyébként akkor figyelték meg, amikor 2018-ban lábon is bejárták két metánszivárgásoktól övezett tó környékét.

Egy úgynevezett termokarszt tó Alaszkában: ezek a tavak akkor keletkeznek, amikor a permafroszt felolvad.Fotó: NASA

Miért baj ez?

A metánszivárgás nem nevezhető éppen jó jelnek: az Északi-sarkvidék háromszor olyan gyorsan melegszik, mint a Föld mérsékelt égövi tájai, és ez a rapid melegedés előbb-utóbb ahhoz vezet, hogy felolvadnak az ott található fagyott talajrétegek. A permafroszt felső fél méteres rétege nyaranta amúgy is megolvad, de a klímaváltozás hatására ennél jóval mélyebben is megindult az olvadás. A kiszabaduló metán erősen fokozza az üvegházhatást, ezáltal tovább növeli a globális felmelegedést, és így tovább. Az nyilvánvaló, hogy ez felgyorsítja a klímaváltozást, de hogy mennyire, az jelenleg is intenzív kutatómunka tárgya.

A permafroszt olvadásával egyébként nemcsak metán, hanem különféle vírusok is kiszabadulhatnak, és ahogy az amerikai Nemzeti Óceán- és Légkörkutatási Hivatal tavalyi jelentéséből kiderült, már a szén-dioxid-szivárgás is megindult. A permafroszt olvadása emellett azért sem üdvös, mert komoly infrastrukturális károkat okoz: az évszázad közepére a sarkvidéki épületek harmada lesz veszélyben amiatt, mert szó szerint ingoványos talajra épült.

A 2017-es berepüléseken szerzett adatok arra is jók lesznek, hogy a kutatók pontosíthassák a jelenleg érvényes klímamodelleket, de félő, hogy nem a megnyugtató irányba.

A hírekről sok helyen tájékozódhatsz. A Qubit krízisben és békeidőben is arra törekszik, hogy az események mögött álló mélyebb összefüggéseket is megértsük – szigorúan a modern tudomány szemszögéből, több mint 100 tudós-szerzőnk és szakértő újságíróink révén. Ez nekünk sokba kerül, de reméljük, nektek is sokat ér.
Támogasd a Qubit fennmaradását!

Kapcsolódó cikkek a Qubiten: